Barthezz
[Lehet, gogy TLDR, de azért olvasd el.
. K. hosszú lett.
]
Nos, remélem még azelőtt olvasod, mielőtt elcsábultál volna a kísértésnek.
Az időt nem tudom, mennyi ideig fogsz szenvedni, viszont, ha idézzek egy szöveget, épp ma váltottunk pár szót LM-el e témában, kiemelem feketével a lényeget:
"-...egy kis kémiai égést. [Lúgot önt rá.]
...- Ááááááááááááááááááá!
- Nagyon fáj, mint a rendes égés és heget hagy.
- Mi a f@szt csinálsz? [Talán itt is bejön az irányított meditáció.]
- Érezd a fájdalmat, ne menekülj!
- Ne, ne, Istenem.
- Nézz rám! Az első szappanalanyok hősök voltak, akárcsak az űrbe fellőtt majmok.
Kín nélkül, áldozat nélkül nincs fejlődés.
- [Mik a tabu szavak? Égés.Hús.]
- Ne menekülj, érezd a kínt! Ezt itt a te kezed, a te húsod.
- Én megyek a barlangba, megkeresem az állatomat. [Marla.
]
- Hagyd már abba! Ne viselkedj úgy, mint azok félhullák, Éld át!
- Jól van, most értem, na.
- Nem, ez még csak a biztató kezdet.
- [Marláról képzelődik]
- [Pofonvágja] Ezek a legszebb percek az életedben, te meg itt ábrándozol itt nekem.
- Ne, nem akarom átélni, könyörgöm, eressz el.
- Maradj csendben! Az apánkban kerestük Istent, hogyha az apánk lelépett, mi az amit megtudtunk Istenről?
- Nem tudom!
- [Pofon vágja ismét.]
- Ide figyelj! Gondoltál már arra a lehetőségre, hogy Isten nem szeret Téged? Nem kellesz neki! Sőt, több, mint valószínű, hogy egyenesen gyűlöl. De nem ez a legnagyobb baj.
- Neeem ez?
- Az, hogy ő sem kell nekünk.
- Nem kell Isten! Igazad van!
- A kárhozat és megváltás csak duma. Szóval Isten fattyai vagyunk? Nagyon helyes!
- Víz kell! Adj már vizet!
- Figyelj! A víz a kémiai égést csak fokozza! Figyelj rám! Önts rá ecetet, az semlegesíti.
- Könyörgöm, eressz el!
- Majd akkor, hogyha feladtad. Majd akkor, hogyha már nem félsz többet. Ha tudod, hogy egyszer majd meg kell halnod.
- Ha tudnád, hogy mennyire fáj!
- Csak akkor tehetsz meg mindent, ha már semmid sincs.
- Értem... Értem...
- Gratulálok, újabb lépés a mélypont felé."
Nos, kérlek szépen, anélkül, hogy ezt echte cakompakk elfogadnád, most fog lebomlani...
...egyrészt egy tévképzet. Hasonlót fogok mondani, mint LM.
A dohányosok tipikus önbecsapása és önáltatása az, hogy nyugtatólag szívják.
Ha ez igaz lenne -és ezt megfigyeltem a volt munkahelyemen is-, akkor nem kívánná már olykor húsz perc múlva újra a cigarettát, vagy nem menne ki egy óra, másfél óra múlva újra rágyújtani.
Azaz lényegében sem a dohányzás, sem maga a művelet nem hat mélyrehatóan és átlényegítően nyugtatólag rá. Aki ellenkezőjét állítja, szerintem a saját, mások által is látható legelemibb tapasztalatainak mond ellent.
Nagyon sokan fiatalon, haveri társaságban próbálják ki, és kezdik el szívni, mert azt hiszik menő. Vagy a kamasz kor hozta érzelmi válsággal és indulatokkal nem tudnak mit kezdeni, látják a felnőttektől, hogy azzal érvelnek, ezzel nyugtatják magukat, és átveszik ezt a mintázatot és metódust, és újabb ördögi kört indít el.
Hogy mire van szüksége valójában? Egyrészt, a függőségből fakadó nikotinra. De ez elenyésző és semmi a következő, másik, még megrázóbb "igazsághoz" képest (bocsánat, ha ezzel most nagyképűnek tűnnék). arra van szüksége, hogy egy adott feszült helyzetből kikerüljön. Pl. Munkahelyi f@szságok és baromságok, a felmerült érzelem, amit nem tud kezelni, megérteni, felülkerekedni rajta.
Ehhez kell egy eszköz, hogy ha csak néhány percre is, de kiszakadjon ebből. Addig eltereli a gondolatokat. Csakhogy, mivel a belső feszültséget csupán néhány percre lefedte, de mihelyt bemegy vissza a "körbe", a fátyol fellebben, és a probléma megmaradt, feszültség szinte azonnal visszatér.
Ennyi erővel egy almát is megehetne, pont ugyanazt a hatást éri el, azzal a különbséggel, hogy az alma nem okoz függőséget és még vegyszerek függvényében is kevésbé károsítja a szervezetét, mint a cigarettában lévő anyagok.
Nos, a fenti folyamatot kompenzálásnak hívják.
A leírt érzelmi állapotod tökéletesen igazol engem. Nem sikerült a randi, a sörözést. Ez egyrészt már annyira befolyással volt az általános tevékenységeidre (itt RAM-beszerelés), hogy nem tudtad kivitelezni, másrészt már eleve belülről volt egy olyan düh kerekedett, amelyet inkább szítottál is, minthogy csihasztottad volna vagy szembenéztél volna vele.
A dohányzásod itt jelenes esetben csak látszólagos lenyugtatást eredményezett volna, mert belsőleg, a háttérben ez a feszültség (csalódás a randiban, a lányban) munkálkodik és nyomot hagy az emberben.
Nem állítom, hogy én ezt ki tudom küszöbölni, de törekszem rá, ha még többségében nem sikerül uralkodni az ilyen helyzeteken. Ám a szembenézés kijózanítóbb lehet, mintha lefedjük egy lepellel.
Nem prédikálni akarok, de a káosz magában az emberben van. Még akkor is, ha a környezet hat rá és befolyásolja.
Ilyenkor felmerül a kérdés, vajon az események a hibásak, amivel hagyjuk magukat sodródni és fokozzuk is, vagy a mi hozzá való viszonyunk. A legnehezebb felmérni mik ezek, hogyan merülnek fel bennünk. És ez nem csak úgy alkalomszerűen, hanem minden kapcsán, nap, mint nap. A felmérés képessége hiányzik, hogy helyére tegyük a dolgokat és helyén kezeljük a dolgokat.
A volt kolléganő, és a barátom felsége egyszer megkérdezte, mik a csalódások gyökerei, és ez egy igen hosszú írást lett, de lényege röviden:
A "szenvedéseink" mértéke a várakozásinkban rejlik. Hogy mit jelent ez? Azt, hogy bármit teszünk az életben belül saját magunk elképzeljük, hogy milyen. Ez igaz lányokra, más személyekre, a világra, bármire, amire képzetünket és egyéni szűrőnket ráhúzzuk - vagyis a legtöbb esetben nem magát a valóságot látjuk, tehát a dolgot nem úgy látjuk, amilyen valójában, hanem úgy ahogy mi elképzeljük, amit mi hiszünk/feltételezünk róla vagy amilyenné mi akarjuk formálni.
Tehát az elvárások többségében csalódáshoz vezetnek.
Ez a kérdés persze bonyolultabb, minthogy itt sommáson rövidítettem, de a lényegét szerintem érted.
Természetesen abszolút megértem, hogy csalódott vagy, nehéz is ezt kiküszöbölni. Viszont, mikor már a haverjaidat felhívtad, hogy sörözzetek, már az elvárás és a sörözés vágya és jövőképe le is képződött benned, és ez nem jött össze, már generálódott egy örvényszerűen, és így tovább.
Úgy hiszem, részben így működik ez.
És ha nem tanulja meg az ember kezelni ezeket, akkor örökké fájni fog valamink, vagyis hagyni fogjuk, hogy az események sodorjanak, és ezt még ezt megspékeljük a saját "képzeteinkkel"-
Kicsit elkanyarodtam, de ebből is látszik, hogy az ember belső teréről beszélünk, amikor egy külső függeléket keres: cigi, internet, alkohol, szerencsejáték.
Mindennemű függőséget okozó eszköz nem más, mint a valóság tagadása arra az időre. Pedig a nyugtatás és nyugalom célja és minősége ezzel ellentétes: vagyis a magának a problémának gyökerét tépi ki, oldja fel és szünteti meg.
Ennek eredménye a nyugalom és a béke.
Nos, a dohányosoknál ezt már eleve nem áll fenn. Csak áltatják magukat.
Míg az ember meg nem tudja kezelni a feszültséget okozó helyzeteket úgy, hogy érdemben megélje, de az lehető legkevesebb nyomot hagyja benne, addig kamaszok maradunk. Olyan félfelnőttek -minden egyéb pozitív jellemvonás és életvezetés ellenére-, akik egy számukra nem látható "ellenséggel" küzdenek, ami és aki valójában saját magunk vagyunk, az a részünk, mely, mint egy éhes háziállat, folyton ételt, figyelmet követel. Az energiánkat. És ez vezet az őrlődéshez. A sokpólusú polaritáshoz. Egyik falnak ütközünk, majd a másiknak. Bekötött szem, nem látunk semmit, holott világos nappal van. A Bohóc pedig rajtunk gúnyolódik, a közönség a kacag.
...(és itt jön még a fenti mondat) másrészt a szervezeted most küzd a függőség ellene, és ez egyfajta hasonlattal belsőleg démonokat kelt.
Mivel a szervezeted ehhez az anyaghoz -és ezzel te is tisztában vagy- hozzá van szokva, és mivel magához a "művelethez" az ember "érzelmileg" (azonban szintén önáltatást a függőség esetélben pozitív érzelemnek minősíteni) kötődik, így a méregtől való tisztulási folyamat nem kellemes.
Hasonló példát is felhozhatunk. Amikor bele vagyunk habarodva valakibe, de olyan szinten, hogy az szintén egy függőségként fogható fel, és amikor ez a kapocs megszakad, nos a függőségek "felszámolása" ott hasonló tünetekkel jár. Rosszkedv, düh, kompenzálás.
Ezt nem lehet elkerülni. És erre vonatkozik a fenti HK-iédzet. A kín uátn a megkönnyebbülés fog jönni.
Kitartást, és ne haragudj, ha túlságosan elemzőnek tűnt volna, mármint, hogy kielemeztelek volna. Ha így is lett volna, pusztán segítségképp támpontokat akartam adni.
______
Szerk: Közben válaszoltál, nos, mikor fenti elméletet egy évtizedek óta dohányosnak kifejtettem, igazat adott.
Nem, nem hat nyugtatólag. Csak önbecsapás.
Más. Látod, a szembesülés, a telefon mennyit tud segíteni? És méreg sem kell hozzá.
Persze előtte drogiparral számolnék le, a keménykéz politikáját alkalmazva. 
De ettől féltem én is, az ember agyában rögzültek ezek a dohányzással kapcsolatos feltételes reflexek, reakciók és már nem törlődik ki soha. 
