Milyen könyvet olvastok mostanában?

Én egyben olvastam el a Sötét elf trilógiát, nem is emlékszem, hogy hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik.

Graeme Simsion: A Rosie projekt című regényét olvasta már valaki?

Igen. Csak azt bánom hogy megvettem anno... ugyanis sok helyen orrba-szájba dicsérgették.
Még olyanok is akik játszottak a 2 alapjátékkal. Ezért hittem hogy csak nálam nem stimmel a dolog, de így oké.
Egyébként az előző 2 Old Republicos könyv még ennél is silányabb, ezért álltam ennél az olvasásukkal.

Revan könyv kifejezetten hulladék! SWTOR reklámkampány, Revan, Meetra és úgy az egész KotOR megerőszakolása.
E mellett még az írás is csapnivaló, szinte az MMO támadásait meg featjeit írja le egy az egyben... pocsék.

Man literally too angry to die

Okés fennt van a listán kösz

Egyébként az Old Republic-os Revan-ról kinek mi a véleménye?

Csak mert nemrég tudtam bepótolni és nekem a vége kifejezetten nem tetszett.
A két KOTOR játékot is csak ebben az évben sikerült kihúznom a bakancslistámról és azonnal csatlakoztam a rajongók táborához. Szerintem amúgy a 2. rész sokkal mélyebb értelmű volt,jobb.
Aztán örültem is hogy na itt egy hézagpótló könyv aztán tessék. Ezért lehet meg leszek kövezve, de szerintem Karpyshyn kissé túlértékelt író. Jobb esetben is csak egy erős közepes talán..Több könyvét olvasva jutottam erre a következtetésre nem csak ez alapján..

A könyv első fele kifejezetten unalmas volt, sokat téblábolt, aztán a második fele se lett egy nagy eresztés cselekmény szempontjából. A vége pedig....
Szerintem - a játékok alapján- Revan és a Száműzött karaktere sokkal mélyebb és tartalmasabb volt, kár hogy itt ilyen véget kaptak. Meetra kifejezetten mellőzött volt.
A végén teljesen logikátlanul is cselekedtek a könyvben, ez szerintem nagy hiba volt.
Nem mondom egyszer el kell olvasni a Kotor miatt, de lehetett volna sokkal jobb is.

Én már akkor olvastam Salvatore sorozatát amikor kb. 11-12. résznél járt (nem ismertem az eredeti kiadás sorrendjét). És szerintem egészen addig amíg az egyik főszereplőt kicsinálta majd visszahozta egy homlokegyenest más (ráadásul visszataszító) jellemmel, kiváló volt. Nyilván nem egy irodalmi zseni, de a karakterekért lehetett szorítani mert megszerettette őket. De amit azóta a témában lehozott...az már tényleg futószalagon tolt selejt...
Minden esetre addig a bizonyos pontig én 2x is végig olvastam a sorozatot és szerintem messze nem az Otthon a legjobb! Eleve az egészben ahogyan Drizzt megtűrt "szörnyből" lassan hőssé válik, az nagyon jól van felépítve regényeken keresztül.
Alapvetően a sztori is nagyon gazdag és szétágazó. Illetve a gonosz szereplők sem egysíkú "világuralom és pusztítás" központúak mind (Jarlaxle például). Szóval nem egy Gyűrűk Ura (bár néhány dologban simán jobb), de szerintem igenis klasszikus regényfolyam!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Üdv!

A Hangakirályt már figyelemmel kísérem egy ideje. Ha minden igaz, augusztus-szeptember fordulója táján kellett volna megjelennie, de csúszik sajnos. Kb. egy hónapja jártam a Sárkánytűzben, de nem tudták megmondani, hogy mennyit fog csúszni. Remélhetőleg még novemberben kijön, ha már a Delta Vision oldalán is az előkészületben szereplő művek között mutatják. És igen, a borító (gerince) nagyon ötletes.

Jalan herceget pedig ki ne hagyd majd! Most novemberben jön ki magyarul a második kötet. Persze érthető a hozzáállásod - én is jobban szeretem, ha egyben el tudok olvasni valamit. Ezért is fogom vszg. passzolni a következő Martin kötetet (bízva abban, hogy még megéri az öreg, hogy befejezze majd a Tűz és Jég dala történetét). Viszont Jalan meséje totál beszippantott (és a harmadik kötet előtt nem is kell majd sokezer oldalt újraolvasnom, mint Martinnál kellene, hanem csak az első két regény lesz ugye), így azzal nem várok, hanem azonnal nekiugrok majd, ahogy megjelenik.

Endure. In enduring, grow strong.

Jalan herceg történetén még gondolkodok, hogy elolvassam-e, max. akkor, ha kijött mindhárom rész, és szokott akciós csomag lenni a kiadónál.

És örülök, hogy tetszett a Széthullott Birodalom-trilógia, a vége nekem is kicsit furcsa volt, de jó volt olvasni egy kvázi antihőst, mint főnarrátort.

Ajánlom mindenkinek, amúgy.

És gothmog, még idén kijön, amit anno ajánlottam, a Hangakirály (I. kötet, II. kötet). A külföldihez képest sokkal jobb borítókat terveztek itthon hozzá!

Itt meg az Endless.hu ajánlója, lényegében az a komment egy kicsit kibővítve, amit nekem írtak anno.

Ez meg Noro kommentje a Moly.hu-ról:

Keyes ezúttal meglepett, hiszen a Váltott isten és az Age of Unreason ciklusokból úgy ismertem meg, mint az egzotikus világok mesterét. Ez a regény azonban első ránézésre az angolszász lovagkorba visz minket, ahol a mágiát csaknem elfelejtették, csupán a szentek áldásai és néhány boszorkányos átok maradt fenn az ember uralma előtti korból. Kétezer évnél is több telt el azóta, hogy az embernépek kiirtották az utolsó szörnyetegeket, az egyház pedig ugyanígy járt el az igazi hatalommal bíró boszorkány-királyokkal. Néhányan azonban úgy vélik, hogy ez a korszak hamarosan véget ér.
A könyv több, mint fele arra összpontosít, hogy felépítse ezt a viszonylag békés kort, amelyben a királyi intrikák és kisebb határvillongások jelentik a legnagyobb veszélyt az emberekre. A háttérben azonban fokozatosan kirajzolódik egy sötétebb és durvább, az emberrel szemben ellenséges világ, amely most kezd ébredezni. Keyes egyébként mindkét egymás mellett élő világot nagyon hangulatosan ábrázolja. Bizonyos titkos társaságok pedig eltökélték, hogy az új korban ők is részesednek a hatalomból, bármi áron. Így a regény utolsó harmada brutális változásokat hoz mind a főhősök, mind a világ sorsában. És ez még mindig csak előjátéka a folytatásoknak.
Karakterábrázolásában talán nem egy Robin Hobb, de érdekes és árnyalt szereplőkkel dolgozik, akiket nem fél komoly dilemmák elé állítani. Többen közülük már ez első kötet végére teljesen más emberek lesznek.
Apró érdekesség, hogy a világban megjelenő „fantasy nyelvek” mind valamilyen angol vagy más germán dialektus eltorzított, esetleg régies változatai, vagyis kellő nyelvérzékkel legalábbis meg lehet sejteni, hogy mit beszélnek a külföldi népek. A bevezető végén pedig felfedezhető egy különös utalás az amerikai történelemre, amelyre nagyon kíváncsi leszek, hogy visszatér-e még a szerző a folytatásban.

Scalzi, nos csak a Vének háborúját olvastam, nem volt rossz, de nem éreztem azt, hogy tovább kellene olvasnom, pedig az alapötlet jó. Van egy sci-fi krimije is Bezárt elmék címen.

Még talán a Godorai őrjáratot is érdemes megnézni. Nem olyan jó mint a Renegát v a Pokol, de amiatt hangulatos, hogy az előzőekkel ellentétben itt nem szemtelenül tápos a főhős.

Man literally too angry to die

Köszönöm az ajánlásokat.
Szerencsére e-könyvként fent vannak, így ha tesóm lesz annyira engedékeny hangulatban és kölcsönadja az olvasóját akkor megejtem őket.
Az nem baj ha sötét hangulatú a sztori, sőt keresem is az ilyeneket.
Tényleg elég sok m.a.g.u.s. könyv van ahogy néztem és a beszámolók alapján átlagban elég hullámzó színvonallal, így jól jött a segítség, hogy kihalásszam a jókat

Na, akkor erre én is ajánlok egyet... nem konvencionális M.A.G.U.S. regény (a hangulata erősen elüt a többitől; sokkal sötétebb és egyedibb), de nekem ez tetszett a legjobban anno.

Raoul Renier (Kornya Zsolt): Pokol

Endure. In enduring, grow strong.

Dale Avery: A renegát

Man literally too angry to die

A legérdekesebb, hogy Wulfgart tartotta a főhősnek, mégis mindenki a drow előzménytörténetét szerette volna

Köszi az infót! A Gyűrűk Ura párhuzamról még nem hallottam (s nem is éreztem ilyet a regények olvasása közben), azonban azt régóta tudom, hogy a Kristályszilánk volt az indító, s Drizzt felszínre kerülésének a története (kvázi előzményképpen) később íródott.

Endure. In enduring, grow strong.

A kristályszilánk trilógia a Gyűrűk ura koppintása és az első alkotása, később rajongói nyomásra írta meg Drizzt történetét.

A jó írót igazából a Sötételf trilógiára értettem, a többi szerintem se nagy eresztés.
Viszont aki összedob egy ilyen trilógiát, ott azért még lehet remény Legalábbis reménykedem..

Ja igen, kérdés: múltkor olvastam Luis Saul-tól 3 könyvet (Della bábjai, Boszorkányhadúr, Syburr csillaga), ezek eléggé tetszettek, és megnéztem a hátterét, és e szerint elvileg beletartoznak a M.A.G.U.S. univerzumba.
Restellem, de eddig még nem nagyon ismerkedtem meg ezzel a világgal, az érdekelne, hogy aki olvasta őket, melyik M.A.G.U.S. könyveket tudná ajánlani?

Salvatorénak szerintem egyetlen igazán jó húzása volt: az Otthon. Ezen kívül a Száműzött és a Menedék még olvashatók, illetve az Entreri/Jarlaxle páros kalandjai is az elmennek még kategóriába tartozik, de ezt leszámítva szvsz a legócskább vásári bóvli nagyüzemi gyártója a fickó (igen, Kristályszilánkostul mindenestül), tele kiszámítható, szappanoperás "fordulatokkal", ilyen-olyan módon visszahozott/feltámasztott karakterekkel, és a legócskább klisékkel, ami csak a fantasy ponyva műfajban elképzelhető.
Viszont vitathatatlanul a javára írható a Mélysötét részletes kidolgozása, élettel megtöltése. Azért örök hála, és le a kalappal előtte! Ám írónak szerintem határozottan pocsék és tehetségtelen a fickó. Persze nem a legrosszabb, van nála lejjebb is (ha valaki olvasta anno a Baldur's Gate regényt, az tudja miről beszélek ), de érthetetlenül túlhájpolt az ürge.

Hmm, ha már beírok ide: nálam az utolsó kivégzett könyv Mark Lawrencetől a Bolondok hercege. Ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a Széthullott Birodalom trilógia, de azoknak is, akiknek az kevésbé jött be A Bolondok hercege könnyedebb, néha hangos röhögésre ingerlő (Jalan herceg némely megjegyzése vagy gondolata), ugyanakkor a sötétség, a dark fantasy érzésvilág ugyanúgy érződik a háttérben, mint ahogy a Széthullott Birodalomban is megvolt. A mihaszna élvhajhász Jalan herceg és az első látásra standard berzerker vikingnek tűnő Snorri párosa pedig szerintem 100%-os telitalálat, s szépen kiderül azért menet közben, hogy a fenti kliséknél persze jóval nagyobb mélység rejtőzik mindkettejükben. Plusz külön kikacsintás az első trilógia ismerőseinek néhány szereplő feltűnése, illetve korábbról már ismert történés más szempontból való "újraélése". Állítólag most novemberben jön a második kötet magyarul - én már nagyon várom! Nekem igazán tetszett a Széthullott Birodalom trilógia is (köszönet érte J.I.B.-nek, hogy felhívta rá a figyelmemet), bár a zárását kissé kurtán-furcsának éreztem, és kicsit meg is fáradt a sztori a harmadik kötet végére (azzal együtt, hogy jobbat magam sem tudtam volna kitalálni, ha maga Jorg és bandája próbál erre rábírni, akkor sem ). De a Bolondok hercege szerintem jobban sikerült. Mondhatni, nálam maradéktalanul betalált.

Endure. In enduring, grow strong.

Bizony, nagyon rókabőr lett.....
Én nem szeretek abbahagyni egy könyvet ha már elkezdtem,de nála pont ez volt a helyzet.
A másik, akit viszont tényleg tehetségesnek tartok, éppen ezért nagyon sajnálok, az Salvatore. Minden fantasy rajongónak kötelező darab (és vétel a Sötételf trilógia (Otthon, Száműzött, Menedék).
Ugye aki olvasta, annak nem kell bemutatni milyen fantasztikus atmoszférája van és mennyire olvasmányos.
Mostanra viszont ő is teljesen belefásult. Múltkor mondom megnézem miket írt mostanában, el is kezdtem a Gauntlgrym-et, aztán kb. egy negyedóra múlva abba is hagytam....
Már nincs meg benne ami régen megvolt. Pedig jó írónak tartom, ezért is remélem hogy még belekezd valami hasonlóan élvezetes regénybe, mint anno Drizzt-el tette az elején

Scalzi féle sorozat ígéretesen indult, első kötetet még élveztem is, aztán sajnos piszkosul unalmassá és kiszámíthatóvá vált.

Én olvastam a Riyria-krónikák első 5 kötetét és tény hogy jó az író stílusa, valamint a főszereplő karakterek is jópofák, szerethetőek, viszont szerintem eléggé ellaposodik a sztori.
Ha már javasolnék egyet az 5 közül, akkor az a 2. rész: "Az elfek tornya".
Amit pedig biztosan nem az a 3., az volt a legunalmasabb.

Én könyvtárba járó vagyok, tehát eléggé megválogatom, hogy mit veszek meg és hát azt kell mondanom - persze ha rám hallgatsz-, hogy egynek elmegy, de meg nem venném őket.
Mondom a legnagyobb baj, hogy eléggé szegényes cselekmény szempontjából, jól indult, aztán egyre sivárabb lett.

Ezzel a dologgal meg, hogy sokan jóra értékelnek egy könyvet, akkor az már biztos befutó, mostanában már nem értenék egyet, valahogy túl nagy a választék, és egyre alacsonyabb a színvonal. Mi meg szép lassan elfogadjuk ezt, aztán örülünk az odavetett csontnak..
Erre jó példák John Scalzi könyvei. Mindenki odavolt értük, ellenben szerintem meg egy mindenhonnan összelopkodott unalmas sablontenger volt. Maga az alapötlet csak csak (persze az se eredeti), aztán azzal kifújt.

Viszont ha ajánlhatok, akkor ha jó sci-fit akarsz, olvasd el Asimovtól az Alapítvány sorozatot, ha meg horrort akkor Lovecraft egyértelműen

Nem csak ő káromkodott folyamatosan, hanem mindenki. Angolul biztos nem lett volna ilyen zavaró, úgyis minden csak "fuck" lenne, de így magyarul elég mónikasósra jött ki a dolog, pedig hát ezek mégiscsak NASA emberek.
(de ahogy írtam én is élvezem, csak nem erre számítottam)

I wish I could have known about the view from halfway down

Én azért biztos káromkodnék rendesen Watney helyében. Ne számíts a filmben sem sokkal komolyabb mélységekre. A könyvet én nagyon élveztem és a film is piszok jó lett.

Olvasom a Marsit, de nem olyan, mint vártam. Izgalmas és szórakoztató, de szinte semmi mélysége nincs, teljesen más stílusra számítottam. Remélem a film jobban rá megy a lelki folyamatokra, mert ez így csak mekgájvör.
SPOILER

I wish I could have known about the view from halfway down

Jack Ryan sorozat.

[Uncharted: A negyedik Labirintus.[/b] GeryG ajánlására és itteni "ismertetőjének" hatására beszereztem az egyik kedvenc konzol címem ihlette könyvet. Nem feldolgozás, külön álló történetet mesél el. Kíváncsi leszek megfog e annyira, mint a játékok.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

A Riyria Krónikákat bár nem olvastam, ajánlani tudom, mert utána olvasva roppantul kedvelik, és kötetről kötetre jobb lesz. Mindjárt linkelem két atomhosszú könyvajánlómat a GoT-os topikból, ha esetleg elkerülte volna a figyelmedet, ezekben benne van ez is, meg a többi is, írok róluk pár sort.

Első része
Második része

Ezeknek a rövidebb változata :

A Tövisek trilógia megvolt (imádtam, főleg a középső kötetet, meg a harmadikban, mikor Chella ráébred ki a...na spoilerezek, de amikor az a mondat elhangzott, nekem is lesett, hogy ki az, és volt egy asztakurva érzés), az Első Törvény is + a Hidegen tálalva (ez egy önálló kötet ugyanabban a világban, kurva jó) - kifoirgatja a fantasy zsáner toposzait, már az anti-Gandalf és Glokta, az inkvizítor miatt is érdemes elolvasni, a lőpormágust én is ajánlani tudom (ősszel jön a második kötet), meg a Hollóárnyékot is. A bölcs ember félelmét meg azért imádtam, mert a szokásos sötét hangulattal záródó középső kötet helyett pozitív végkicsengésűnek tűnik, így a főhős azt hiszi fasza minden, ezzel záródik a múltbéli szál, közben meg...nagyon várom a befejező kötetet.

Viszont,m hogy a kérdésre is feleljek, jómagam Abercrombiet javasolnám neked.

Jut eszembe a második ajánlóban ajánlott Hangakirály már előrendelhető, két kötetre lesz szétbontva az olvashatóság végett. KurvaAtomszép a borító is!

Bölcs ember félelme
Nekem az ademi rész is baromi unalmas volt. Az mintha a könyv nagyrésze lett volna és csak még egy hülye kultúra ami valahol nagyon más, de mégis igaza van stb. stb. Nagyon új akart lenni és mégis nagyon nem volt az.
Fade-ben vagy mi volt az meg csak elb@szták az időt... szó szerint. A "tényleges" történettel nem haladtak. Alig pár fejezet volt ebben a nem rövid könyvben ami folytatta volna a chandriant meg az egyetemi/Denna szálat.

Man literally too angry to die

Az Első törvényt olvastam a másik két kötettel együtt. Nekem tetszett, szórakoztató, vannak benne fordulatok és szerintem nagyon jók a karakterek benne.

Quoth the raven, `Nevermore.'

El is felejtkeztem róla:

Mark Lawrence - Tövisek császára

Meh... "Imádom" mikor egy aránylag jó sorozat utolsó része olyan befejezést kap ami nemes egyszerűséggel agyonveri az egész hangulatát. Jorg kalandjai tovább folytatódnak, de egyre kevésbé érdekesek, az első könyvben megismert karakter személyiségéből szinte semmi nem marad (bár azért vannak fellángolásai). A könyv legjobb részei az Öt évvel ezelőtt fejezetek, sokkal pörgősebbek és fény derül néhány további dologra. A könyv nagy csavarjára már futólag a második könyvben is gondoltam, mikor annyit emlegetik a Holt Királyt, aki meg kicsit is odafigyel nagyjából a harmadik kötet felétől tudhatja mi lesz a meglepetés. Chella néhány fejezetét meg legszívesebben átlapoztam volna. Szóval összességében nekem csalódás volt ez a lezárás.

Brian McClellan - Vérrel írt ígéretek

Ezt viszont csak ajánlani tudom Egy újabb trilógia nyitó kötete (Lőpormágus), de szerencsére csak októberig kell várni a következő részre. Egyébként 2014 legjobb fantasy debütálása 2014ben Nem a megszokott kardozás-fantasy világ, inkább az iparosodás korára emlékeztet. Vannak hagyományos mágusok is, de rajtuk kívül itt megjelentek azok a bizonyos lőpormágusok is, akik messziről robbantják fel a puskaport és némi plusz töltettel két kilométerre lövik ki a muskétagolyót, esetleg egy plusz töltettel 90 fokot fordul a golyó. Az alaptörténet szerint a könyv elején éppen véget ér a királyok kora, ami mint később kiderül nem várt következményekkel jár Mellette pedig fel kell építeni egy demokratikus államot, miközben invázió fenyeget és egy áruló bújik meg az összeesküvők között. Ráadásul még egy ősi prófécia is előkerül.
Írnék még szívesen róla, de nem akarok véletlenül sem spoilerezni, inkább mars elolvasni

Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelme

Folytatódik Kote története, pontosan ott, ahol az előző rész abbamaradt. Egyrészt a fogadóban, másfelől az egyetemen. Kicsit több a hullámvölgy a könyvben, de így is olvastatja magát. Egyedül az ősi tündérnél eltöltött idő volt az, amit én szívesen letudtam volna egy-két mondattal, ehelyett jó pár oldalon keresztül olvashattam a főhős és egy időtlen lény szerelméről, hurrá Bár történtek ott is fontos dolgok, de engem valahogy nem kötött le annyira, mint a zsoldosoknál tett kirándulás vagy az egyetemi történések. Előbbinél ráadásul egy kis "meglepetés" is van: SPOILER. A jelenkori szál meg csak tovább kavarja a dolgokat, újabb kérdéseket kapunk, és csak nagyon kevés választ. Mindenesetre kíváncsi vagyok hogyan is sikerül lezárni a történetet, remélem méltó lezárást kap

És a végére egy kérdés Valaki innen olvasta esetleg a Riyria-krónikákat Michael J. Sullivan-től? Gondolkozom rajta, hogy vagy ez lesz a következő nagyobb sorozat amit beszerzek vagy az Az Első Törvény Joe Abercrombie-tól Nem tudom eldönteni melyik legyen

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Mind az öt könyv fantasztikus!!! Nekem is sok idő kellett, hogy felocsúdjak, de csak összevásároltam őket vateráról, és nem bántam meg!

Terry Pratchett könyvekre rá lehet szokni. >10 Discworld könyvem van, zseniális mind. Nekem a City Watch vonal a kedvencem (bocs, angolul olvasom, nem tudom hogyan fordítják). Én úgy voltam, hogy vettem/kaptam a könyveket eléggé random módon, és szerintem pont a közepével kezdtem, aztán ahogy elkezdtem gyűjteni már figyeltem a sorrendre. Megállja mindegyik könyv a helyét önállóan, anélkül, hogy ismernéd valamelyik "előzmény" könyv történetét, de azért ha teheted, akkor haladj sorrendben.

Ez van soron: Stephen Hawking: A Brief History of Time

tütütüüüü

Éppen hogy befejeztem Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok c. könyvét, már bele is kezdtem a Vészbanyák-ba. Régen voltam már így íróval, h könyv becsuk, kukucs, jöhet a következő aww great. Pedig már vagy 10 éve olvastam tőle novellát, és azóta is csak tervezgettem, hogy egy nap elkezdem valahol a Korongvilág-regényeket, de valamiért nem juttottam el odáig. Beszerzési tervben van a Mágia színe és fénye, + a későbbiek is, ha már így vagyunk. Mondjuk nem teljesen világos még, mennyire érdemes a sorrendiséget követni, de hátha van itt korongvilágos ember, aki ilyen kérdésekben járatosabb.
Ésszerészetet mindenkinek!

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Pont most akartam bekérdezni, hogy valaki olvassa-e, aztán visszatekerek pár hsz-t és pont szóba került

Még csak a 3. rész 2/3-adánál tartok, de valami eszméletlen jó! Így pár ezer oldal után már vannak dolgok, amiket majdnem megért az ember, de aztán bejön valami új, ami mindent megváltoztat, és megint semminek semmi értelme

10/10, nem lehet letenni, és nem is szabad, mert ha elfelejti az ember, hogy mi volt 2 könyvvel ezelőtt, akkor már borzasztó nehéz visszalendülni

I wish I could have known about the view from halfway down

Utóbbi két hét termése:

Stephen King - Újjászületés

Én végképp feladtam a reményt Kinggel kapcsolatban. Állítólag ez egy nagyon jó könyv, de nekem nem úgy tűnt. Igaz, hamar a végére értem, mert végig azt vártam, hogy történjen már valami. A befejezés meg... Nagyon lovacraftosra akarta venni a figurát, de az eredmény inkább hasonlít az amerikai filmek tűz körül mesélt "rémisztő" történeteihez.
Azt meg csak csendben jegyzem meg, hogy még a főszereplő is egy újrahasznosított figura. Már olvasás közben gyanús volt, de a könyv után olvastam pár véleményt és egyiknél konkrétan kiemelték, hogy honnan másolta a karaktert

Joe Hill - Nos4a2

Meghalt a király, éljen a király! (Egen, ez egy rossz szóvicc, mert az úr valójában King fia). A potom 900 oldalas téglát két nap alatt olvastam ki, olyan, mint az apja volt fénykorában (AZ, Hasznos Holmik), letehetetlen könyv. Nem magyarázza túl, nem erőlteti a dolgokat és mégis lebilincselő a történet. A főhős őrültsége (?) és a főgonosz kitekert gondolkodása meg hatalmas pluszpont. Manx nem gonosz a szó szoros értelmében, a maga módján ő jót akar. A kocsi kicsit olyan, mint Christine volt, de csak annyira, hogy ez ne legyen zavaró. Én csak ajánlani tudom (és remélem találkozunk még Manx igazi gyerekeivel, aki elolvassa érteni fogja). Nálam egyértelműen 10/10 a könyv

Mark Lawrence - Tövisek Királya

Az első részt még tavaly olvastam, az nagyon tetszett. Főleg az egész széthullott birodalom koncepciója. Ez viszont már nem nyerte el a tetszésem annyira, nekem sokszor vontatottá vált és bár kapunk némi magyarázatot a világgal kapcsolatban, de szinte ennyi az összes pozitívum. Jorg is inkább visszafelé fejlődött, nekem jobban tetszett az első rész cinikus rohadékja, mint a pár évvel idősebb, túl sokat agyaló főhős. A vége (és a jelenkori vagy inkább későbbi szál) pedig végig teljesen kiszámítható. A legvége egyenesen vicces. Mindenesetre ha leülepedett megnézem az utolsó könyvet is, mert a második rész több kérdést hozott, mint választ.

Patrick Rothfuss - A szél neve

Újabb párszáz oldalas önvédelmi könyv, egy trilógia első része (hamarosan folytatom a második kötettel) A "jelenben" Kvothe (Kote) kezd el mesélni az életéről a Krónikásnak, az első kötet a gyerekkorát és a tanulmányai kezdetét írja le. Egy-egy kisebb hullámvölgytől eltekintve végig érdekes marad a könyv, főleg, mert hajtja az embert a megismerés vágya. Hogyan lesz a világban ismert főhősből egy eldugott kis falu fogadósa? És ki a fene az inasa? Sajnos válaszokat nem, csak újabb kérdéseket kapunk, de remélem a folytatásban legalább párat megválaszol. Az egyetlen bajom, hogy Rothfuss ahelyett, hogy befejezné inkább mellékszálat írt, az első könyv egyik (valóban érdekes) karakteréről. Hamarosan jelentkezem a folytatással

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Kicsit lassabb tempóban haladtam, mint előre terveztem, de ma a melóhelyen kiolvastam a Star Wars a Birodalom Örökösei-t. Eszméletlen jó! Úgy is mondhatnám, hogy átjárja az erő. Izgalmas, fordulatos, jól megírt, mint a történések, a párbeszédek és az akció részeket beleértvén. Átlátható, egyszerű a történetvezetése, de egy másodpercig nem fullad unalomba. emellett Thrawn karaktere félelmetes, de a többi mellékszereplő is remekül kivan találva. Remélem a folytatások hasonlóan jobbak lesznek, ha nem fokozzák még jobban az élvezeteket. Nagyon örülök, hogy elkezdtem pótolni, egy SW fannak majdhogynem kötelező olvasmány.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Sajnos a bookline-on is csak előjegyzés van, na meg ez csak az első könyv, ugye két részletben jelent meg itthon, tehát kellene mindkettő, pdf pedig nem érdekel Persze azért köszi a segítséget.

PSN: nayrobi11

pdf
antik

de amúgy már több antikváriumban láttam, anno elég sok ember szabadult meg tőle, akiket nem érintett a téma. lehet, egyszer én is beszerzem nyomtatott változatban.

(szerk: mondjuk azt a 3000 pénzt egy 2000 ft-os Guru ajándék melléklétéért elkérni kicsit túlzásnak érzem.)

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Most olvasom másodjára a Pixelhősöket, esetleg tudnátok hasonló témában magyarul megjelent könyvet ajánlani? Sajnos a Doom készítéséről szóló könyvről lemaradtam, amit a Guruhoz adtak pár éve, vajon azt be lehet szerezni valahonnan?

PSN: nayrobi11

Timothy Zahn - Star Wars a Birodalom Örökösei (Thrawn Trilógia első kötet)

Régóta pótolni akarom, és ma megérkezett vele a futár, szóval bele is vágok. Eddig csak dicsérték az ismerőseim, szóval nagyok a elvárások.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Chuck Palahniuk - Harcosok klubja

Nagyon rövid idő alatt kiolvastam, tényleg zseniális, az "eltérések" ellenére, vagy inkább éppen amiatt. Fincher nagyon jól tette, hogy kb. csak a történet első felét adaptálta betűhíven, és nem akarta 2x ugyanazt elmesélni (ami valszeg nem is működött volna képernyőn). Ezért van az, hogy - bár számtalanszor megnéztem már a filmet - máshogy jelentek meg előttem a szereplők. Amíg BP a filmben nagyon jól eljátszotta a maga Tylerét (10per10), úgy a könyvbéli Tyler számomra sokkal gonoszabb volt, aki tényleg ujjai köré csavarja az embereket, emberiséget. Az "alternatív befejezés" is nagyszerű! Tipikusan jó példa arra, amikor a könyv és film kiegészítik egymást, jól megférve egymás mellett: ahol az egyik elvett a másikból, úgy ott a másik valami mást adott hozzá abból, ami addig az egyikből hiányzott. izé ja.

Aztán... hát, most egy darabig hanyagolni fogom Palahniukot. Tudjátok, elég durva, de Palahniuk legnagyobb erőssége egyben a gyengéje is: eddig akármit láttam, lapozgattam tőle - a Kísértettek c. "antológia" figyel még tőle a polcomon, de még vagy 6 másik könyvébe is belenéztem - a narratíva változatlan maradt minden esetben. Ami tök jó egyszer... kétszer... de most újból pihentetném az életművét 1-2 évre. Ha valaki mégis tud olyan könyvet tőle, aminek más a hangvétele, mindenképp szóljon.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

az biztos. nagyon jo, ahogyan ravilagit osszefuggesekre es gyakorlatilag a letezo legakapvetobb szimbolumok gyokereit meseli el. s persze egy percig sem.allitja, hogg van Isten, vagy esetleg nincs, teljesen objektiv modon fejti ki mindezt, ugy, hogy az is megertse, aki nem teologus, stb.

Azota a Brave new world is megvolt, epp.Szokratesz vedobeszedet gyurom.

Eliade zsenialis!
Anno gimiben tanultuk (roman irodalombol), es kb mindenkinek tetszett. Nem forditottak le a "Romanul adolescentului miop"-ot (kb: Egy rovidlato serdulo regenye), pedig az is nagyon jo. Anno 14-15 ovesen nagyon meghatarozo olvasmany volt.

hands into a fist,static in my head.now i'm sitting face to face with loneliness... - by Finch

A Szent és profán nagyszerű. Kötelező olvasmánnyá lehetne tenni a gimnáziumok vége felé. Rövidsége ellenére, rengeteg mindent meg lehet tudni az ember és hit viszonyáról.

Szar ötlet volt

I wish I could have known about the view from halfway down

Christopher Paolini - Az örökség (sorozat)

Kellemes fantasy sorozat (4 rész), eseménydús, vannak benne új és okos megoldások, de azért az alap ugyan az, mint szokott. Nem is igazán tudok mibe belekötni, még a befejezés sem volt elrontva, pedig az általában necces szokott lenni. Szóval aki sárkáynos tündés varázslós kikapcsolódó könyvet keres, annak nyugodt szívvel ajánlom.
Most pedig ideje megnézni a belőle készült imdb 5 pontos filmet, hogy elrontsa az élményt

I wish I could have known about the view from halfway down

Szerb Antal - A Pendragon-legenda

Azon ritka esetek egyike, amikor csalódnom kell egy könyvben. SZerb Antalról azt hallottam, szépirodalamt irt, s igy is reklámozták a könyvet a boritó hátulján. Lehet csak én fogtam ki az egyetlen szépirodalmi művét, de egy közepesen cukros limonádé volt, semmi több. Azt hittem, más lesz, mint az általam olvasott krimik többsége, amelyektől már rosszul vagyok, de ugyanazok a béna szófolrdulatok, események, eltitkolt mégis megpenditett információk tömkelege, a természetfeletti félig valós jelenléte, az áramlattal sodródó főszereplő, aki csak belecsöppent, stb. Mindez annyi különbséggel, hogy talán valamennyivel valóban igényesebb az átlagnál, s egy számomra érdekes témát pedzeget, a titkos társaságok valódi helyzetét a XVII.-XVIII, szd. környékén. Ám mivel nem egy tudományos mű, ezért ezt is inkább futtában emliti csak.
De hogy valami jó is legyen: a humora kifinomult és igényes, és az átlag kriminél valamivel jobb.
Hozzáteszem persze azt is, hogy ez egy olyan eset, amikor a sok modern krimi után olvastam el egy régebbi, kb 60 éves művet, igy nyilván a felsorolt hibák inkább érvényesek valójában a mai művekre, de sajnos igy a Pendragont kell kritizálnom.

Jelenleg pedig Mircea Eliadetól az "A szent és a profán" cimű könyvet olvasom.

Legutolsó bejegyzésem óta két könyvet olvastam a kabbalisztikáról, de azt kihagynám, mert ennek a témának a megitélése úgyis teljesen szubjektiv, lásd vallás-nem vallás vita Helyzet topicban. Viszont!

Jostein Gaardner - Sofie világa

14-16 éveseknek készült "filózófiakönyv", egy kislányon keresztül mutatja be a filózófia történetét, amit én elsősorban egy régi igéretem miatt olvastam el. NAgyon jól kitalált történet, folyamatos meglepetésekkel, és olyan kérdésekkel, amelyek még engem is elgondolkoztattak sokszor. Remekül összefoglalja a filózófiai irányzatoknak a lényegét, néha kissé gyerekesen, de hát na...nem 22 éveseknek készült. Sok információ van benne, az egyetlen bajom az volt vele, hogy az iró nem tud párbeszédeket irni. El kellett volna tiltani tőlük. Ez persze irható annak a számlájára, hogy ez mégiscsak egy izgalmasnak szánt "tankönyv", ami bevezeti egy ilyen fontos tudományba gyermekeinket játékosan, és hát nehéz megirni egy olyan regényt amiben a pérbeszéd folyamatosan tanórákon hangzik el, de ez nem elég mentség.
Mindenesetre én - ha lesznek- mindenképpen felolvasom/elolvastatom gyermekeimnek/mel.

Most pedig a Pendragon-legendába kezdtem bele.

Fuu Cujot nem szerettem annyira, a Kedvencek temetoje meg ami bejott.
Tuzgyujtot, Holtsavot se szerettem
A Setet tornyot potolni kene, de soha sincs konyvtarban normalisan benn

George Komor valóban egy jól megírt figura A vége meg kifejezetten erős lett. És igen, a Rémkoppantókat is lehetett volna említeni, de akár a Carriet is (a filmekkel ellentétben). Meg ott van a kedves öreg Cujo is, azóta más szemmel nézek a bernáthegyikre

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Azert egy bilincsben szerintem ott van a mezony elen, a Remkoppantok masodszorra erosen felertekelodott nalam, de az Az valoban magasan az egyik legjobb.
A Tortura meg fizikailag faj, annyira brutalis, de nekem a Halalos arnyek is eros

Off: hamarosan harom-negy konyvvel jelentkezem

Stephen King maratont tartok a régi "klasszikusokkal". Gyakorlatilag a Carrie-től az Atlantisz gyermekei-vel bezáróan az összes könyvet újraolvastam az utóbbi napokban, kivétel a Végítélet (sajnos az nincs meg se nekem, se ismerősnek, muszáj leszek gépen olvasni) és a Setét Torony sorozat. És akárhogy nézem a régi Kingek összehasonlíthatatlanul jobbak az újaknál. Akár a Rémautót nézzük (ami az egyik legrosszabb 2000 utáni könyve szerintem), akár a Ragyogás(ami nem is a legjobb könyve) folytatását, az Álom doktort, de még a sorozatot kapott Búra alatt sem éri el a régi könyvek szintjét. A Joyland meg egy jobb Dean R. Koontz könyvvel vetekszik (egen, kollégista éveimben ilyet is olvastam).

Amit legikább ajánlok mindenkinek: AZ
Maradnak benne elvarratlan szálak, néhol kicsit következetlen, de cserébe van az egésznek egy finom Lovecraft-féle mellékíze az arctalan gonosszal. Viszont olvastatja magát és egy kis szomorúsággal teszi le az ember és igazán kíváncsi lenne kivel mi történt, akár az első, akár a második találkozás után...Nálam magasan veri az összes többi könyvet és ha az ember kellő beleéléssel olvassa bizony képes hajnalban úgy kimenni kávéért, hogy inkább villanyt kapcsol, mert jobb, ha világos van a folyosón is
Vagy ott van a Christine, amit akkor is ajánlok olvasásra, ha valaki látta a film-változatot. Sőt, akkor csak igazán, mert bár ismeri a csattanót, de legalább szörnyülködhet egy sort milyen jó könyvből is készült a film.
De ajánlom még a Hasznos holmik-at, ami le sem tagadhatja a kapcsolatot Lovecraft világával és bár alapvetően kevés benne a misztikus rész, de szintén egy letehetetlen darab. És ami a legfontosabb Mr. Gaunt a mester


Aki pedig végképp nem kíváncsi a természetfelettire olvassa el a Tortúrát, mire is képes egy első számú rajongó a a kedvenc könyve folytatása miatt (Lehet ki kellene próbálnom a módszert, hátha kapnék megint igazi Kinget).

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...