Metro Exodus - Sam's Story:
A "The Two Colonels" konkrétan olyan rövid volt, hogy még fel sem fogtam, hogy elkezdődött, mikor már véget is ért. Itt azért már kicsit jobb volt a helyzet! Viszont amennyire imádtam a kampányt, annyira kellett csalódnom a DLC-ben. Valahogy elmúlt a varázs vagy a rózsaszín köd, mert most már rengeteg dolog konkrétan bántotta a szemem, ami az alapjáték során fel sem tűnt. Mozgás és ugrás, animációk és még 1-2 apróbb játékmechanikai elem. De ami a legidegesítőbb volt, az a szörnyű hang! Nem tudom, hogy az alapot végig fejhallgatóval játszottam-e, de itt most a hangrendszeren valami szörnyűség volt a térhatás. Nem onnan szólt, ahonnan kellett volna. Bizonyos pozícióban a beszéd és egyéb hangok fülsértően hangosak voltak. Nem tudtam hova tenni, de sokszor rossz volt hallgatni. Lehet ez már régebben is így volt. Szóval összességében kicsit kiábrándultam. Vagy túl szépek voltak az emlékeim az alapjátékról, a fene se tudja...
Fórum » Beszélgetés a játékokról
Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!
Remélhetőleg megfogadják a kevesebb néha több alapelvet és nem lesz benne annyi másodlagos tevékenység mint az elődben. Ezalatt arra gondolok, hogy kényszeres maximalista vagyok, ezért minden másodlagos tevékenységet egyből megcsinálok, amint elérhető. Ebből kifolyólag becsúszott a végigjátszásomba 1-2 hónap kényszerszünet, mert a tököm televolt már a bunyókkal. Első fordulóban utcai bűnözők, aztán x idő elteltével jött egy 2. ellenséges csapat, majd egy 3. ellenséges csapat akiket lekellett verni és kurva unalmas volt. A DLC-k megvannak, de ezek után én bottal sem piszkálom a DLC-ket, ezt már eldöntöttem...
Szerintem simán el lehet hagyni az esetleges szót 100%, hogy lesz folytatás. 
Hatalmas siker lett, hülye lenne a Sony ha azt mondaná, hogy szép volt, jó volt, de ennyi volt. Főleg, hogy eleve úgy van vége a sztorinak, hogy KELL folytatás. 
Hatalmas siker lett, hülye lenne a Sony ha azt mondaná, hogy szép volt, jó volt, de ennyi volt. Főleg, hogy eleve úgy van vége a sztorinak, hogy KELL folytatás. Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
Spider-Man:
Jó pár hónappal ezelőtt valamiért abbamaradt a játék a második DLC-nél. De tegnap végre leültem és kivégeztem a hátralévő DLC-ket. Összességében szórakoztató és élvezetes volt a kampány és a 3 DLC is! Valami elképesztően néz ki a játék és hihetetlenül jól átadta milyen érzés is lehet Pókinak lenni! Én nagyon bízok egy esetleges folytatásban!
Jó pár hónappal ezelőtt valamiért abbamaradt a játék a második DLC-nél. De tegnap végre leültem és kivégeztem a hátralévő DLC-ket. Összességében szórakoztató és élvezetes volt a kampány és a 3 DLC is! Valami elképesztően néz ki a játék és hihetetlenül jól átadta milyen érzés is lehet Pókinak lenni! Én nagyon bízok egy esetleges folytatásban!
Gears Tactics:
Nagyon ígéretesen indult! GoW játékok hangulata és kegyetlen brutalitása az XCOM legjobb elemeivel keveredve. Aztán a második fejezet közben már kezdett kicsit unalmassá válni az időhúzós kaptafa mellékküldetések jelenléte. A harmadik fejezetben meg már teljesen ki voltam tőlük idegileg! Ráadásul ott már hármat kellett megcsinálni minden alkalommal, nem kettőt. A nehézséget a második felvonás végén lévő boss-nál vettem vissza, akkor mondtam, hogy "na elmentek a pi**ába!" Mikor a boss folyamat gyilkol AOE-val, a fele csapatom a földön és nagyjából 15 plusz ellenfelet számoltam össze a pályán. Akkor léptem ki és vettem vissza belőle. El sem tudom képzelni milyen lehet ez a játék legnehezebb fokozaton. 
A skill tree és a felszerelés fejlesztése jó volt, az végig lekötött. Meg természetesen minden emberem kapott egyedi páncél színezést és még a fejeket is szerkesztettem, ahol engedte, hogy teljesen a magaménak érezhessem a bravo és charlie csapatokat is. A story és az átvezető videó részek jók voltak. Összességében egy erős közepes. GoW és Xcom rajongóknak mindenképpen jó szívvel tudom ajánlani! De arra készüljetek fel, hogy a mellékküldetések mind ugyanolyanok és azok ismétlődnek folyamatosan. De ha ez nem zavar, akkor nagyon jól fogsz szórakozni.
Nagyon ígéretesen indult! GoW játékok hangulata és kegyetlen brutalitása az XCOM legjobb elemeivel keveredve. Aztán a második fejezet közben már kezdett kicsit unalmassá válni az időhúzós kaptafa mellékküldetések jelenléte. A harmadik fejezetben meg már teljesen ki voltam tőlük idegileg! Ráadásul ott már hármat kellett megcsinálni minden alkalommal, nem kettőt. A nehézséget a második felvonás végén lévő boss-nál vettem vissza, akkor mondtam, hogy "na elmentek a pi**ába!"
Mikor a boss folyamat gyilkol AOE-val, a fele csapatom a földön és nagyjából 15 plusz ellenfelet számoltam össze a pályán. Akkor léptem ki és vettem vissza belőle. El sem tudom képzelni milyen lehet ez a játék legnehezebb fokozaton. A skill tree és a felszerelés fejlesztése jó volt, az végig lekötött. Meg természetesen minden emberem kapott egyedi páncél színezést és még a fejeket is szerkesztettem, ahol engedte, hogy teljesen a magaménak érezhessem a bravo és charlie csapatokat is. A story és az átvezető videó részek jók voltak. Összességében egy erős közepes. GoW és Xcom rajongóknak mindenképpen jó szívvel tudom ajánlani! De arra készüljetek fel, hogy a mellékküldetések mind ugyanolyanok és azok ismétlődnek folyamatosan. De ha ez nem zavar, akkor nagyon jól fogsz szórakozni. 
Wall of text következik
XCOM: Chimera Squad
Ma ezt is sikerült befejeznem, kicsit sajnálom, mert még lett volna mit csinálni benne, de majd következő végigjátszásra. Már csak az achik miatt is muszáj leszek még kétszer végigjátszani.
A végén 25 órát mutatott a steam, ami egy10 20 eurós spin-offtól szép teljesítmény, még ha ebbe bele is játszott az, hogy nálam XCOM játékokban nincsenek áldozatok vagy súlyos sérültek. De még ha el is felezem a visszatöltések miatt akkor is megérte az árát.
Az alap recepten minimálisat változtattak és szerencsére az a kevés is jól sült el. Az idővonalas harcrendszer ad egy plusz taktikai opciót, főleg ha már kiismertük melyik ellenfél mit lép. A breach mechanika pedig egyszerre jópofa és bosszantó. Utóbbi akkor, ha nem tudom rendesen használni az extra dolgokat mert mindenki külön helyen megy be.
Ami számomra negatívum az a random fagyás, ami a neten utánaolvasva másoknál is előfordul. Amikor az erősítésnek kellene jönni akkor a játék jó esetben "csak" hibaüzenettel kilépett, rosszabb esetben sehogy sem lehetett bezárni a gép újraindításán kívül. A visszatöltés után pedig már nem is jön erősítés, emiatt az egész utolsó küldetést kellett újrakezdenem a felénél
A másik, ami még kis negatívum, hogy a karakterekre azért ráfért volna még némi balance. Blueblood a végére szinte pofátlanul erős, ügyes taktikával, némi rásegítéssel egy körben 5-6 ellenfelet is (minimum) eltesz láb alól. Igaz, ezt csak küldetésenként egyszer, de azért nah. Cserébe van olyan karakter, akit csak azért hordtam a küldetésekre, hogy szinteződjön, mert teljesen haszontalannak érződött...
Iratus: Lord of the Dead
Ezt is ma sikerült befejeznem (először, de közel sem utoljára), az utolsó szinten félretettem a fent említett XCOM miatt. A játék elsőre a Darkest Dungeon-re emlékeztet játékmenetében, de annál azért megengedőbb. És némi rogue-like is van benne, mert bizonyos lények elsőre nem is elérhetőek, csak 1-2-sok végigjátszás vagy próbálkozás után oldódik fel.
A történet szerint mi vagyunk Iratus, a gonosz halálúr, akit évezredekkel ezelőtt bebörtönöztek egy labirintus mélyére, de szerencsénkre néhány kíváncsi bányász pont a mi szarkofágunkban keres kincset. A dolgunk "csak" annyi, hogy visszajussunk a felszínre, öt szinten keresztül. Csapatunk négy lényből állhat, akiket mi rakunk össze a csaták során eső testrészekből. Illetve ha adunk neki elkészülés után agyat akkor nem első szintű lesz. Mindegyik "fajta" előhalott egyedi képességekkel rendelkezik, szinteket lép és még statpontokat is kap. Ha valaki nagyon hozzánk nő még nevet is adhatunk neki. Csaták között fejleszthetjük a városunkat temetőnket, jobb minőségű testrészeket adhatunk kedvenc lényeinknek (ami plusz stat pontokat jelent nekik), manát tölthetünk, gyógyíthatunk, craftolhatunk és még hősünk is szinteket léphet (összetett rendszer nah).
A szintek egy-egy elsőre elég nagy térképből állnak, itt megéri már az elején megtervezni az útvonalat. Vannak sima csaták (vagy keményebb elitek elleni, több jutalomért), különböző események, amik speciális tárgyakat, építőanyagot, testrészt és minden vackot adnak, esetleg plusz szintet nekünk vagy lényeinknek. Netán egy-egy eventbe is belefuthatunk (tekercs jelöli), ahol a válaszainktól függően kell harcolnunk, kapunk lényeket, esetleg pár csatára/az egész játékra kiterjedő bónuszt kapunk (vagy negatív hatást). De csak óvatosan, én egy egész csapatot is vesztettem el így. És visszatöltés nincs. A lényeg, csak előre lehet menni, a szint végi főellenfélig. Aztán a következő szintre.
Első nekifutásra (legkönnyebb fokozaton) 11 óra volt a játék, de még várnak rám feloldandó lények és nehezebb fokozatok. És bár érzésre sikerült egy verhetetlen csapatösszeállítást találnom azért még így is volt, hogy csak a szerencsén múlott a győzelem. Szóval annyira a legkönnyebb fokozat sem könnyű.
Még tudnék róla írni szépeket, de inkább azt javaslom mindenkinek próbálja ki
Szerintem megéri az árát.
XCOM: Chimera Squad
Ma ezt is sikerült befejeznem, kicsit sajnálom, mert még lett volna mit csinálni benne, de majd következő végigjátszásra. Már csak az achik miatt is muszáj leszek még kétszer végigjátszani.
A végén 25 órát mutatott a steam, ami egy
Az alap recepten minimálisat változtattak és szerencsére az a kevés is jól sült el. Az idővonalas harcrendszer ad egy plusz taktikai opciót, főleg ha már kiismertük melyik ellenfél mit lép. A breach mechanika pedig egyszerre jópofa és bosszantó. Utóbbi akkor, ha nem tudom rendesen használni az extra dolgokat mert mindenki külön helyen megy be.
Ami számomra negatívum az a random fagyás, ami a neten utánaolvasva másoknál is előfordul. Amikor az erősítésnek kellene jönni akkor a játék jó esetben "csak" hibaüzenettel kilépett, rosszabb esetben sehogy sem lehetett bezárni a gép újraindításán kívül. A visszatöltés után pedig már nem is jön erősítés, emiatt az egész utolsó küldetést kellett újrakezdenem a felénél
A másik, ami még kis negatívum, hogy a karakterekre azért ráfért volna még némi balance. Blueblood a végére szinte pofátlanul erős, ügyes taktikával, némi rásegítéssel egy körben 5-6 ellenfelet is (minimum) eltesz láb alól. Igaz, ezt csak küldetésenként egyszer, de azért nah. Cserébe van olyan karakter, akit csak azért hordtam a küldetésekre, hogy szinteződjön, mert teljesen haszontalannak érződött...
Iratus: Lord of the Dead
Ezt is ma sikerült befejeznem (először, de közel sem utoljára), az utolsó szinten félretettem a fent említett XCOM miatt. A játék elsőre a Darkest Dungeon-re emlékeztet játékmenetében, de annál azért megengedőbb. És némi rogue-like is van benne, mert bizonyos lények elsőre nem is elérhetőek, csak 1-2-sok végigjátszás vagy próbálkozás után oldódik fel.
A történet szerint mi vagyunk Iratus, a gonosz halálúr, akit évezredekkel ezelőtt bebörtönöztek egy labirintus mélyére, de szerencsénkre néhány kíváncsi bányász pont a mi szarkofágunkban keres kincset. A dolgunk "csak" annyi, hogy visszajussunk a felszínre, öt szinten keresztül. Csapatunk négy lényből állhat, akiket mi rakunk össze a csaták során eső testrészekből. Illetve ha adunk neki elkészülés után agyat akkor nem első szintű lesz.
Mindegyik "fajta" előhalott egyedi képességekkel rendelkezik, szinteket lép és még statpontokat is kap. Ha valaki nagyon hozzánk nő még nevet is adhatunk neki. Csaták között fejleszthetjük a A szintek egy-egy elsőre elég nagy térképből állnak, itt megéri már az elején megtervezni az útvonalat. Vannak sima csaták (vagy keményebb elitek elleni, több jutalomért), különböző események, amik speciális tárgyakat, építőanyagot, testrészt és minden vackot adnak, esetleg plusz szintet nekünk vagy lényeinknek. Netán egy-egy eventbe is belefuthatunk (tekercs jelöli), ahol a válaszainktól függően kell harcolnunk, kapunk lényeket, esetleg pár csatára/az egész játékra kiterjedő bónuszt kapunk (vagy negatív hatást). De csak óvatosan, én egy egész csapatot is vesztettem el így. És visszatöltés nincs. A lényeg, csak előre lehet menni, a szint végi főellenfélig. Aztán a következő szintre.
Első nekifutásra (legkönnyebb fokozaton) 11 óra volt a játék, de még várnak rám feloldandó lények és nehezebb fokozatok. És bár érzésre sikerült egy verhetetlen csapatösszeállítást találnom azért még így is volt, hogy csak a szerencsén múlott a győzelem. Szóval annyira a legkönnyebb fokozat sem könnyű.
Még tudnék róla írni szépeket, de inkább azt javaslom mindenkinek próbálja ki
Szerintem megéri az árát....az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Megvan a varázsa ennek a stílusnak is. Régebben én is így voltam vele, sok játékot most is csak normálon vagyok hajlandó játszani, de az vitathatatlan, hogy teljesen más élményt ad legyőzni egy (!) bosst három óra és számolatlan elhalálozás után, mint tizenpár óra alatt egy egész játékot végigjátszani. De még a Wolfenstein is teljesen más érzés, mikor végigviszed Überen, mint normálon (DON'T HURT ME.) 
Egyébként vannak könnyebbek is, az említett Surge2 elsőre 130 körüli elhalálozásból lett meg (abban van beépített számláló), másodikra a DLC-s területtel együtt is megúsztam 79-ből. És annak a harcrendszer is élvezhetőbb (szerintem).
A következő nagy vállalásom a teljes DS-sorozat lesz, ha már soulslike a stílus neve is... De arra még rá kell pihenni.
Egyébként vannak könnyebbek is, az említett Surge2 elsőre 130 körüli elhalálozásból lett meg (abban van beépített számláló), másodikra a DLC-s területtel együtt is megúsztam 79-ből. És annak a harcrendszer is élvezhetőbb (szerintem).
A következő nagy vállalásom a teljes DS-sorozat lesz, ha már soulslike a stílus neve is... De arra még rá kell pihenni.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Die Million Times Na én pont nem vagyok híve a Souls játékoknak, felőrli az idegeimet. 1x próbáltam és még a játékot is eladtam
Na én pont nem vagyok híve a Souls játékoknak, felőrli az idegeimet. 1x próbáltam és még a játékot is eladtam
Sekiro: Shadows Die Million TimesTwice
Tegnap este végre vége (szerintem a második szomszéd is hallotta). Még vár rám alsó hangon két végigjátszás (ki fogom achizni, ha beledöglök is), de akkor is 44 óra után sikerült a végére érnem. Nem volt felhőtlen szórakozás.
A történethez hozzátartozik, hogy anno megjelenés környékén már elkezdtem, akkor még egy "demo" verzióval. Bár voltak jó pillanatai a játéknak, de elég hamar sikerült elvesztenie a játéknak és azóta is emlegetem a dolgait. Viszont azért csak ott motoszkált bennem az érzés, hogy "egy játék nem lehet jobb nálam". Nem mondom, hogy megbántam, de az ellenkezőjét sem.
Vannak nagyon jó részei a játéknak, a pályatervezés valami zseniális. Mikor pár óra játék után rájövök, hogy a kezdőterület is a szomszédban van, hogy ha nem lenne leszakadva egy híd órákat spórolhatnék az valami hihetetlen. Jó rácsodálkozni az ilyen részekre. Tegnap este még elkezdtem egy NG+-t és sikerült még újdonságot is találnom benne, amit elsőre észre sem vettem.
És vannak olyan apróságok, amiket egy videó nélkül észre sem vettem volna. Az elején a hősünk egy fontos csata előtt az átvezetőben rosszul húzza ki a kardját, bizonytalan a csatában. A végén hasonló helyszínen mindenféle hiba nélkül egyetlen mozdulattal. Hihetetlen ilyen rejtett dolgokra is figyeltek. Ez csak egy példa az érdekesség kedvéért. És a maga módján a történet is egész érdekes, elsőre sikerült egy olyan befejezést előhoznom (jó, végig olvastam mi a módja ennek), ami még a folytatásra is esélyt adott.
Éppen ezért sajnálom, hogy bizonyos döntésekkel mennyire elrontották a játék élvezhetőségét. A harcrendszer elsőre érdekes a stamina helyett behozott posture rendszerrel, a parryvel (ami itt deflect) és a speciális támadásokkal, de egy-egy ponton túlzottan erőlteti a játék, hogy azt használjuk. Van egy-két boss, mini-boss, aminél nem is tudom hogyan lehetne megoldani máshogy a harcot, ha nem a deflecttel. Egy Surge2-ben például sokkal élvezhetőbb a bossharc (szerintem), mert vannak lehetőségek, testre szabható a karakter. Végső esetben ha nagyon megakaszt egy-egy hely, akkor lehet farmolni, erősödni. Itt vagy megszoksz vagy megszöksz. Farmolni nem sokat lehet (második végigjátszásra/a játék egy pontjától azért jobb a helyzet), és a karakter testres zabhatósága kimerül abban, hogy milyen protézist használunk, illetve a harci skillek közül melyik az az egy (!) darab, amit aktuálisan használni szeretnénk.
Az már csak ilyen aprócska morgolódás a részemről, hogy bizonyos dolgokra aztán semmi utalás nincs. Komolyan nem tudom elképzelni, hogy az egyik befejezést hogy lehet utánaolvasás nélkül előhozni...
Röviden: a véleményem nem változott a játékról, csak árnyaltabb lett. Tiszta szívvel nem tudnám ajánlani senkinek, de aki a souls-like stílust szereti tehet vele egy próbát. Mert a történet és a rejtett apróságok miatt mégiscsak megéri és a végén hihetetlen megnyugvást jelent az érzés, hogy "SIKERÜLT" !!!
Az év játéka díjakat attól függetlenül nem értem.
Tegnap este végre vége (szerintem a második szomszéd is hallotta). Még vár rám alsó hangon két végigjátszás (ki fogom achizni, ha beledöglök is), de akkor is 44 óra után sikerült a végére érnem. Nem volt felhőtlen szórakozás.
A történethez hozzátartozik, hogy anno megjelenés környékén már elkezdtem, akkor még egy "demo" verzióval. Bár voltak jó pillanatai a játéknak, de elég hamar sikerült elvesztenie a játéknak és azóta is emlegetem a dolgait. Viszont azért csak ott motoszkált bennem az érzés, hogy "egy játék nem lehet jobb nálam". Nem mondom, hogy megbántam, de az ellenkezőjét sem.
Vannak nagyon jó részei a játéknak, a pályatervezés valami zseniális. Mikor pár óra játék után rájövök, hogy a kezdőterület is a szomszédban van, hogy ha nem lenne leszakadva egy híd órákat spórolhatnék az valami hihetetlen. Jó rácsodálkozni az ilyen részekre. Tegnap este még elkezdtem egy NG+-t és sikerült még újdonságot is találnom benne, amit elsőre észre sem vettem.
És vannak olyan apróságok, amiket egy videó nélkül észre sem vettem volna. Az elején a hősünk egy fontos csata előtt az átvezetőben rosszul húzza ki a kardját, bizonytalan a csatában. A végén hasonló helyszínen mindenféle hiba nélkül egyetlen mozdulattal. Hihetetlen ilyen rejtett dolgokra is figyeltek. Ez csak egy példa az érdekesség kedvéért. És a maga módján a történet is egész érdekes, elsőre sikerült egy olyan befejezést előhoznom (jó, végig olvastam mi a módja ennek), ami még a folytatásra is esélyt adott.
Éppen ezért sajnálom, hogy bizonyos döntésekkel mennyire elrontották a játék élvezhetőségét. A harcrendszer elsőre érdekes a stamina helyett behozott posture rendszerrel, a parryvel (ami itt deflect) és a speciális támadásokkal, de egy-egy ponton túlzottan erőlteti a játék, hogy azt használjuk. Van egy-két boss, mini-boss, aminél nem is tudom hogyan lehetne megoldani máshogy a harcot, ha nem a deflecttel. Egy Surge2-ben például sokkal élvezhetőbb a bossharc (szerintem), mert vannak lehetőségek, testre szabható a karakter. Végső esetben ha nagyon megakaszt egy-egy hely, akkor lehet farmolni, erősödni. Itt vagy megszoksz vagy megszöksz. Farmolni nem sokat lehet (második végigjátszásra/a játék egy pontjától azért jobb a helyzet), és a karakter testres zabhatósága kimerül abban, hogy milyen protézist használunk, illetve a harci skillek közül melyik az az egy (!) darab, amit aktuálisan használni szeretnénk.
Az már csak ilyen aprócska morgolódás a részemről, hogy bizonyos dolgokra aztán semmi utalás nincs. Komolyan nem tudom elképzelni, hogy az egyik befejezést hogy lehet utánaolvasás nélkül előhozni...
Röviden: a véleményem nem változott a játékról, csak árnyaltabb lett. Tiszta szívvel nem tudnám ajánlani senkinek, de aki a souls-like stílust szereti tehet vele egy próbát. Mert a történet és a rejtett apróságok miatt mégiscsak megéri és a végén hihetetlen megnyugvást jelent az érzés, hogy "SIKERÜLT" !!!
Az év játéka díjakat attól függetlenül nem értem.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Nekem is a tavalyi évből az egyik kedvencem.
Nálam vitte a tavalyi évet.
( konzolom nincs )
( konzolom nincs )
Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)
Én is nagyon bízok egy hasonló minőségű folytatásban!!!
A Plague Tale: Innocence
Másik topicban már írtam róla ősszel, amikor elkezdtem, a végigjátszás utáni értékelésemmel azonban régóta adós vagyok. Számomra az egyik legjobb történetű és hangulatot árasztó játék volt az utóbbi időben, egy igazi remekmű. Nem sok akció-kalanddal játszom, így nagy összehasonlítási alapom nincs, de pl. nemrég kezdtem pótolni a több játékelemében (gyűjtögetés, craftolás, lopakodás) is hasonló Shadow of the Tomb Raider-t és a Plague Tale-t sokkal jobban élveztem.
Ami pl. tök pozitívum benne, hogy a játékmenete folyamatosan változott, mire megtanultam egy újfajta technikát és eszköz használatát, fordult mindig a kocka és teljesen más megoldásokat tanított meg és kényszerített rájuk a játék, a kezdeti lopakodós pályák után egyre erősebbé váltunk, mígnem az utolsó pályán már kész gyilkológépek lettünk. Itt már kb. 10 féle lehetőségünk volt egy-egy ellenfél likvidálására, bár ebből sajnos 1-2 használata is elegendő volt, míg a körülményesebbek mellőzhetőek. A folyamatosan jelenlévő patkányokkal való kapcsolat és az ezzel kapcsolatos játékelemek is teljesen megváltoztak a végére, de ez már spoiler lenne. Az is szintén pozitívum, hogy amint egyre több társunk lett a történet folyamán, minden küldetésen más és más NPC-t kaptunk társul, akiknek más-más képességeik voltak, így a kooperálás módja is folyamatosan változott.
Volt egy-két kisebb negatívum is, de az összképen ezek nem rontottak:
A történet eleinte sokkal drámaibb és ütősebb volt. Ahogy haladtunk előre, ez a parás, drámai hangulat is változott.
SPOILER
Ami szintén kissé fura volt, az a fent említett egyik pozitívum mellékhatása. A folyamatosan változó játékmenet nagyon jó húzás volt, emiatt azonban bizonyos megtanult, begyakorolt képességek teljesen haszontalanná váltak később. Mivel ezek használatához craftolni is kellett, így feleslegesen táraztam be maximummal elég sok lőszer és alkímia típusból. Ezeket az alapanyagokat így előbb tudtam volna a képességek és eszköztár fejlesztésére fordítani, bár szerencsére így is meglett a 100 % a végére, szóval mindent max-ra fejlesztettem, de így azért necces volt, főleg, hogy a küldetések újrajátszása révén szerzett plusz alapanyagok nem adódtak hozzá a mennyiséghez és amennyit elsőre gyűjtöttem minden pályán, azzal kellett gazdálkodni.
SPOILER
Az irányítás, különösen a célzás sajnos nem volt a játék erőssége, ebbe azért bele kellett jönni és sokszor emiatt kellett visszatöltenem. A nehézség is ingadozó volt, talán legtöbbet a 2. pálya végén lévő bossfight-tal szívtam, az túl hirtelen adott komolyabb kihívást, amikor még full béna voltam a csúzli használatában. Ami szintén zavaró volt néha, hogy egy-egy elhalálozás esetén nagyon sokat visszadobott a játék, így mondjuk 20 katona kinyírása, vagy lopakodással való kicselezése után nem volt a legjobb elölről kezdeni az egész részt. Illetve a 100%-os végigjátszáshoz bár a legtöbb titkos tárgyat meg lehetett találni, volt 1-2, ahol muszáj volt megnéznem egy végigjátszást, annyira el volt dugva. Külön öröm volt, ha ez egy 1 órás küldetés legvégén volt elrejtve és lehetett emiatt az egészet újra megcsinálni.
De összességében nagyon pozitív élmény volt, szívesen vennék egy folytatást és követném tovább a történetet. Bátran tudom ajánlani bárkinek, akinek eddig kimaradt, már csak a történet miatt is. Akármilyen helyzetben is van most a világ, örüljünk, hogy nem a középkorban, a 100 éves háború során, a pestisjárványok és az inkvizíció idején kellett élnünk...
Másik topicban már írtam róla ősszel, amikor elkezdtem, a végigjátszás utáni értékelésemmel azonban régóta adós vagyok. Számomra az egyik legjobb történetű és hangulatot árasztó játék volt az utóbbi időben, egy igazi remekmű. Nem sok akció-kalanddal játszom, így nagy összehasonlítási alapom nincs, de pl. nemrég kezdtem pótolni a több játékelemében (gyűjtögetés, craftolás, lopakodás) is hasonló Shadow of the Tomb Raider-t és a Plague Tale-t sokkal jobban élveztem.
Ami pl. tök pozitívum benne, hogy a játékmenete folyamatosan változott, mire megtanultam egy újfajta technikát és eszköz használatát, fordult mindig a kocka és teljesen más megoldásokat tanított meg és kényszerített rájuk a játék, a kezdeti lopakodós pályák után egyre erősebbé váltunk, mígnem az utolsó pályán már kész gyilkológépek lettünk. Itt már kb. 10 féle lehetőségünk volt egy-egy ellenfél likvidálására, bár ebből sajnos 1-2 használata is elegendő volt, míg a körülményesebbek mellőzhetőek. A folyamatosan jelenlévő patkányokkal való kapcsolat és az ezzel kapcsolatos játékelemek is teljesen megváltoztak a végére, de ez már spoiler lenne. Az is szintén pozitívum, hogy amint egyre több társunk lett a történet folyamán, minden küldetésen más és más NPC-t kaptunk társul, akiknek más-más képességeik voltak, így a kooperálás módja is folyamatosan változott.
Volt egy-két kisebb negatívum is, de az összképen ezek nem rontottak:
A történet eleinte sokkal drámaibb és ütősebb volt. Ahogy haladtunk előre, ez a parás, drámai hangulat is változott.
SPOILER
Bevallom, nem számítottam rá, hogy végül úgy-ahogy happy end-et kapunk és arra számítottam, hogy az Amicia - Hugo - Lucas hármasból valaki meghal a végén, de végül a boldogabb befejezést húzták meg, ami persze abból a szempontból nem gond, hogy nagyon megkedveltem őket. Másrészt ugye a történet közepetájt kiderült, hogy az anyjuk nem halt meg az első küldetésben, ami szintén jelentősen oldotta a drámát. Akárcsak a végén megjelenő misztikus irányba való elmenetel, ami miatt a kezdeti realisztikusságból áradó búskomor hangulat szintén oldódott.
Bár hozzá kell tennem, hogy a játék tetőpontja így is a végefelé volt, ez azonban nem a legutolsó pálya volt, hanem amikor átállították Hugo-t és Nicolas-szal bevonultak a menedékünkbe. Az minden egyes pontjában ízig-vérig egy brutálisan izgalmas küldetés volt, a torkomban dobogott végig a szívem, hogy mi fog épp történni. Ez a tetőpont sajnos az utolsó bossfight-ra nem tartott ki, bár az pedig rendkívül epikus volt és emiatt tetszett.
Bár hozzá kell tennem, hogy a játék tetőpontja így is a végefelé volt, ez azonban nem a legutolsó pálya volt, hanem amikor átállították Hugo-t és Nicolas-szal bevonultak a menedékünkbe. Az minden egyes pontjában ízig-vérig egy brutálisan izgalmas küldetés volt, a torkomban dobogott végig a szívem, hogy mi fog épp történni. Ez a tetőpont sajnos az utolsó bossfight-ra nem tartott ki, bár az pedig rendkívül epikus volt és emiatt tetszett.
Ami szintén kissé fura volt, az a fent említett egyik pozitívum mellékhatása. A folyamatosan változó játékmenet nagyon jó húzás volt, emiatt azonban bizonyos megtanult, begyakorolt képességek teljesen haszontalanná váltak később. Mivel ezek használatához craftolni is kellett, így feleslegesen táraztam be maximummal elég sok lőszer és alkímia típusból. Ezeket az alapanyagokat így előbb tudtam volna a képességek és eszköztár fejlesztésére fordítani, bár szerencsére így is meglett a 100 % a végére, szóval mindent max-ra fejlesztettem, de így azért necces volt, főleg, hogy a küldetések újrajátszása révén szerzett plusz alapanyagok nem adódtak hozzá a mennyiséghez és amennyit elsőre gyűjtöttem minden pályán, azzal kellett gazdálkodni.
SPOILER
Ignifier-ből például max-ra betáraztam magam a legvégére a patkánytornádók miatt, aztán teljesen haszontalanná vált ez a fegyver az utolsó pályára azzal, hogy megkaptam a patkányok irányíthatóságát. Ugyanígy a patkányokat elterelő szer is haszontalanná vált emiatt. Vagy pl. a viszketőpor is onnantól kezdve feleslegessé vált, amikor kifejlesztettem azt a képességet, hogy a csúzli levigye a katonák sisakját. Ezt jobban is átgondolhatták volna.
Az irányítás, különösen a célzás sajnos nem volt a játék erőssége, ebbe azért bele kellett jönni és sokszor emiatt kellett visszatöltenem. A nehézség is ingadozó volt, talán legtöbbet a 2. pálya végén lévő bossfight-tal szívtam, az túl hirtelen adott komolyabb kihívást, amikor még full béna voltam a csúzli használatában. Ami szintén zavaró volt néha, hogy egy-egy elhalálozás esetén nagyon sokat visszadobott a játék, így mondjuk 20 katona kinyírása, vagy lopakodással való kicselezése után nem volt a legjobb elölről kezdeni az egész részt. Illetve a 100%-os végigjátszáshoz bár a legtöbb titkos tárgyat meg lehetett találni, volt 1-2, ahol muszáj volt megnéznem egy végigjátszást, annyira el volt dugva. Külön öröm volt, ha ez egy 1 órás küldetés legvégén volt elrejtve és lehetett emiatt az egészet újra megcsinálni.
De összességében nagyon pozitív élmény volt, szívesen vennék egy folytatást és követném tovább a történetet. Bátran tudom ajánlani bárkinek, akinek eddig kimaradt, már csak a történet miatt is. Akármilyen helyzetben is van most a világ, örüljünk, hogy nem a középkorban, a 100 éves háború során, a pestisjárványok és az inkvizíció idején kellett élnünk...
"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"
Little Nightmares:
Ártatlannak éreztem magam egy szörnyekkel teli világban, ahol majdnem minden lény tizenkétszer nagyobb nálam és rendkívül falánkak, ráadásul úgy tűnt a étlapjuk egy kitüntetett részén szerepelek. Aztán kiderült a pokoli igazság.
A gyurma szerű lények nagyon érdekesen groteszk látványt nyújtottak, miközben hörögve és nyáladzva próbáltak meg elkapni. Furcsán nyomasztó értetlenség uralkodott rajtam teljesen a történet végéig. Ki vagyok Én? Mi ez a hely? De gyorsan végére lehet járni a dolgoknak. A fejtörők nem voltak vészesek, nem is az volt talán a fontos, sokkal inkább az atmoszféra. A folyton imbolygó pályák, a fura hangok a falon futó csövekből és némelyik szoba sötét, rémálmokat idéző elborultsága.
Az alapjáték mutatott annyi újat a kaland, art horror műfajból, hogy
a The Hideaway, The Depths és a The Residence dlc-kbe is belevágjak.
Saját műfajából, remek szórakozás volt.
Ártatlannak éreztem magam egy szörnyekkel teli világban, ahol majdnem minden lény tizenkétszer nagyobb nálam és rendkívül falánkak, ráadásul úgy tűnt a étlapjuk egy kitüntetett részén szerepelek. Aztán kiderült a pokoli igazság.
A gyurma szerű lények nagyon érdekesen groteszk látványt nyújtottak, miközben hörögve és nyáladzva próbáltak meg elkapni. Furcsán nyomasztó értetlenség uralkodott rajtam teljesen a történet végéig. Ki vagyok Én? Mi ez a hely? De gyorsan végére lehet járni a dolgoknak. A fejtörők nem voltak vészesek, nem is az volt talán a fontos, sokkal inkább az atmoszféra. A folyton imbolygó pályák, a fura hangok a falon futó csövekből és némelyik szoba sötét, rémálmokat idéző elborultsága.
Az alapjáték mutatott annyi újat a kaland, art horror műfajból, hogy
a The Hideaway, The Depths és a The Residence dlc-kbe is belevágjak.
Saját műfajából, remek szórakozás volt.
Három játék volt fent a gépemen mindegyikkel ma végeztem különböző formákban.
A Doom3ban ma értem a kampány végére Nosztalgiából. Még mindig jónak tartom, 8/10.
A CS:GO-t ma töröltem le, mivel túl sok az idegesítő 12 éves és már meguntam, hogy mindig csalással vádolnak Egyébként nem véletlenül játszottam vele évekig, 9/10.
Az Arcanumot pedig szintén nosztalgiából tettem fel mert azt olvastam jó RPG, eh, hát inkább a Super Mario mint ez, gagyi a grafika, a történet, és a játékmenet is
Értékelhetetlen, 0/10.
A Doom3ban ma értem a kampány végére
Nosztalgiából. Még mindig jónak tartom, 8/10.
A CS:GO-t ma töröltem le, mivel túl sok az idegesítő 12 éves és már meguntam, hogy mindig csalással vádolnak
Egyébként nem véletlenül játszottam vele évekig, 9/10.
Az Arcanumot pedig szintén nosztalgiából tettem fel mert azt olvastam jó RPG, eh, hát inkább a Super Mario mint ez, gagyi a grafika, a történet, és a játékmenet is
Értékelhetetlen, 0/10.Be positive
Van most bőven időm, így a tavaly nyár vége óta végigjátszott játékaimat szép sorban beírom ide, hátha másnak is megjön hozzájuk a kedve.
Blazing Chrome
Augusztus végén játszottam végig. Egy oldalra scrollozós akció-platformjáték, nagyon jó kis retro lövölde, a Contra játékok szellemi örököse. Mindössze 6 pálya van, de ezek több szakaszra bomlanak, több szakaszon eltérő játékmenettel (pl. motoron menve kell lövöldözni időnként), minden pályán két izzasztó fő boss és több szintén izzasztó mini boss vár minket, többféle felvehető fegyverrel, mellékfegyverrel és kiegészítővel, melyek között váltani is lehet (bár sajnos életvesztés esetén minden fegyver elvész az alapon kívül), sőt, még lépegető gépekbe is időnként bepattanhatunk egy-egy erre optimalizált szakasz esetén.
Aki a Cuphead-et szerette, annak ez a játék is nagyon be fog jönni, viszont a Blazing Chrome egy ízig-vérig retro játék, grafikájában és játékmenetében is. A kevésnek tűnő 6 pályával is sokáig elleszünk, mivel ez a játék is rettentően nehéz. Kénytelen voltam a nehézséget levenni easy-re, de még így is rengetegszer neki kellett vágnom egy-egy pályának (nehézségtől függően véges számú életünk van és ha ez lefogy, lehet az egész pályát az összes szakaszával együtt elölről kezdeni). A bossfight-ok különösen izzasztóak, a helyes taktikára is rá kell jönni, aztán pedig kivitelezni... A legutolsó, kb. 6-7 szakaszból álló bossnál pedig checkpointok sincsenek, elhalálozás esetén a legelejére dob vissza, így ezzel különösen sokat szívtam.
Azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, retro stílusú, adrenalin-bomba játékokat és nem riadnak vissza a brutál-erős nehézségtől. Akit a Cuphead kikészített, az tehát ezzel se próbálkozzon, mert már az első pályán ki fog menekülni a világból. Aki a Cuphead-et végigjátszotta, az se számítson sétagaloppra. Jómagam is azt hittem, ha azt sikerült végigvinnem, akkor már semmi hasonló lövöldözős játék nem okozhat problémát. Hát tévedtem. Bár ez rövidebb és egy délután alatt végigjátszható, az egy jó hosszú délután lesz.
Most épp 50%-os akcióval vihető Steam-en.
Blazing Chrome
Augusztus végén játszottam végig. Egy oldalra scrollozós akció-platformjáték, nagyon jó kis retro lövölde, a Contra játékok szellemi örököse. Mindössze 6 pálya van, de ezek több szakaszra bomlanak, több szakaszon eltérő játékmenettel (pl. motoron menve kell lövöldözni időnként), minden pályán két izzasztó fő boss és több szintén izzasztó mini boss vár minket, többféle felvehető fegyverrel, mellékfegyverrel és kiegészítővel, melyek között váltani is lehet (bár sajnos életvesztés esetén minden fegyver elvész az alapon kívül), sőt, még lépegető gépekbe is időnként bepattanhatunk egy-egy erre optimalizált szakasz esetén.
Aki a Cuphead-et szerette, annak ez a játék is nagyon be fog jönni, viszont a Blazing Chrome egy ízig-vérig retro játék, grafikájában és játékmenetében is. A kevésnek tűnő 6 pályával is sokáig elleszünk, mivel ez a játék is rettentően nehéz. Kénytelen voltam a nehézséget levenni easy-re, de még így is rengetegszer neki kellett vágnom egy-egy pályának (nehézségtől függően véges számú életünk van és ha ez lefogy, lehet az egész pályát az összes szakaszával együtt elölről kezdeni). A bossfight-ok különösen izzasztóak, a helyes taktikára is rá kell jönni, aztán pedig kivitelezni... A legutolsó, kb. 6-7 szakaszból álló bossnál pedig checkpointok sincsenek, elhalálozás esetén a legelejére dob vissza, így ezzel különösen sokat szívtam.
Azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, retro stílusú, adrenalin-bomba játékokat és nem riadnak vissza a brutál-erős nehézségtől. Akit a Cuphead kikészített, az tehát ezzel se próbálkozzon, mert már az első pályán ki fog menekülni a világból. Aki a Cuphead-et végigjátszotta, az se számítson sétagaloppra. Jómagam is azt hittem, ha azt sikerült végigvinnem, akkor már semmi hasonló lövöldözős játék nem okozhat problémát. Hát tévedtem.
Bár ez rövidebb és egy délután alatt végigjátszható, az egy jó hosszú délután lesz.
Most épp 50%-os akcióval vihető Steam-en.
"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"
Doom Eternal:
Az utolsó előtti pályán olyan szinten besokalltam múlt héten, hogy kellett tartanom egy jó egy hetes szünetet. De újult erővel vetettem bele magam a pusztítás folytatásába és sikerült is végigvinni. Nem vagyok benne biztos, hogy feltétlenül szükség volt ezekre a falmászós platformer részekre. Egy darálós Doom játékmenetet eléggé meg tud akasztani, mikor ötödször zuhansz a mélybe ku*va anyázva és azt fontolgatod, hogy kilépsz. Ez persze saját bénaságom, de gondolom azért akadtak még páran hozzám hasonló fakezű karjankók bolygó szerte. Ezt leszámítva viszont mindenben hozza a 2016-os rész szintjét és néhol még azon is túltesz! Jó szívvel tudom ajánlani azoknak is, akik nem Doom 1-2-n nevelkedtek. De akkor már indítsatok a 4 évvel ezelőtti játékkal. És hátha kedvet kaptok a régebbiekhez is.
Az utolsó előtti pályán olyan szinten besokalltam múlt héten, hogy kellett tartanom egy jó egy hetes szünetet.
De újult erővel vetettem bele magam a pusztítás folytatásába és sikerült is végigvinni. Nem vagyok benne biztos, hogy feltétlenül szükség volt ezekre a falmászós platformer részekre. Egy darálós Doom játékmenetet eléggé meg tud akasztani, mikor ötödször zuhansz a mélybe ku*va anyázva és azt fontolgatod, hogy kilépsz. Ez persze saját bénaságom, de gondolom azért akadtak még páran hozzám hasonló fakezű karjankók bolygó szerte. Ezt leszámítva viszont mindenben hozza a 2016-os rész szintjét és néhol még azon is túltesz! Jó szívvel tudom ajánlani azoknak is, akik nem Doom 1-2-n nevelkedtek. De akkor már indítsatok a 4 évvel ezelőtti játékkal. És hátha kedvet kaptok a régebbiekhez is. 
Köszi az ajánlást, de a C2029 nálam nagyon nem talált be az eddig látottak alapján. Plusz viszonylag régóta kizárólag konzolon játszom a laptopom gyenge teljesítménye okán.
"You don't wanna be my enemy, I promise you"
Esetleg ránézhetsz a Corruption 2029-re is, ugyanez a csapat készítette csak jelenleg Epic store exkluzív 
Játékstílus, nézet stb ugyanaz ahogy hallottam
https://www.epicgames.com/store/en-US/product/corruption-2029/home
Játékstílus, nézet stb ugyanaz ahogy hallottam
https://www.epicgames.com/store/en-US/product/corruption-2029/home
Régi lemaradásaimat pótoltam:
Wild Hunt
Nem nagyon tudok hozzátenni a korábbi dicséretekhez. A történet egyszerűen magával ragadó, főleg az elején. A Blood&Wine annyira nem tudott magába szippantani, de majd folytatom. Ciri azért kell a történetbe ahhoz, hogy minden kerek legyen...
Dishonored 2
Ez volt az a játék amit a végigjátszás után azonnal kezdtem újra. Valahogy az, hogy nincs párbeszédekbe és menükbe lekötve az ember, hanem ténylegesen, valós időben a cselekedeteivel tudja befolyásolni a történetet szerintem zseniális. Most tolom ismét Emily-vel, de már high chaos-on.
Death of the Outsider
Ahogy a Knife of Dunwall, ez is hangulatosabban indult mint a fő történet, főleg mert sokkal inkább a világot boncolgatta, nem az uralkodással kapcsolatos dolgokat. Viszont valahogy túl fantasztikus és túl semmilyen vége lett. Nem éreztem, hogy a misztikum megmaradt volna, illetve valami keserédes lezárásra számítottam, hogy Billy kerülhet az Outsider helyére, vagy talán Daud. Az új erők is erőltetettek voltak. Bár az elmászkálós dark vision jópofa volt, mégis inkább nyűgnek éreztem, hogy nem a megszokottak vannak. Ezzel szemben a D2 csak hozzáadott, vagy érdekesen változtatott a D1 képességeihez képest.
Far Cry 4
A yetis... hmm... most jut eszembe, hogy a kieget még nem toltam végig. A harmadik résszel ellentétben ez már nem volt olyan magával ragadó. Jason Brody története érdekes volt, az Alice csodaországban áthallások szerintem zseniálisak voltak, tényleg feszegettek jó kérdéseket. Pl amikor a játékos és Jason élvezettel menekül egy gránátvetővel akkor Liz szól, hogy ez nem oké. Itt viszont semmi ilyesmi nem volt, csak egy semmilyen főhős, ízetlen NPCk, erőltetetten őrült tagok. Troy Baker discount Joker-e jó volt, de nem tudott kitűnni valahogy, vagy kevés szerepet kapott.
Tomb Raider 2
Mármint az újból a második. Ismét ahogy az FC esetében, minden mint a korábbi részben, de a helyszín és az atmoszféra valahogy nem volt olyan magával ragadó.
Most megy a Divinity OS2, Ifan+Sebille Lone Wolf combo. Mivel mindkettő cqb és physical ezért nem érzem azt mint az előző részben, hogy annyira rá lennék kényszerítve az elemek kihasználására. Ott melee, ranged, air+water és fire+earth karakterem is volt.
Wild Hunt
Nem nagyon tudok hozzátenni a korábbi dicséretekhez. A történet egyszerűen magával ragadó, főleg az elején. A Blood&Wine annyira nem tudott magába szippantani, de majd folytatom. Ciri azért kell a történetbe ahhoz, hogy minden kerek legyen...
Dishonored 2
Ez volt az a játék amit a végigjátszás után azonnal kezdtem újra. Valahogy az, hogy nincs párbeszédekbe és menükbe lekötve az ember, hanem ténylegesen, valós időben a cselekedeteivel tudja befolyásolni a történetet szerintem zseniális. Most tolom ismét Emily-vel, de már high chaos-on.
Death of the Outsider
Ahogy a Knife of Dunwall, ez is hangulatosabban indult mint a fő történet, főleg mert sokkal inkább a világot boncolgatta, nem az uralkodással kapcsolatos dolgokat. Viszont valahogy túl fantasztikus és túl semmilyen vége lett. Nem éreztem, hogy a misztikum megmaradt volna, illetve valami keserédes lezárásra számítottam, hogy Billy kerülhet az Outsider helyére, vagy talán Daud. Az új erők is erőltetettek voltak. Bár az elmászkálós dark vision jópofa volt, mégis inkább nyűgnek éreztem, hogy nem a megszokottak vannak. Ezzel szemben a D2 csak hozzáadott, vagy érdekesen változtatott a D1 képességeihez képest.
Far Cry 4
A yetis... hmm... most jut eszembe, hogy a kieget még nem toltam végig. A harmadik résszel ellentétben ez már nem volt olyan magával ragadó. Jason Brody története érdekes volt, az Alice csodaországban áthallások szerintem zseniálisak voltak, tényleg feszegettek jó kérdéseket. Pl amikor a játékos és Jason élvezettel menekül egy gránátvetővel akkor Liz szól, hogy ez nem oké. Itt viszont semmi ilyesmi nem volt, csak egy semmilyen főhős, ízetlen NPCk, erőltetetten őrült tagok. Troy Baker discount Joker-e jó volt, de nem tudott kitűnni valahogy, vagy kevés szerepet kapott.
Tomb Raider 2
Mármint az újból a második. Ismét ahogy az FC esetében, minden mint a korábbi részben, de a helyszín és az atmoszféra valahogy nem volt olyan magával ragadó.
Most megy a Divinity OS2, Ifan+Sebille Lone Wolf combo. Mivel mindkettő cqb és physical ezért nem érzem azt mint az előző részben, hogy annyira rá lennék kényszerítve az elemek kihasználására. Ott melee, ranged, air+water és fire+earth karakterem is volt.
Man literally too angry to die
Hajrá! Irány a kieg.!
Mutant Year Zero
Nagyon tetszett! Hangulatos, ahol kellett, kellően pörgős, és vicces is egyben.
Nekem bejött, bár talán lehetett volna egy kicsivel hosszabb.
Csak még kellene kukkantatni azt a kieget
...
Nagyon tetszett! Hangulatos, ahol kellett, kellően pörgős, és vicces is egyben.
Nekem bejött, bár talán lehetett volna egy kicsivel hosszabb.
Csak még kellene kukkantatni azt a kieget
...
"You don't wanna be my enemy, I promise you"
Biztos mocskos jó! Majd valamikor a távoli jövőben...
Irigyellek de nincs tervben VR cuccot venni.
Viszont ismét elkezdtem a Black Mesa-t már a Xen-nel kiegészítve.
Viszont ismét elkezdtem a Black Mesa-t már a Xen-nel kiegészítve.
Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)
A másik topikban kezdtem el, de itt a helye a wall-of-text élménybeszámolómnak Half-Life: Alyx-ről
Pár perce fejeztem be, de azt hiszem ez a nagyjából 14 órás élmény nem csak számomra marad meghatározó élmény, hanem legalább akkora hatása lesz a játékiparra, mint anno az első és második résznek. Tudom, hogy nem egy ideig nem fog sokakhoz eljutni, de remélem a játék sikerén felbuzdulva sok kiadó meglátja a technológiában rejlő üzleti potenciált és kezd triple-A VR címek fejlesztésébe, aminek hatására olcsóbbá válnak a kütyük és többekhez eljut. A PSVR egy jó lépés volt ezen irányba, de a gyenge hardver és a kevés tartalom miatt egyelőre stagnál.
Úgy gondolom tényleg lehet ez a jövő, és a például teljesen értelmetlen TV-s felbontásvadászat (8K rly?) erőforrásait érdemesebb lenne a VR technológia fejlesztésébe fordítani, mert ugyan jó irányba halad, de kell még pár év mire teljesen kiforr. Ez a játék remélem megadja a kellő löketet ehhez.
Megpróbálok magáról a játékról is írni, de sajnos kéz-a-kézben jár az élmény a technológiával. Bocs, ha csapongok, de nem volt időm összeszedni a gondolataim.
Tényleg minden az orrod előtt van. Az Index tökéletesen méri fel a távolságot, az ujjakat egyenként érzékelő kontrollerek minimális késéssel ugyan, de hihetetlen módon tudják szimulálni a kézfej mozgását és imitálni a fogást, szorítást. Mindent a kezedbe vehetsz, a legtöbb tárgy mozdítható, így mind megfogni, odébbtolni, valamint nagyjából a kívánt ívnek megfelelően eldobni azokat. Aki játszott már Source engine játékkal, az tudja, hogy a fizikai motor a szíve-lelke az egésznek, itt ez pedig hatványozottan igaz. A legtöbb fejtörő ugyanis a gravitációval való játszadozásra épül, de sokszor az ellenfelek legyőzésére sincs más mód, mint igénybe venni Newton jó öreg törvényeit. A HL2 gravity gun-ja a Alyx kesztyűihez képest vízipisztoly.
Összességében elmondhatom, hogy a grafika zseniális. A Source 2 fény, árnyék és post-process effektjei rengeteget fejlődtek az előző motorhoz képest és pont ezek azok, ami miatt annyira beszippant a játék atmoszférája. Hamar azon veszed magad, hogy már azt figyeled, hogy melyik sarok mögül bukkan ki egy árny, ami segíthet felkészülni arra, hogy ne kapj szívrohamot, amikor rádugrik váratlanul egy headcrab.
Kivetnivalót a textúrák felbontásában találtam, néhol, mintha csak a HL2-ből emeltek volna át egy-egy feliratot vagy falfelütetet. Habár ennek elveszi az élét, hogy az egész design nyomokban felfedezhető cel-shadinget tartalmaz, vagyis inkább amolyan enyhén elnagyolt rajzfilmes/karikaturisztikus módon van rajzolva. Ettől féltem is a trailert, valamint a promo képeket látva és ez részben be is igazolódott.
Ellenfeleket tekintve elég nagy a választék, ráadásul mindegyiknek megvan a sajátos technikája, amivel le lehet őket győzni. Az AI a HL2 óta fejlődött valamicskét, de továbbra is butácska. Ennek ellenére élveztem volna több harcot humanoid ellenfelek ellen.
Nem igazán éreztem azt, hogy a Combine erők túlzottan próbálnák megakadályozni, hogy a szigorúan őrzött létesítményükbe bejussak. Anno sokkal jobban érződött, hogy Gordon egy közellenség, akit a rezsim mindenáron megpróbál megállítani, itt meg csak hébe-hóba rádküldenek hármasával pár bakát.
Ami számomra a legfájóbb pont volt, hogy a játék 80%-ban zárt térben játszódik, régi szocreál lakóházakon, gyártelepeken keresztül vezet az utunk. Valahogy olyan érzésem volt, mintha nem tudna, vagy nem akarna a játék kilépni egy techdemo keretei közül. Nem hinném, hogy technikai korlátai lettek volna egy jóval nyitotabb játéktérnek, hisz többször is kiszabadultunk az utcára, ahol egyszer sem esett be az FPS 120 alá, így nem értem miért nem lehetett ezeket a tereket jobban kihasználni.
Akár még az is állhat a döntés mögött, hogy valójában horrorjátékot akartak fejleszteni. Legalábbis én annak éltem meg. Soha életemben nem rettegtem még ennyire. Többek között ezért is tartott ennyi ideig a végigjátszás, mert vagy a motion sickness miatt kellett szünetetet tartanom, vagy pedig már nem bírtam tovább a folyamatos feszültséget, amit az ambient zajok és az indusztriális gépzene szolgált fenttartani. hogy a jumpscarekről és JEFF-ről ne is beszéljek.
A másik dolog - ami valószínűleg csak nekem HL-buzinak negatívum: a túlzott humor, valamint a korábban említett kissé elnagyolt ábrázolásmód. Elvette az élét az egész komor, a "Föld le van igázva és nyomorúságos elnyomás alatt szenved" hangulatnak. A szereplők hozzáállása olyan volt mintha csak a szomszéd sarokra, a közértbe ugranának le.
Lore-buzi szívem nagyokat dobbant, amikor az újságok és egyéb eldobott lapokon, valamint a párbeszédekben elejtett apró morzsák során építették tovább az univerzumot, de maga a fő történeti szál nem sok érdemi történést tartalmaz, csak egy teljesen sablon keretet ad az utazásnak, aminek a végén azonban ledobták a bombát.
SPOILER
Nem tudom egy kategóriába sorolni és összehasonlítani az eddig játszott nem-VR videojátékokkal, de mivel nem is játszottam még más VR címmel, így csak az általam előre támasztott követelmények mentén tudom értékelni.
Tény, hogy soha életemben nem szórakoztam még ilyen jól, mint ezalatt a 14 óra alatt, de a fentebb említett szubjektív negatív tapasztalataim miatt én csak egy 9/10-re tudom értékelni az Alyx-ot.
Ha a HL3-ban még jobban kiaknázzák a technológiában és a motorban rejlő lehetőségeket, változatosabbá teszik a játékmenetet és a környezetet, valamint kap egy hangsúlyosabb történetet, akkor én nyugodt szívvel fogom megadni a 10/10-et.
Pár perce fejeztem be, de azt hiszem ez a nagyjából 14 órás élmény nem csak számomra marad meghatározó élmény, hanem legalább akkora hatása lesz a játékiparra, mint anno az első és második résznek. Tudom, hogy nem egy ideig nem fog sokakhoz eljutni, de remélem a játék sikerén felbuzdulva sok kiadó meglátja a technológiában rejlő üzleti potenciált és kezd triple-A VR címek fejlesztésébe, aminek hatására olcsóbbá válnak a kütyük és többekhez eljut. A PSVR egy jó lépés volt ezen irányba, de a gyenge hardver és a kevés tartalom miatt egyelőre stagnál.
Úgy gondolom tényleg lehet ez a jövő, és a például teljesen értelmetlen TV-s felbontásvadászat (8K rly?) erőforrásait érdemesebb lenne a VR technológia fejlesztésébe fordítani, mert ugyan jó irányba halad, de kell még pár év mire teljesen kiforr. Ez a játék remélem megadja a kellő löketet ehhez.
Megpróbálok magáról a játékról is írni, de sajnos kéz-a-kézben jár az élmény a technológiával. Bocs, ha csapongok, de nem volt időm összeszedni a gondolataim.
Tényleg minden az orrod előtt van. Az Index tökéletesen méri fel a távolságot, az ujjakat egyenként érzékelő kontrollerek minimális késéssel ugyan, de hihetetlen módon tudják szimulálni a kézfej mozgását és imitálni a fogást, szorítást. Mindent a kezedbe vehetsz, a legtöbb tárgy mozdítható, így mind megfogni, odébbtolni, valamint nagyjából a kívánt ívnek megfelelően eldobni azokat. Aki játszott már Source engine játékkal, az tudja, hogy a fizikai motor a szíve-lelke az egésznek, itt ez pedig hatványozottan igaz. A legtöbb fejtörő ugyanis a gravitációval való játszadozásra épül, de sokszor az ellenfelek legyőzésére sincs más mód, mint igénybe venni Newton jó öreg törvényeit. A HL2 gravity gun-ja a Alyx kesztyűihez képest vízipisztoly.
Összességében elmondhatom, hogy a grafika zseniális. A Source 2 fény, árnyék és post-process effektjei rengeteget fejlődtek az előző motorhoz képest és pont ezek azok, ami miatt annyira beszippant a játék atmoszférája. Hamar azon veszed magad, hogy már azt figyeled, hogy melyik sarok mögül bukkan ki egy árny, ami segíthet felkészülni arra, hogy ne kapj szívrohamot, amikor rádugrik váratlanul egy headcrab.
Kivetnivalót a textúrák felbontásában találtam, néhol, mintha csak a HL2-ből emeltek volna át egy-egy feliratot vagy falfelütetet. Habár ennek elveszi az élét, hogy az egész design nyomokban felfedezhető cel-shadinget tartalmaz, vagyis inkább amolyan enyhén elnagyolt rajzfilmes/karikaturisztikus módon van rajzolva. Ettől féltem is a trailert, valamint a promo képeket látva és ez részben be is igazolódott.
Ellenfeleket tekintve elég nagy a választék, ráadásul mindegyiknek megvan a sajátos technikája, amivel le lehet őket győzni. Az AI a HL2 óta fejlődött valamicskét, de továbbra is butácska. Ennek ellenére élveztem volna több harcot humanoid ellenfelek ellen.
Nem igazán éreztem azt, hogy a Combine erők túlzottan próbálnák megakadályozni, hogy a szigorúan őrzött létesítményükbe bejussak. Anno sokkal jobban érződött, hogy Gordon egy közellenség, akit a rezsim mindenáron megpróbál megállítani, itt meg csak hébe-hóba rádküldenek hármasával pár bakát.
Ami számomra a legfájóbb pont volt, hogy a játék 80%-ban zárt térben játszódik, régi szocreál lakóházakon, gyártelepeken keresztül vezet az utunk. Valahogy olyan érzésem volt, mintha nem tudna, vagy nem akarna a játék kilépni egy techdemo keretei közül. Nem hinném, hogy technikai korlátai lettek volna egy jóval nyitotabb játéktérnek, hisz többször is kiszabadultunk az utcára, ahol egyszer sem esett be az FPS 120 alá, így nem értem miért nem lehetett ezeket a tereket jobban kihasználni.
Akár még az is állhat a döntés mögött, hogy valójában horrorjátékot akartak fejleszteni. Legalábbis én annak éltem meg.
Soha életemben nem rettegtem még ennyire. Többek között ezért is tartott ennyi ideig a végigjátszás, mert vagy a motion sickness miatt kellett szünetetet tartanom, vagy pedig már nem bírtam tovább a folyamatos feszültséget, amit az ambient zajok és az indusztriális gépzene szolgált fenttartani. hogy a jumpscarekről és JEFF-ről ne is beszéljek.
A másik dolog - ami valószínűleg csak nekem HL-buzinak negatívum: a túlzott humor, valamint a korábban említett kissé elnagyolt ábrázolásmód. Elvette az élét az egész komor, a "Föld le van igázva és nyomorúságos elnyomás alatt szenved" hangulatnak. A szereplők hozzáállása olyan volt mintha csak a szomszéd sarokra, a közértbe ugranának le.
Lore-buzi szívem nagyokat dobbant, amikor az újságok és egyéb eldobott lapokon, valamint a párbeszédekben elejtett apró morzsák során építették tovább az univerzumot, de maga a fő történeti szál nem sok érdemi történést tartalmaz, csak egy teljesen sablon keretet ad az utazásnak, aminek a végén azonban ledobták a bombát.
SPOILER
Azaz, hogy HL3 Confirmed. Meghúzták a váratlant azzal, hogy nem egy szimpla eredettörténetet kaptunk, hanem retconolták az EP2 végét és pontosan ugyanott hagytak minket a szakadék szélén lógva, ahol 13 évvel ezelőtt. Ezek után tűkön ülve várok és számolom a napokat, hogy láthassam mi fog megvalósulni az Epistle 3-ból, figyelembe véve azt, hogy a Vault-ban játszódó utolsó egy óra sokat merített a Marc Laidlaw által megálmodott befejező epizódból.
Nem tudom egy kategóriába sorolni és összehasonlítani az eddig játszott nem-VR videojátékokkal, de mivel nem is játszottam még más VR címmel, így csak az általam előre támasztott követelmények mentén tudom értékelni.
Tény, hogy soha életemben nem szórakoztam még ilyen jól, mint ezalatt a 14 óra alatt, de a fentebb említett szubjektív negatív tapasztalataim miatt én csak egy 9/10-re tudom értékelni az Alyx-ot.
Ha a HL3-ban még jobban kiaknázzák a technológiában és a motorban rejlő lehetőségeket, változatosabbá teszik a játékmenetet és a környezetet, valamint kap egy hangsúlyosabb történetet, akkor én nyugodt szívvel fogom megadni a 10/10-et.
Ori & the Will of Wisps
Nagyon szép történet, grafika, hangulatbomba, iszonyú jó zene, tök jó platform puzzle-ök, de ez akkor is egy rage game. Nem is arra gondolok, hogy miliméteres pontossággal kell ugrálni, mert általában kis gondolkodás után megvan a megoldás, a kivitelezés pedig ügyesség kérdése. De a főellenségek rohadékok, vannak kivédhetetlen támadásaik, az utolsó ellenség utolsó szakaszában meg pláne, annak már semmi köze az ügyességhez, csak a szerencséhez.
Agyondicsérik a magyar feliratot, amivel tényleg nincs baj, de pl az irányítási beállításoknál eleinte fogalmam nem volt, melyik szó mit takar, ráadásul ha átállítom a billentyűzet-beállításokat (shiftre teszem a sprintet), többé nem tudja megfogni az ajtónyitókarokat, így minden ilyen résznél alapértelmezés, aztán ha elhúztam a kart, állíthatom be megint a saját kiosztásomat. Öreg gépen is jól futott, de az epikus átvezetőknél meg-megbicsaklott.
Ezzel együtt elég méltó utód, bár úgy rémlik, elégedettebben álltam fel az első rész után. Valószínűleg az év legjobbjai között lesz, de azért ilyen index-féle "7 pontot kap az 5-ből" eléggé túlzás.
Nagyon szép történet, grafika, hangulatbomba, iszonyú jó zene, tök jó platform puzzle-ök, de ez akkor is egy rage game. Nem is arra gondolok, hogy miliméteres pontossággal kell ugrálni, mert általában kis gondolkodás után megvan a megoldás, a kivitelezés pedig ügyesség kérdése. De a főellenségek rohadékok, vannak kivédhetetlen támadásaik, az utolsó ellenség utolsó szakaszában meg pláne, annak már semmi köze az ügyességhez, csak a szerencséhez.
Agyondicsérik a magyar feliratot, amivel tényleg nincs baj, de pl az irányítási beállításoknál eleinte fogalmam nem volt, melyik szó mit takar, ráadásul ha átállítom a billentyűzet-beállításokat (shiftre teszem a sprintet), többé nem tudja megfogni az ajtónyitókarokat, így minden ilyen résznél alapértelmezés, aztán ha elhúztam a kart, állíthatom be megint a saját kiosztásomat. Öreg gépen is jól futott, de az epikus átvezetőknél meg-megbicsaklott.
Ezzel együtt elég méltó utód, bár úgy rémlik, elégedettebben álltam fel az első rész után. Valószínűleg az év legjobbjai között lesz, de azért ilyen index-féle "7 pontot kap az 5-ből" eléggé túlzás.
Wolfenstein - The Old Blood
Rögtön kétszer is...
Ez a rész eddig kimaradt, de úgyis tervezem a teljes sorozatot végigjátszani (majd idővel), ha már sikerült akciósan beszereznem pár hete.
A kétszeri végigjátszás annak köszönhető, hogy én az ilyen játékokban szeretek mindent összeszedni és gondoltam akkor már megcsinálom az összes achit hozzá (igen, a challenge-ek is kész vannak.
)
Viszont elég felemás az élmény. Elsőre rengeteg idő elment a rémálmokkal, egy-két cucc összeszedésével, mert direkt nem akartam végigjátszást nézni hozzá. És kicsit vontatott is volt, alaposan megtörte az akciót, mikor percekig keresgéltem hol lehet egy-egy arany a pályán... Pedig még a térképen is jelzi. Anno hasonló okok miatt hagytam ott a Doom-ot is.
Másodjára voltak olyan pályarészek, amiket simán ki lehetett hagyni és nem volt semmi, ami megtörte volna az akciót. Cserébe itt már kijött, hogy mennyire rövid is a játék. Legnehezebb fokozaton talán öt óra lehetett.
Attól függetlenül elégedett vagyok vele, a challenge mapokkal együtt mégiscsak beletettem 22 órát. És nem is volt teljes árú játék már megjelenéskor sem
Rögtön kétszer is...
Ez a rész eddig kimaradt, de úgyis tervezem a teljes sorozatot végigjátszani (majd idővel), ha már sikerült akciósan beszereznem pár hete.
A kétszeri végigjátszás annak köszönhető, hogy én az ilyen játékokban szeretek mindent összeszedni és gondoltam akkor már megcsinálom az összes achit hozzá (igen, a challenge-ek is kész vannak.
)
Viszont elég felemás az élmény. Elsőre rengeteg idő elment a rémálmokkal, egy-két cucc összeszedésével, mert direkt nem akartam végigjátszást nézni hozzá. És kicsit vontatott is volt, alaposan megtörte az akciót, mikor percekig keresgéltem hol lehet egy-egy arany a pályán... Pedig még a térképen is jelzi. Anno hasonló okok miatt hagytam ott a Doom-ot is.
Másodjára voltak olyan pályarészek, amiket simán ki lehetett hagyni és nem volt semmi, ami megtörte volna az akciót. Cserébe itt már kijött, hogy mennyire rövid is a játék. Legnehezebb fokozaton talán öt óra lehetett.
Attól függetlenül elégedett vagyok vele, a challenge mapokkal együtt mégiscsak beletettem 22 órát. És nem is volt teljes árú játék már megjelenéskor sem
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Return of the Obra Dinn
Nos, amiről itt szó van, az egy kváz mystery solver. Egy üres hajót bejárva kell megtudnunk, hogy mi történt a legénységgel. Ehhez egy pocketwatchot kapunk segítségül, amivel láthatjuk az illető halálának pillanatát. Az a helyzet, hogy a hasonó stílusú gameket zárójelbe teszi, teljesen más szinten mozog. Nem is akarok túl sokat írni, mivel ha rákerestek, fél perc alatt érthetővé válik az alapkoncepció. Én megvallom, 20 év alatt ennyire nehéz, intelligens és logikus játékkal még nem találkoztam.
Van talán egy tucat tízpontos játékom valaha, de itt megadom a 10/10-et.
Nos, amiről itt szó van, az egy kváz mystery solver. Egy üres hajót bejárva kell megtudnunk, hogy mi történt a legénységgel. Ehhez egy pocketwatchot kapunk segítségül, amivel láthatjuk az illető halálának pillanatát. Az a helyzet, hogy a hasonó stílusú gameket zárójelbe teszi, teljesen más szinten mozog. Nem is akarok túl sokat írni, mivel ha rákerestek, fél perc alatt érthetővé válik az alapkoncepció. Én megvallom, 20 év alatt ennyire nehéz, intelligens és logikus játékkal még nem találkoztam.
Van talán egy tucat tízpontos játékom valaha, de itt megadom a 10/10-et.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Abban biztos lehetsz, hogy a kampány (is) odab@sz!
MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4
Amikor már 5-6k-ért hozzám vágják majd a lemezt, akkor mindenképpen megvásárolom! Eddig csak jót olvastam róla, de csak a kampány érdekel. Remélem tényleg ütős!
+1!
Véleményem szerint az eddigi legjobb epizód, annak ellenére hogy kb. copy paste. Pedig a CoD 4 MW-t is imádom, de ez egyszerűen wow!
Véleményem szerint az eddigi legjobb epizód, annak ellenére hogy kb. copy paste. Pedig a CoD 4 MW-t is imádom, de ez egyszerűen wow!
MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4
CoD Modern Warfare. Hú bmeg... Ez nagyon adta!!!
Annak ellenére is, hogy szinte minden elemét láttuk már a korábbi részekben, csak más textúrákkal, más elrendezéssel. Mintha egy "Best of Modern Warfare" lenne az egész játék, máshonnan lopott ötletekkel.
Az egyik jelenetnél teljesen azt hittem, hogy SPOILER
Egyedüli csalódás, hogy a Spec-Ops mód nem úgy tért vissza, mint ahogy kellett volna. 4 küldetést lehet egyedül játszani, minden egyéb 4 fős gangbangben működik csak (és ezt persze 100-ból 100 cikkben nem említik). Szomorú. És még az arcade mód sem tért vissza (imádtam a 4-ben). Vagyok elég MW fanatikus, így nekem megérte a 40 eurós árát is ez a játék, biztosan előveszem még. Több ilyen, hasonló termék kellene, minden egyes percét élveztem, amelyet az is okozott, hogy nincsenek benne fejleszthető/gyűjthető akármik, nyílt világ, üres járatok. Egy akadálypálya, amelyben mindent a kezedbe adnak amivel át lehet jutni az akadályokon, csak végig kell rajta menni.
Előtte meg Titanfall 2 és SW Battlefront 2. Előbbit imádtam, utóbbi meg csak jól esett, egynek elment
Annak ellenére is, hogy szinte minden elemét láttuk már a korábbi részekben, csak más textúrákkal, más elrendezéssel. Mintha egy "Best of Modern Warfare" lenne az egész játék, máshonnan lopott ötletekkel.
Az egyik jelenetnél teljesen azt hittem, hogy SPOILER
megerőszakolnak FPS nézetben (Farrah a börtönben).
Egyedüli csalódás, hogy a Spec-Ops mód nem úgy tért vissza, mint ahogy kellett volna. 4 küldetést lehet egyedül játszani, minden egyéb 4 fős gangbangben működik csak (és ezt persze 100-ból 100 cikkben nem említik). Szomorú. És még az arcade mód sem tért vissza (imádtam a 4-ben). Vagyok elég MW fanatikus, így nekem megérte a 40 eurós árát is ez a játék, biztosan előveszem még. Több ilyen, hasonló termék kellene, minden egyes percét élveztem, amelyet az is okozott, hogy nincsenek benne fejleszthető/gyűjthető akármik, nyílt világ, üres járatok. Egy akadálypálya, amelyben mindent a kezedbe adnak amivel át lehet jutni az akadályokon, csak végig kell rajta menni.
Előtte meg Titanfall 2 és SW Battlefront 2. Előbbit imádtam, utóbbi meg csak jól esett, egynek elment
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
Rage 2:
BL3 után nagyon vágytam valami hasonló feelingre. Kicsit Doom-os, kicsit árkádosabb, de én piszok jól szórakoztam!!! Hiányzott azért a loot eső, ilyen szempontból sokkal jobb a Border! Itt semmi értelmét nem láttam az ellenfelek elpusztításának. Se xp, se loot. Kicsit jobban átgondolhatták volna ezt a részét, sokkal addiktívabb lett volna. Ami viszont sokszor baromira zavart, az a menüpontok közti lépkedés. Konkrétan ilyen 5-6 másodpercekre befagyott a játék PS-en a lépkedések között. Az elég gáz. Mert amúgy a grafika és a sebesség az kifogástalan volt végig, csak ezt a menüt nem sikerült összehozni. Most nem ugrok fejest a kiegészítő megvásárlásba, de lehet egyszer még ezt is megteszem.
BL3 után nagyon vágytam valami hasonló feelingre. Kicsit Doom-os, kicsit árkádosabb, de én piszok jól szórakoztam!!! Hiányzott azért a loot eső, ilyen szempontból sokkal jobb a Border! Itt semmi értelmét nem láttam az ellenfelek elpusztításának. Se xp, se loot. Kicsit jobban átgondolhatták volna ezt a részét, sokkal addiktívabb lett volna. Ami viszont sokszor baromira zavart, az a menüpontok közti lépkedés. Konkrétan ilyen 5-6 másodpercekre befagyott a játék PS-en a lépkedések között. Az elég gáz. Mert amúgy a grafika és a sebesség az kifogástalan volt végig, csak ezt a menüt nem sikerült összehozni. Most nem ugrok fejest a kiegészítő megvásárlásba, de lehet egyszer még ezt is megteszem.
Borderlands 3:
A második részt én kipróbáltam PC-n, de valamiért nagyon hamar abba is hagytam. Nem volt képes abban a pillanatban magával ragadni. Jó pár hónappal ezelőtt megkaptuk PS-re a Handsone Collection-t PS Plus keretein belül. Elkezdtem és iszonyatosan élveztem! Ki is pörgettem, ahogy azt illik a kiegészítőkkel együtt. Nem is volt kérdés, hogy vártam a harmadik részt. A második főgonosza nekem jobban tetszett, bár a céljukat itt is elérték a 3-ban. Elképesztően idegesítő és irritáló főgonoszokat kaptunk, akiket tudtam szívből gyűlölni és nagyon csúnyán kiakartam nyírni őket már az elejétől fogva. Úgyhogy ezt is sikerült eltalálniuk. A skill tree lehetőségek jópofák, a gunplay továbbra is szórakoztató és élvezetes! A többi karakterről nem tudok nyilatkozni, én a pet-es FL4K-et választottam, de baromira adta! Volt néhány hullámvölgy, mikor kicsit visszább esett a lelkesedés, de ilyenkor mindig nagyon rövid időn belül visszatornászta magát a csúcsra és újra elkapott a lendület. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki nem akad fenn ezen a grafikán és imádta az előző részeket! Co-op-ban lenne az igazi, de sajnos nekem nem jön ez össze. Division 2, Vermintide II, Destiny 2....bármivel is próbálkoztunk, nem sikerült összeegyeztetni semmit. Amikor én játszok általában, akkor nincs online senki. Úgyhogy maradnak a single mókák.
A második részt én kipróbáltam PC-n, de valamiért nagyon hamar abba is hagytam. Nem volt képes abban a pillanatban magával ragadni. Jó pár hónappal ezelőtt megkaptuk PS-re a Handsone Collection-t PS Plus keretein belül. Elkezdtem és iszonyatosan élveztem! Ki is pörgettem, ahogy azt illik a kiegészítőkkel együtt. Nem is volt kérdés, hogy vártam a harmadik részt. A második főgonosza nekem jobban tetszett, bár a céljukat itt is elérték a 3-ban. Elképesztően idegesítő és irritáló főgonoszokat kaptunk, akiket tudtam szívből gyűlölni és nagyon csúnyán kiakartam nyírni őket már az elejétől fogva. Úgyhogy ezt is sikerült eltalálniuk. A skill tree lehetőségek jópofák, a gunplay továbbra is szórakoztató és élvezetes! A többi karakterről nem tudok nyilatkozni, én a pet-es FL4K-et választottam, de baromira adta! Volt néhány hullámvölgy, mikor kicsit visszább esett a lelkesedés, de ilyenkor mindig nagyon rövid időn belül visszatornászta magát a csúcsra és újra elkapott a lendület. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki nem akad fenn ezen a grafikán és imádta az előző részeket! Co-op-ban lenne az igazi, de sajnos nekem nem jön ez össze. Division 2, Vermintide II, Destiny 2....bármivel is próbálkoztunk, nem sikerült összeegyeztetni semmit. Amikor én játszok általában, akkor nincs online senki. Úgyhogy maradnak a single mókák.
Remnant - From the Ashes
Kb. semmit sem hallottam erről a játékról, de véletlenül belefutottam egy VR-os videóba és kedvet kaptam hozzá. Állítólag Dark Souls fegyverekkel vagy mifene Viszont meglepően jól sikerült. Érdekes csavar benne, hogy minden világ random generált, beleértve a bossokat is. Kíváncsiságból az első világ után kipróbáltam és reseteltem, tényleg teljesen mást kaptam (egy boss egyezett csak). Jó, annyi hátránya van, hogy ismétlődnek a pályaelemek, de nem túlságosan zavaró a dolog és egy végigjátszás alatt nem is futottam bele rosszul összerakott részekbe.
A fegyverek, páncélok fejleszthetők, plusz minden boss dob valamit, amiből újabb fegyvereket vagy fegyver modokat lehet craftolni, de megmondom őszintén én nem igazán használtam, normálon nem éreztem szükségét. Egyedül egy gránátmodot craftoltam le, anélkül pár helyen nem tudom hogy tudtam volna tovább menni.
Annyiból tényleg soulslike, hogy meghalni könnyű. Nagyon... Viszont legalább nem vesztünk el semmit a halálunkkor. És könnyebb újrapróbálkozni is (vagy éppen nehezebb), mert a mezei ellenfelek sem fixek. Minden alkalommal random sorsolja a játék. Néha nem is árt, mert a mezei mobokból is vannak erősebbek (a játék kis hangjelzéssel fel is hívja a figyelmünket, hogy gond lesz), amikből néhányat kifejezetten szemétnek érzek. Na olyankor lehet újra próbálkozni és remélni, hogy nem kapjuk meg újra.
A játék már megjelent pár hónapja, szóval lehet csak emiatt de én bugba sem futottam bele. A történet is egész jó (már a stílushoz képest), bár a végén maradtak bennem megválaszolatlan kérdések. Meg a lezárás azért elég meh. Kicsit epikusabb befejezésre számítottam. Lehet még egyszer kipörgetem magasabb szinten, de most elég volt ennyi belőle.
Én jól szórakoztam, tudom ajánlani
Kb. semmit sem hallottam erről a játékról, de véletlenül belefutottam egy VR-os videóba és kedvet kaptam hozzá. Állítólag Dark Souls fegyverekkel vagy mifene
Viszont meglepően jól sikerült. Érdekes csavar benne, hogy minden világ random generált, beleértve a bossokat is. Kíváncsiságból az első világ után kipróbáltam és reseteltem, tényleg teljesen mást kaptam (egy boss egyezett csak). Jó, annyi hátránya van, hogy ismétlődnek a pályaelemek, de nem túlságosan zavaró a dolog és egy végigjátszás alatt nem is futottam bele rosszul összerakott részekbe.
A fegyverek, páncélok fejleszthetők, plusz minden boss dob valamit, amiből újabb fegyvereket vagy fegyver modokat lehet craftolni, de megmondom őszintén én nem igazán használtam, normálon nem éreztem szükségét. Egyedül egy gránátmodot craftoltam le, anélkül pár helyen nem tudom hogy tudtam volna tovább menni.
Annyiból tényleg soulslike, hogy meghalni könnyű. Nagyon... Viszont legalább nem vesztünk el semmit a halálunkkor. És könnyebb újrapróbálkozni is (vagy éppen nehezebb), mert a mezei ellenfelek sem fixek. Minden alkalommal random sorsolja a játék. Néha nem is árt, mert a mezei mobokból is vannak erősebbek (a játék kis hangjelzéssel fel is hívja a figyelmünket, hogy gond lesz), amikből néhányat kifejezetten szemétnek érzek. Na olyankor lehet újra próbálkozni és remélni, hogy nem kapjuk meg újra.
A játék már megjelent pár hónapja, szóval lehet csak emiatt de én bugba sem futottam bele. A történet is egész jó (már a stílushoz képest), bár a végén maradtak bennem megválaszolatlan kérdések. Meg a lezárás azért elég meh. Kicsit epikusabb befejezésre számítottam. Lehet még egyszer kipörgetem magasabb szinten, de most elég volt ennyi belőle.
Én jól szórakoztam, tudom ajánlani
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Blair Witch
Számomra hozta azt a szintet, amit a Bloober Team horror műfajban induló játékaitól már megszokhattunk. Jó hangzás, szép/ igényes grafika, erős atmoszféra.
Egyetlen negatívum PC-n az optimalizálás, bár ezt valamelyest orvosolták a későbbi javításokkal.
Ezt leszámítva jól szórakoztam.
Számomra hozta azt a szintet, amit a Bloober Team horror műfajban induló játékaitól már megszokhattunk. Jó hangzás, szép/ igényes grafika, erős atmoszféra.
Egyetlen negatívum PC-n az optimalizálás, bár ezt valamelyest orvosolták a későbbi javításokkal.
Ezt leszámítva jól szórakoztam.
MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4
Control
Számomra ez hatalmas csalódás! Olyan semmilyen az egész játék! Baromi frusztráló volt az egész, aki meg ezt a checkpoint rendszert belerakta...pfejjj...az állandóan respawnoló ellenfelekről meg ne is beszéljek.
Ami viszont baromira tetszett az a játék fizikai motorja!
Egyébként be kell valljam a mellék küldiket le se nyomtam, illetve az utolsó 1,5 órát inkább YT-on pörgettem végig!
Hol van ez egy Max Payne 1-2 höz képest...
Számomra ez hatalmas csalódás! Olyan semmilyen az egész játék! Baromi frusztráló volt az egész, aki meg ezt a checkpoint rendszert belerakta...pfejjj...az állandóan respawnoló ellenfelekről meg ne is beszéljek.
Ami viszont baromira tetszett az a játék fizikai motorja!
Egyébként be kell valljam a mellék küldiket le se nyomtam, illetve az utolsó 1,5 órát inkább YT-on pörgettem végig!
Hol van ez egy Max Payne 1-2 höz képest...
MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4
The Surge 2
Sosem voltak a szívem csücskei a souls-like játékok, nem is igazán mélyedtem el bennük, de ez szerintem kifejezetten jól sikerült. A végén egy részt (és egyetlen bosst) leszámítva nem éreztem azt, hogy engem most direkt szívatni akarnak a fejlesztők (Szia Sekiro, rólad beszélek). És hagyott úgy játszani, ahogy én szerettem volna (Igen Sekiro, ez is te vagy). Gyors fegyverek, könnyű páncél és dodge a végtelenségig. Kicsit olyan volt így az egész, mint egy Devil May Cry nehéz fokozaton (bizonyos ellenfelek két ütésből le tudtak szedni).
Bár van még benne egy végigjátszás, mert érdekel, hogy más builddel lehet-e így haladni. NG+-ba belenéztem, de kicsit zavarónak érzem a pluszban betett és hozzá pofátlanul erős ellenfeleket.
A végén kerek 120 halált mutatott a beépített számláló és majdnem 29 órát. Én előbbit többnek éreztem, de a program biztos jobban tudja. Mondjuk annyi csalás van benne, hogy nem ez az első karakterem a játékban. Csak a másikat hat óra játék után félbehagytam, mert sikerült két mellékküldetést is bebukni. Mondjuk sokat nem értem vele, mert három küldetés így is beragadt. Elvileg kettőt teljesítettem, de jutalmat nem kaptam, beszélni nem lehet azzal, aki adta és a listában is ott van. A harmadiknál meg szimplán eltűnt a questitem...
Viszont ettől eltekintve semmiféle buggal nem találkoztam, ami manapság nagy szó Kicsit még a kamerakezelésen javíthatnának, mert néha csak sejteni lehet merre is kalimpál a karakter és ez bossoknál egészségtelen.
Szerintem akit egy kicsit is érdekel a stílus az mindenképpen tegyen vele egy próbát.
SPOILER
Sosem voltak a szívem csücskei a souls-like játékok, nem is igazán mélyedtem el bennük, de ez szerintem kifejezetten jól sikerült. A végén egy részt (és egyetlen bosst) leszámítva nem éreztem azt, hogy engem most direkt szívatni akarnak a fejlesztők (Szia Sekiro, rólad beszélek). És hagyott úgy játszani, ahogy én szerettem volna (Igen Sekiro, ez is te vagy). Gyors fegyverek, könnyű páncél és dodge a végtelenségig. Kicsit olyan volt így az egész, mint egy Devil May Cry nehéz fokozaton (bizonyos ellenfelek két ütésből le tudtak szedni).
Bár van még benne egy végigjátszás, mert érdekel, hogy más builddel lehet-e így haladni. NG+-ba belenéztem, de kicsit zavarónak érzem a pluszban betett és hozzá pofátlanul erős ellenfeleket.
A végén kerek 120 halált mutatott a beépített számláló és majdnem 29 órát. Én előbbit többnek éreztem, de a program biztos jobban tudja. Mondjuk annyi csalás van benne, hogy nem ez az első karakterem a játékban. Csak a másikat hat óra játék után félbehagytam, mert sikerült két mellékküldetést is bebukni. Mondjuk sokat nem értem vele, mert három küldetés így is beragadt. Elvileg kettőt teljesítettem, de jutalmat nem kaptam, beszélni nem lehet azzal, aki adta és a listában is ott van. A harmadiknál meg szimplán eltűnt a questitem...
Viszont ettől eltekintve semmiféle buggal nem találkoztam, ami manapság nagy szó
Kicsit még a kamerakezelésen javíthatnának, mert néha csak sejteni lehet merre is kalimpál a karakter és ez bossoknál egészségtelen.
Szerintem akit egy kicsit is érdekel a stílus az mindenképpen tegyen vele egy próbát.
SPOILER
Egyébként belekezdtem az első részbe is, mert egyik oldalon dicsérték, hogy az sokkal jobb és ez visszalépés... Lófaszt Pedig a sztori miatt érdekelt volna, de inkább elolvastam egy összefoglalót.
Pedig a sztori miatt érdekelt volna, de inkább elolvastam egy összefoglalót....az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Ez nálam is probléma volt egy darabig
A rodoszi portál után a tengerparton lesz egy felkiáltójeles emberke, és onnan indul a kaland.
A rodoszi portál után a tengerparton lesz egy felkiáltójeles emberke, és onnan indul a kaland.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
Hol indul az Atlantis kiegészítő? Felraktam csak gyorsan valamelyik nap, de youtube videó segítségével sem jöttem rá honnan indul a kieg.
Felraktam csak gyorsan valamelyik nap, de youtube videó segítségével sem jöttem rá honnan indul a kieg.
Április-Május:
Legend of Grimrock
Unokaöcsém kérésére újra felraktam a gépemre, és nézve, ahogy játszott vele, meghozta hozzá a kedvem. Nem igazán tudom objektívan értékelni, mivel nagyon a szívemhez nőtt. Sztori minimális, de a játékmenet kárpótol érte, és még a látványvilága is tetszetős ennyi év távlatából. Most gondoltam nehéz fokozaton indulok neki egy elég OP csapattal. Negatívat nem igazán tudok mondani róla, nagyon szeretem.
Titan Quest: Atlantis
A semmiből jött ez a kiegészítő, és mivel nem is oly elképesztő rég játszottam vele, egy próbát tettem vele. Bár van több új helyszín hozzá, meg egy egész küldetéssorozat, ebben nincs annyi tartalom, mint a Ragnarökben volt. Az egész egy hatalmas mellékküldetés, ami vagy érdekel, vagy nem. Közvetlen a megjelenést követően játszottam vele, és pár kisebb-nagyobb bug előfordult (pl. bizonyos megölt szörnyek vagy egyszerűen megmerevedtek a halál pillanatában, vagy az utolsó animációs fázisukat ismételték egy helyben), de alapvetően stabil volt a játék. A játék érdemi frissítése extra skillekben, egy végtelenített módban, pár UI változtatásban és egy "loot box" rendszerben merül ki. A játék eleve jó volt, ez csak apró változásokat hozott, ami természetesen jó, de alapvetően úgy érzem nem változtat az összhatáson. Ha bejön az alapjáték, akkor esetleg leértékelve ez érdekes lehet.
A Plague Tale: Innocence
Reménykedek, hogy az Asobo Studio játéka az eladásokban is sikeres lett, mert kb. a nagy kritikusi ajnározás nélkül nem figyeltem volna fel rá. Az se segített neki, hogy a Focus Home játékai általában a középkategóriát ütik ben, és többségében a középszerű szintet hozzák. Itt most egy érdekes kivétel van, mivel prezentációban és játékmenetben is érezhető, hogy milyen kategóriát képvisel (pl. grafika egy elfogadható szintet képvisel, bár optimalizációs problémák vannak, illetve a játékmenet nagyon lineáris, "csőjáték"), ám az is tapasztalható, hogy nagy figyelemmel lett összerakva a játék. Lehet a grafika nem a legjobb, ám a látványvilága érdekes, mivel olyan pályákat és jeleneteket mutat be. Csőjáték, de bizonyos helyeken engedi a játék, hogy úgy játsszunk, ahogy szeretnénk. És akkor persze még nem említettem a játék egyedi érdekességét, a patkányokat, amik amellett, hogy nagyon hatásosan néz ki, alapvetően csak egy "lávaszerű" mechanika, miszerint azonnali halált jelent, ám ugyanakkor nem féltek többfajta módon felhasználni ezt a játékosok ellen. Ez a játék számomra érdekesebb volt játékdizájn szempontból, mivel ez alapvetően egy lopakodós cucc lenne, de az a temérdek mennyiségű játékelem, amit mellé pakoltak, azoknak gyengítenie kellett volna az összhatást, ám úgy lett összerakva, hogy ez mégse történt meg. Maga a sztori kevésbé fogott meg, mert hát egy középkorban, pestis idején, két gyermek főszereplővel gondoltam, hogy egy komor történetet fogok kapni, ám így is sikerült 1-2-szer meglepnie. Kissé túlértékeltnek tartom kritikusi szempontból, de azt mindenképp elismerem, hogy az év egyik legnagyobb meglepetése, és nagyon érdemes kipróbálni.
Phoenix Wright: Ace Attorney Trilogy
Na ez is megtörtént, a Phoenix Wright trilógia PC-n. Tudtommal ez az iOS verzió portja, amit sajnos szokni kellett, mivel a Nintendo DS-es sprite-ok anno nagy hatást gyakoroltak rám, ezek meg úgy érződtek, mintha kevésbé lettek volna kidolgozva. Viszont egy-két apró szövegbeli változtatás kivételével a trilógia maradt ugyanaz. Az őrült tárgyalótermi drámák most is annyira élvezetesek voltak, mint anno sok évvel ezelőtt. A Trials and Tribulations még mindig a kedvenc részem, ami az ügyek minőségének és a sztori felépítésének köszönhető (persze a szereplőket se hagyjam ki). Lényeg, ezt nagyon szeretem, remélem jön majd egy hasonló update az Apollo Justice és az Ace Attorney Investigations-höz is.
Legend of Grimrock
Unokaöcsém kérésére újra felraktam a gépemre, és nézve, ahogy játszott vele, meghozta hozzá a kedvem. Nem igazán tudom objektívan értékelni, mivel nagyon a szívemhez nőtt. Sztori minimális, de a játékmenet kárpótol érte, és még a látványvilága is tetszetős ennyi év távlatából. Most gondoltam nehéz fokozaton indulok neki egy elég OP csapattal. Negatívat nem igazán tudok mondani róla, nagyon szeretem.
Titan Quest: Atlantis
A semmiből jött ez a kiegészítő, és mivel nem is oly elképesztő rég játszottam vele, egy próbát tettem vele. Bár van több új helyszín hozzá, meg egy egész küldetéssorozat, ebben nincs annyi tartalom, mint a Ragnarökben volt. Az egész egy hatalmas mellékküldetés, ami vagy érdekel, vagy nem. Közvetlen a megjelenést követően játszottam vele, és pár kisebb-nagyobb bug előfordult (pl. bizonyos megölt szörnyek vagy egyszerűen megmerevedtek a halál pillanatában, vagy az utolsó animációs fázisukat ismételték egy helyben), de alapvetően stabil volt a játék. A játék érdemi frissítése extra skillekben, egy végtelenített módban, pár UI változtatásban és egy "loot box" rendszerben merül ki. A játék eleve jó volt, ez csak apró változásokat hozott, ami természetesen jó, de alapvetően úgy érzem nem változtat az összhatáson. Ha bejön az alapjáték, akkor esetleg leértékelve ez érdekes lehet.
A Plague Tale: Innocence
Reménykedek, hogy az Asobo Studio játéka az eladásokban is sikeres lett, mert kb. a nagy kritikusi ajnározás nélkül nem figyeltem volna fel rá. Az se segített neki, hogy a Focus Home játékai általában a középkategóriát ütik ben, és többségében a középszerű szintet hozzák. Itt most egy érdekes kivétel van, mivel prezentációban és játékmenetben is érezhető, hogy milyen kategóriát képvisel (pl. grafika egy elfogadható szintet képvisel, bár optimalizációs problémák vannak, illetve a játékmenet nagyon lineáris, "csőjáték"), ám az is tapasztalható, hogy nagy figyelemmel lett összerakva a játék. Lehet a grafika nem a legjobb, ám a látványvilága érdekes, mivel olyan pályákat és jeleneteket mutat be. Csőjáték, de bizonyos helyeken engedi a játék, hogy úgy játsszunk, ahogy szeretnénk. És akkor persze még nem említettem a játék egyedi érdekességét, a patkányokat, amik amellett, hogy nagyon hatásosan néz ki, alapvetően csak egy "lávaszerű" mechanika, miszerint azonnali halált jelent, ám ugyanakkor nem féltek többfajta módon felhasználni ezt a játékosok ellen. Ez a játék számomra érdekesebb volt játékdizájn szempontból, mivel ez alapvetően egy lopakodós cucc lenne, de az a temérdek mennyiségű játékelem, amit mellé pakoltak, azoknak gyengítenie kellett volna az összhatást, ám úgy lett összerakva, hogy ez mégse történt meg. Maga a sztori kevésbé fogott meg, mert hát egy középkorban, pestis idején, két gyermek főszereplővel gondoltam, hogy egy komor történetet fogok kapni, ám így is sikerült 1-2-szer meglepnie. Kissé túlértékeltnek tartom kritikusi szempontból, de azt mindenképp elismerem, hogy az év egyik legnagyobb meglepetése, és nagyon érdemes kipróbálni.
Phoenix Wright: Ace Attorney Trilogy
Na ez is megtörtént, a Phoenix Wright trilógia PC-n. Tudtommal ez az iOS verzió portja, amit sajnos szokni kellett, mivel a Nintendo DS-es sprite-ok anno nagy hatást gyakoroltak rám, ezek meg úgy érződtek, mintha kevésbé lettek volna kidolgozva. Viszont egy-két apró szövegbeli változtatás kivételével a trilógia maradt ugyanaz. Az őrült tárgyalótermi drámák most is annyira élvezetesek voltak, mint anno sok évvel ezelőtt. A Trials and Tribulations még mindig a kedvenc részem, ami az ügyek minőségének és a sztori felépítésének köszönhető (persze a szereplőket se hagyjam ki). Lényeg, ezt nagyon szeretem, remélem jön majd egy hasonló update az Apollo Justice és az Ace Attorney Investigations-höz is.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
Március:
Escape from Monkey Island
Ha volt célja a Monkey Island sorozat újrajátszásának, akkor ez volt az. Az Escape volt az utolsó Lucasarts kalandjáték, ami nem elég, hogy egy nagyszerű sorozatot nyírt ki (egy időre, mert hát ott a Telltales-es Tales of Monkey Island), de ugyanakkor egy nagyszerű mintapéldája, hogy miért haltak ki a kalandjátékok a 2000-es évek elejére. A játék a Grim Fandango irányítását és játékmenetét vette át és "kijavította" pár dologgal, ami inkább frusztrálóbbá tette a játékot. Van egy minimális leírás a játékban az irányításáról, de a legfontosabb újítás az említett előző játékhoz képest, hogy ebben végre kombinálni tudjuk a tárgyainkat a tárgylistában, mint ahogy azt egy "normális" kalandjátékban lehet. A probléma ott jelentkezik, hogy ezt a játék elején egyáltalán nem kell használni, és csak a rettenetesen frusztráló második szigeten lesz jelentősége, addigra meg akár el is felejti a játékos, hogy van egy ilyen opciója. A frusztráció viszont a feladványoknak köszönhető, amikből sajnos túl sok nem a logikán alapszik. Ez nem újdonság ettől a sorozattól, de olyan asszociációkat vár el a játékostól, amik egyszerűen nem ésszerűek. Míg a Curse végigjátszása során többnyire egyértelmű volt mit mivel kell használni, addig ebben túlságosan elvontak lettek a megfejtések. És akár még említhetném a Monkey Kombat-ot is, amit csak jegyzeteléssel lehet megoldani, amire egyik Monkey Island játéknál sem volt példa.
Ami talán megmenthette volna a játékot, az a sztori és a szereplői, de ahogy írom ezeket a sorokat, egyre nehezebb visszaemlékeznem bizonyos történésekre, vagy hogy valaha újrajátszottam volna a játékot. A Curse se volt egy nagy valami ilyen téren, de legalább az előző részek legjobb elemeit emelte át, hogy egy átfogó képet alkosson az új játékosoknak, hogy mi is a Monkey Island. Az Escape viszont inkább új dolgokat hozna bele, amit értékelek, de amit elénk tol, az vagy teljesen érdektelen, vagy már túlságosan is komolytalan. Minden pozitívan értékelhető poénjára jut 3 humortól mentes jelenet vagy megszólalás. Sajnos nem tudtam élvezni.
Viszont látva, hogy anno miképp értékelte a "PcDome" és több kalandjátékos oldal vagy személyiség, a véleményemmel az ellentétes szélsőség táborát erősítem, de megvannak ennek a játéknak a rajongói is. Ezért mondom azt, hogy aki szereti a sorozatot, az nyugodtan tegyen egy próbát ezzel is, csak ne számítson sok jóra.
Devil May Cry V
A Capcom nagyszerűen kezdett idén a Resident Evil 2 és ennek köszönhetően, mivel a műfajukon belül mindkettő nagyszerű élményt nyújt. A DMCV hozza ugyanazt a kezdőknek kevésbé felhasználóbarát harcrendszerét és játékmenetét, amit megszokhattunk. Alapesetben ez egy negatív dolog lenne, de a játék megad minden esélyt a játékosnak, hogy vagy túlélje az adott küldetést (pl. a Gold Orb-okkal), vagy kipróbálja az újonnan vásárolt képességeket, fegyvereket, stb. A játék célja sem teljesen a megszokott, mert ahelyett, hogy simán csak végigmennénk rajta, inkább az az elvárás, hogy minél jobb értékelést kapjunk a küldetés végén. Ne csak egy bejáratott kombót toljunk végig, hanem próbáljuk az összes technikáinkat használni, illetve használjunk pontos kitéréseket és ellentámadásokat. Ennek eredménye meg több pont lesz, amit vásárlásra költhetünk. Mindhárom karakter nagyszerűen használható, pedig kicsit aggódtam, hogy V-vel gond lesz, ám meglepetésre Ő volt az, akivel a legkönnyebb volt S-rangokat elérnem, de az is igaz, hogy vele nem volt túlságosan tudatos a harc. Nero és Dante harcstílusa sokkal élvezetesebb, de ugyanakkor nehezebb is, mert a különféle technikáik használatához pontosnak kell lenni, és amikor minden összejön, akkor a legjobb a játékélmény.
Maga a sztori és karakterek hozzák a sorozat nevetséges szintjét, habár harmadik résztől így is elmarad. Meg ez nagy általánosságban egy új generációnak mutatja be a sorozatot, és ehhez bármiféle új ötlet és gonosz helyett inkább a sorozat legnépszerűbb elemeihez nyúltak. Ez nem probléma, de feltűnt, hogy mennyire egyszerű a cselekmény egy DMC3 vagy DMC4-hez képest. A látvány is elképesztő, ez az RE Engine sokrétű, egy áldás Capcomnak, ugyanakkor az is feltűnő, hogy nincs igazán nagy variáció a terekben.
Összegezve tetszik a játék, viszont mintha hiányozna vmi. Eszméletlen szép, nevetséges jelenetek tárházával szolgáltat és a játékmenet is ott a szeren. Mégse mondhatom, hogy úgy megfogott volna, mint mondjuk egy Metal Gear Rising: Revengeance. Ettől függetlenül nagyszerű, jelenleg biztos helye van nálam az év legjobbjai között.
Escape from Monkey Island
Ha volt célja a Monkey Island sorozat újrajátszásának, akkor ez volt az. Az Escape volt az utolsó Lucasarts kalandjáték, ami nem elég, hogy egy nagyszerű sorozatot nyírt ki (egy időre, mert hát ott a Telltales-es Tales of Monkey Island), de ugyanakkor egy nagyszerű mintapéldája, hogy miért haltak ki a kalandjátékok a 2000-es évek elejére. A játék a Grim Fandango irányítását és játékmenetét vette át és "kijavította" pár dologgal, ami inkább frusztrálóbbá tette a játékot. Van egy minimális leírás a játékban az irányításáról, de a legfontosabb újítás az említett előző játékhoz képest, hogy ebben végre kombinálni tudjuk a tárgyainkat a tárgylistában, mint ahogy azt egy "normális" kalandjátékban lehet. A probléma ott jelentkezik, hogy ezt a játék elején egyáltalán nem kell használni, és csak a rettenetesen frusztráló második szigeten lesz jelentősége, addigra meg akár el is felejti a játékos, hogy van egy ilyen opciója. A frusztráció viszont a feladványoknak köszönhető, amikből sajnos túl sok nem a logikán alapszik. Ez nem újdonság ettől a sorozattól, de olyan asszociációkat vár el a játékostól, amik egyszerűen nem ésszerűek. Míg a Curse végigjátszása során többnyire egyértelmű volt mit mivel kell használni, addig ebben túlságosan elvontak lettek a megfejtések. És akár még említhetném a Monkey Kombat-ot is, amit csak jegyzeteléssel lehet megoldani, amire egyik Monkey Island játéknál sem volt példa.
Ami talán megmenthette volna a játékot, az a sztori és a szereplői, de ahogy írom ezeket a sorokat, egyre nehezebb visszaemlékeznem bizonyos történésekre, vagy hogy valaha újrajátszottam volna a játékot. A Curse se volt egy nagy valami ilyen téren, de legalább az előző részek legjobb elemeit emelte át, hogy egy átfogó képet alkosson az új játékosoknak, hogy mi is a Monkey Island. Az Escape viszont inkább új dolgokat hozna bele, amit értékelek, de amit elénk tol, az vagy teljesen érdektelen, vagy már túlságosan is komolytalan. Minden pozitívan értékelhető poénjára jut 3 humortól mentes jelenet vagy megszólalás. Sajnos nem tudtam élvezni.
Viszont látva, hogy anno miképp értékelte a "PcDome" és több kalandjátékos oldal vagy személyiség, a véleményemmel az ellentétes szélsőség táborát erősítem, de megvannak ennek a játéknak a rajongói is. Ezért mondom azt, hogy aki szereti a sorozatot, az nyugodtan tegyen egy próbát ezzel is, csak ne számítson sok jóra.
Devil May Cry V
A Capcom nagyszerűen kezdett idén a Resident Evil 2 és ennek köszönhetően, mivel a műfajukon belül mindkettő nagyszerű élményt nyújt. A DMCV hozza ugyanazt a kezdőknek kevésbé felhasználóbarát harcrendszerét és játékmenetét, amit megszokhattunk. Alapesetben ez egy negatív dolog lenne, de a játék megad minden esélyt a játékosnak, hogy vagy túlélje az adott küldetést (pl. a Gold Orb-okkal), vagy kipróbálja az újonnan vásárolt képességeket, fegyvereket, stb. A játék célja sem teljesen a megszokott, mert ahelyett, hogy simán csak végigmennénk rajta, inkább az az elvárás, hogy minél jobb értékelést kapjunk a küldetés végén. Ne csak egy bejáratott kombót toljunk végig, hanem próbáljuk az összes technikáinkat használni, illetve használjunk pontos kitéréseket és ellentámadásokat. Ennek eredménye meg több pont lesz, amit vásárlásra költhetünk. Mindhárom karakter nagyszerűen használható, pedig kicsit aggódtam, hogy V-vel gond lesz, ám meglepetésre Ő volt az, akivel a legkönnyebb volt S-rangokat elérnem, de az is igaz, hogy vele nem volt túlságosan tudatos a harc. Nero és Dante harcstílusa sokkal élvezetesebb, de ugyanakkor nehezebb is, mert a különféle technikáik használatához pontosnak kell lenni, és amikor minden összejön, akkor a legjobb a játékélmény.
Maga a sztori és karakterek hozzák a sorozat nevetséges szintjét, habár harmadik résztől így is elmarad. Meg ez nagy általánosságban egy új generációnak mutatja be a sorozatot, és ehhez bármiféle új ötlet és gonosz helyett inkább a sorozat legnépszerűbb elemeihez nyúltak. Ez nem probléma, de feltűnt, hogy mennyire egyszerű a cselekmény egy DMC3 vagy DMC4-hez képest. A látvány is elképesztő, ez az RE Engine sokrétű, egy áldás Capcomnak, ugyanakkor az is feltűnő, hogy nincs igazán nagy variáció a terekben.
Összegezve tetszik a játék, viszont mintha hiányozna vmi. Eszméletlen szép, nevetséges jelenetek tárházával szolgáltat és a játékmenet is ott a szeren. Mégse mondhatom, hogy úgy megfogott volna, mint mondjuk egy Metal Gear Rising: Revengeance. Ettől függetlenül nagyszerű, jelenleg biztos helye van nálam az év legjobbjai között.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
South Park: The Fractured But Whole:
A legvége annyira nem tetszett, mint az előző részé. De minden más kegyetlenül jó volt!!! A történet is adta, a harcrendszer felturbózása is jót tett! Sokkal kevesebb volt az agyfelba**ós rész, talán kettő ilyen ha volt összesen. Rengeteget röhögtem, az tuti!
A legvége annyira nem tetszett, mint az előző részé. De minden más kegyetlenül jó volt!!! A történet is adta, a harcrendszer felturbózása is jót tett! Sokkal kevesebb volt az agyfelba**ós rész, talán kettő ilyen ha volt összesen. Rengeteget röhögtem, az tuti!
Nekem is hiányzik. Kicsit körülményes így a játék, hogy alapvetően a jobb bumpert kell kontrolleren lenyomva tartani és ugrás+irány gomb együttesével tudok elvetődni. Többször nem működik, mint ami még elviselhető lenne. Dmc irányítása volt eddig az etalon, de azt meg szarrá fikázták az emberek, és a harc is sokkal folyamatosabban ment benne.
GustyX: Nekem pont az lenne zavaró, ha lenne külön gomb dodge-ra, az öt rendszere szerintem tökéletes (négyben nem tudom milyen volt): ha lockolva van egy enemy akkor a space a kitérés, egyébként meg ugrás. Lock meg csak addig van amíg nyomva tartod a shiftet. Nekem bejött, nagyon gördülékenyen lehet kombózni így és legtöbbször úgysem dodge-olni akarsz, hanem átugrod az ellenséget, megszórod a pisztolyból a levegőben és már csapkodod is egy karddal hátulról (vagy motorral )
Nem tudom mennyire fulladt ki a stílus, nekem a Darksiders első része óta ez volt az első ilyen játék (lehet fel is rakom megint). Valamiért a második rész is megvan (Bundle? Akció?), de még csak ki se próbáltam.
Bayonetta nagyon érdekelt volna mikor eredetileg kijött, de ha csak 1-2 évet kell várni a PC-s portra is megveszem. De majdnem hét év? Kösz nem
Pedig most jó lenne valami, már ma is beletettem három órát... És egy pálya még mindig csak A
:
)
Nem tudom mennyire fulladt ki a stílus, nekem a Darksiders első része óta ez volt az első ilyen játék (lehet fel is rakom megint). Valamiért a második rész is megvan (Bundle? Akció?), de még csak ki se próbáltam.
Bayonetta nagyon érdekelt volna mikor eredetileg kijött, de ha csak 1-2 évet kell várni a PC-s portra is megveszem. De majdnem hét év? Kösz nem
Pedig most jó lenne valami, már ma is beletettem három órát... És egy pálya még mindig csak A
:...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
South Park: The Stick of Truth:
Nekem ez a játék teljesen kimaradt. Az okát nem tudnám megmondani, a sorozatot imádom, minden részét láttam. Most volt nemrég leárazva a két játék együtt PS-en, így ismerősök megvették és felemlegették. Egyből nekiugrottam én is. Iszonyat beteg, nagyrészt iszonyatosan tetszett és élveztem. Viszont volt nem kevés baromira idegesítő rész, ami nálam kiverte a biztosítékot és ilyenkor ki kellett lépnem jó pár órára pihentetni a dolgot. De ezt leszámítva kimondottan szórakoztató volt, el is kezdtem már a "The Fractured But Whole"-t.
Nekem ez a játék teljesen kimaradt. Az okát nem tudnám megmondani, a sorozatot imádom, minden részét láttam. Most volt nemrég leárazva a két játék együtt PS-en, így ismerősök megvették és felemlegették. Egyből nekiugrottam én is. Iszonyat beteg, nagyrészt iszonyatosan tetszett és élveztem. Viszont volt nem kevés baromira idegesítő rész, ami nálam kiverte a biztosítékot és ilyenkor ki kellett lépnem jó pár órára pihentetni a dolgot. De ezt leszámítva kimondottan szórakoztató volt, el is kezdtem már a "The Fractured But Whole"-t.
A "kifulladt a stílus" nem feltétlenül jelenti, hogy sok képviselője van, csak azt, hogy ami van, abból elég egyet játszanod, a többi már nem fog újat mutatni.
(Nem játszottam ilyen játékokkal, pusztán a kommentedben írtakra reagálok, mint alternatív értelmezés.)
(Nem játszottam ilyen játékokkal, pusztán a kommentedben írtakra reagálok, mint alternatív értelmezés.)
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Ha nem csak a PC-re koncentrálunk, és belevesszük a japán piacot - no meg a régebbi játékokat és más alstílusokat, ill. a műfajok keveredését - is, azért elég népes ez a tábor. A God of War első hat része, a komplett Castlevania széria (beleértve az oldalra scrollozós epizódokat is), a Severance: Blade of Darkness, a Metal Gear Rising: Revengeance, de akár a régebbi Tomb Raider játékok is az eszembe jutnak így hirtelen - amikor Lara még a védjegyéül szolgáló két stukkerral szórta az ólmot ide-oda szaltózva -, de van sok másik is. Az tény, hogy a kőkemény képviselői idehaza az általad említett programok, és az is, hogy mint mostanra a legtöbb, ez a stílus is kicsit megfáradt, így kell(ett) neki a vérfrissítés.
"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/
A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
Legnépszerűbb cikkek
- 1. Egy hónap múlva ingyenes frissítésként érkezik a The Witcher 3: Wild Hunt - Remastered
- 2. A Dying Light 2: Renaissance elhozza azt, aminek a játékot a Techland eredetileg szánta?
- 3. Már csak tíz nap és megjelenik a Resonance: A Plague Tale Legacy, a sztori trailerrel hangolódhatsz rá
- 4. The Sinking City 2 teszt – Színtiszta lovecrafti túlélőhorror a háború árnyékából
- 5. Először mozgásban a magyar fejlesztésű új 4X űrstratégia, a Legacy of Sol rövid előzetesben mutatta meg magát
Legfrissebb fórumtémák
- 22:21
- Ki mivel játszik mostanában? [8278]
- 20:43
- Közzétették a Call of Duty: Modern Warfare 4 bétájának hivatalos gépigényét, a bétához nem kell majd CoD HQ [hozzászólások] [1]
- 11:26
- Döbbenetes mértékű pénzt veszített a Take-Two a Grand Theft Auto VI szivárgásai miatt [hozzászólások] [2]
- 15:36
- Helyzetjelentés Extra [3409]
- 23:20
- Először mozgásban a magyar fejlesztésű új 4X űrstratégia, a Legacy of Sol rövid előzetesben mutatta meg magát [hozzászólások] [8]
- 09:49
- Kiszivárgott néhány Grand Theft Auto VI játékmenet-video, a szivárogtató folytatással fenyegeti a Rockstart [hozzászólások] [1]
- 18:55
- Szét*** az ideg [5565]
- 16:02
- Fradi [4822]
- 19:38
- Pénzügyek - Hitelek, Befektetések, Tőzsde [101]
- 14:22
- Helyzetjelentés [157650]
