God Of War

Kb. egy órám van benne, de ez a minőség azért arculcsapott . Sose játszottam PS exkluzívokkal, (na jó volt egy kis Days Gone, de ahogy hallom az pont lefelé lógott ki). Azt tök érdekes megtapasztalni, hogy maga a story ahogy kezdődik semmi extra, vótmá érzés, de mégis ez az aprólékos kivitelezés más szintre emeli.
A harcok eddig amúgy elég unalmasak, gondolom majd lesz jobb vagy csak öreg vagyok már ehhez.

Nah, kellett nekem panaszkodni, találtam kettőt is. Az első még nem is volt vészes, de a második folyamatosan az addokat idézte... Nehogy elkényelmesedjek.

Viszont végre megvan minden, ami a gyűjtögetéshez kell, nekiállok szépen 100%-ra kipörgetni a területeket, ahol esetleg elhagytam valamit. Hogy némelyik madár hogy el van dugva... volt, hogy percekig keringtem mire meglett az utolsó. Pedig még hallottam is a hangját.

Azért egy dolgot nem egészen értek:
SPOILER

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Na majd este lehet, hogy ránézek, van három páncélszettre való receptem amihez érzésem szerint onnan lehetne alapanyagot szerezni, egy próbát megér. Bár lehet inkább a sztorival kellene haladni, mert még nem érhető el minden és nem tudok rendesen felderíteni így. És az nem állapot, hogy ott van a láda, de egy kék növény nem engedi kinyitni

Fejlesztések szempontjából a speciális nyersanyag érdekel inkább, van egy baltanyelem, ami szó szerint felvillanyozza az ellenfeleket, azt kombinálva a whirlwind rúnával meg a kölyök nyilaival mindent is meg tudok rázni. Csak a következő szinthez valami fura nevű cucc kell és abból csak kettő van. Aztán nehogy kiderüljön, hogy valami sokkal jobbhoz is ellőhettem volna.
Azt a talizmánt én is használom az eleje óta, meg mellé a gyógyító ruhát is. Néha azért hasznos, bár a lila ellenfelek ellen mindegy. Az eltalál és megöl, nem kell heallel szórakozni.

Valkűrrel még nem találkoztam, azt hittem a sztoriban kell eljutni valameddig és utána jönnek elő. Már hiányoltam is őket. Viszont a helyük már megvan, nem messze onnan találtam sárkányt is.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Mintha pedig lett volna ilyen mechanika a jatekban, hogy egyes ellenségeket csak ököllel, másik adag szörnyfattyat csak baltával, harmadikat pedig csak a tüzes láncokkal lehet agyon csapni. Sőt, valamelyik fajta meg a varázslatokra volt immunis.
Azért ez adott egyfajta minimális változatosságot, továbbá extra figyelmet kívánt meg a négyzet és haromszög csépelésen kívül. Erre céloztam, azért ez kellemes fejlesztés volt a korábbi epizódokhoz képest.

A spoileres részt szívem szerint nem kommentelném, de ezek szerint jó, hogy nem igazán ismertem a skandináv mitológiát a játék előtt.

@Juraviel: csak csipkelődök.

Az a Tűz birodalom (nekem se ugrik be a neve) gyakorlatilag egy challenge birodalom, ahol van egy hegy, amin mész szépen felfelé, és minden szinten teljesítened kell pár feladatot (ölj meg X ellenfelet úgy, hogy csak a gyereket használod, ölj meg X ellent úgy, hogy nem sebződsz stb. stb.). Aztán ha felértél a legtetejére a hegynek, akkor jön egy Valkűr elleni harc. Én őket (talán hármat leszámítva) a new game+-ra hagytam, és ott már csak a végső, a királynő okozott gondot. De mivel elég sok cuccot dob, így ha fejlődni akarsz, érdemes végigcsinálni. Max a Valkűrnél megállsz, és visszamész később. Lesz majd amúgy egy Köd birodalom, ami szintén ilyen challenge birodalom, csak kicsit másképp, mint a tüzes (és ott is lesz Valkűr).
A fejlesztéseket pedig érdemes csinálni, mert bár nem dobálja annyira bőkezűen a nyersanyagot a játék (főleg hardon), de azért nem is annyira szegényes a helyzet, hogy a végéig spórolni kelljen. Pl. én két talizmánt használtam, illetve váltogattam, az egyik belassítja az időt (Valkűr elleni harcokban jól jön), illetve egy olyat, aminek ha beaktiválok, akkor pár másodpercig töltődik vissza az életem. De ezt csak addig használtam, amíg a srácnak lett olyan támogató képessége, hogy harc közben dobálja nekem az élettöltő kis kristályokat. Ekkor váltottam az időlassítósra. A spoileres részhez pedig...nos...spoileres lenne válaszolni.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Pedig mióta Mimir is velünk van kezdek megbékélni vele, mert kevesebbet beszél, ellenben új társunk tök jó fej (ezt muszáj volt elsütni) Különben az első vagy második csónakázás alatt meg is adta a választ mi baja volt vele a boszorkának.
Egyébként vannak tippjeim a sztori kifutásával, de mivel nem ismerem a hátteret így csak tippelgetni tudok, majd kiderül. SPOILER
Ja, és mióta legyőztük Rezsőt, a sárkányt tényleg hasznos a kölyök is a harcokban. Már a fény nyilakkal is használhatóbb lett, de mióta megvan neki az elektromos, láncvillámmal, maxos farkasidézéssel tényleg van értelme használni.

Tegnap este már csak a felderítés ment, próbáltam felderíteni mindent is, a HP már ki is van maxolva, szóval lehet közeledek a végéhez. Bár a fejsze meg csak négyes, szóval a fene tudja. Viszont pár kérdés:
- Van nekem egy kulcsom a Tűz síkjára (nem jut eszembe a neve). Oda megéri most elmenni vagy hagyhatom későbbre?
- A fejlesztésekkel (páncél/markolatgomb/talizmán) mennyire legyek óvatos? Egyelőre nem nagyon mertem fejleszteni rajta, mert nem tudom mennyire limitált a nyersanyag és nem akarom elszórni feleslegesen olyanra amit aztán nem használnék. Vagy ezt majd lehet farmolni is valahol?

Tegnap már hetes-nyolcas ellenfelek is jöttek (jó, utóbbi hasadékból) és azért ott szenvedős volt mire megoldottam, lehet kellenének jobb cuccok. Bár amikor az utolsó ellenfél rám robbant és abba haltam bele ott szidtam magam rendesen

Itt azért taktikázni/tanulni kell, hogy mikor melyik támadást használja az ember isten az adott ellenfél ellen.

Azért túl sok tanulnivaló nincs itt még hardon sem. Van 2-3 támadás amit az ellenfél ismételget, de türelemmel koponyás ellenfeleket is le lehet győzni, gyakorlatilag egy gombot nyomogatva végig (például a Sindrivel való első találkozást követő harcot GMGOW nehézségen szinte végig egy helyben állva, csak parryzve csináltam meg). Annyi, hogy nem megengedő a játék, mert minden ütés oneshot.
A kísértetek elteleportálása meg folyamatos menekülése meg szimplán idegesítő, de az messze van a taktikus ellenféltől. A szúnyogelfek is azért idegesítőek, mert a harc 80%-át meneküléssel töltik és tömegesen dobálja őket a játék.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

A komment első változatában én A3-ra emlékszem, szóval könnyen megúsztad.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

"mert mindjárt jön a hosszú nevű dűnesrác és filozofál egy A4-esnyit."



Nem tudom, hogy ezt "sértésnek" vegyem-e vagy sem, de azért felröhögtem, mert valóban hajlamos vagyok A4-es oldalakat "filozofálni".

hú, very deep... de ezt ne itt plz, mert mindjárt jön a hosszú nevű dűnesrác és filozofál egy A4-esnyit.

amúgy tényleg a generáció egyik legjobb játéka, amit egy bántó szinkronhang miatt (ami amúgy nincs így) ejteni gyermeteg dolog.
a korábbi részek hacknslash, pirosra püfölöm az ujjam a négyzeten játékstílusát gyűlölöm. Itt azért taktikázni/tanulni kell, hogy mikor melyik támadást használja az ember isten az adott ellenfél ellen. De, ezek szerint valakinek pont ez a gyengéje. Meg a kisfiúk.
btw azok a gecinagy ellenfelek hiányoznak a görög érából, a sárkányon meg az SPOILER kívül talán nem is volt más nagy méretű szörny emlékeim szerint. Csak azok a totemoszlopos, színes copypaste góliátok. Na, az nagyon olcsó húzás volt a fejlesztőktől.

"mondakör"

Tök érdekes, hogy ezek az fantáziadús vallások (görög-római, egyiptomi, szóval kb. az összes ahol nem csak egy faszi üldögél odafönt "aktív"-passzív beavatkozással) ilyen mitológia szintre szorultak vissza az évszázadok során, miközben Jézus és a haverokra egy nagyon jelentős mennyiségű ember még most is úgy tekint, mintha igaz volna.

Én csak attól féltelek, mikor Atreus elér AHHOZ a részhez, ott félek, feladod. De eskü, hidd el, gyorsan lemegy és onnantól normális lesz megint.

A kérdéseidre később választ kapsz. Tényleg, igazán brutál jó sztorija van, majd ha végeztél írd is meg, hogy mit gondolsz róla, de ilyenekre nem lehet válaszolni.

Ja... a mitológiához. Igen, ez így baj lehet. Nekem ez nagy kedvencem, igazából nagyon otthonosoan mozgok benne, gyerekkorom óta imádom ezt a mondakört, és így akkora mindfuck robbanások voltak a fejemben, meg 2x csinálta meg velem a game, ami még nem fordult elő talán soha, hogy le kellett pause-zni és járkáltam a nappalimban fel-alá a fejemet fogva, hogy ÚRISTEN-ÚRISTEN-ÚRISTEN, mert teljesen összeállt minden full logikus egységbe, de mégsem lehetett előre kitalálni és kész, ezért a kedvenc gamem, viszont ha nem vágod a mitológiát, lehet nem érted majd a dolgokat. Mindegy, ha kivitted írok majd egy hosszabbat, elmagyarázom a foltokat, mert tényleg, igazán ki merem jelenteni, hogy totál páratlan a történet.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Nekem is ködös. Szinte minden kiesett. De jó lesz újrajátszani a Ragnarök előtt!

Hát...sztori szempontjából tuti nem lesz következménye...Mimir viszont esélyes, hogy mesélni fog még róla idővel. Picit ködösek már az emlékeim, annyi mindent mesélt Mimir csónakázás közben.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Azt hiszem szó szerint az volt, hogy "Súlyos hibát követtetek el". Én ezt úgy raktam össze (meg erről ment a beszélgetés is), hogy akkor ők lennének a jófiúk, de nekem teljesen az ellenkezője tűnik igaznak.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

A nyílvesszőkre és arra, miért köpte le Mimirt, választ fogsz kapni később. A főszúnyog leszúrása meg mi is pontosan? Nem emlékszem már, mit mondott ott.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Nah, újabb cirka hat órával előbbre vagyok (és van egy harmadik fej a csapatban), alapvetően jól jártam ezzel az újrakezdéssel. Egyrészt Alfheim végén a főszúnyog sötételf boss még normálon is felért egy idegbajjal, másrészt nekem egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ennek a játéknak nem áll jól a magas nehézség. Értem most arra, hogy elvileg egy isten vagyunk (vagy mifene), háznyi köveket dobálunk meg az elején méterekre pofozzuk egymást, akkor egy farkas ne öljön meg.

Viszont Alfheim végén az a hiszti, amit Nyomingusz levágott, pedig már lassan kezdtem megbékélni vele... Kratosnak van jócskán önuralma, én simán lerúgtam volna a kis sz@rost a liftről. Nem tudom mennyire hiteles a viselkedése, de egy jó érv lehetne a karakter a gyerekvállalás ellen. Na mindegy, érezhetően nem talált be nálam a karakter.

Viszont a hegyre felfelé menet az a sárkány... Szóval a bossfight maga egy kicsit az a fajta harc, amiket nem szeretek, de most ettől eltekintve... Először is: hogy lehet így megölni egy sárkányt, hát ez milyen nyomiság már. Másrészt viszont: ez qrvajó volt, hát hogy lehet már így megölni egy sárkányt? Igen, egyszerre imádtam és utáltam a megoldást

Viszont itt is kezd visszaköszönni az ami a Valhallánál is megvolt, hogy a skandináv mitológia nekem szinte teljes homály. Néha csak kapkodom a fejem, hogy ki kicsoda vagy micsoda. Minimális ismeretem van csak, de például Baldurról csak azt tudtam, hogy kapuja van, azt nem hogy isten is
Szóval csak spoiler nélkül, ha később kiderül akkor nem fontos:
- Az például igaz, amit a főszúnyog mondott amikor leszúrtam? Vagy csak ilyen nézőpont kérdése dolog lenne?
- A fej és a boszorka között mi volt az a kis vita? Vagy ez a játékhoz tartozik, nem a mitológiához? És egyébként mi volt a baj a nyílvesszőkkel?

Nem tudom mire fog kifutni ez az egész, egyelőre pár dologgal kapcsolatban vannak megérzéseim, de többségében ötletem sincs.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én amúgy megértem, egyetlen kommentem (#389) az itteni "szarzivatarban" is erről szólt. Unchartedek nevetségesek a legnehezebb fokozaton, trial&error memóriajátékok, előre bemagoltam, hogy melyik npc-re mikor kell lőni, mikor kell fedezéket váltani stb... Azért egy shootertől nem pont ilyen "élményt" akarna az ember.

Uncharted 4 végefele van egy robbanó csapdákkal megtömött alagutas rész, a lényeg hogy el mindig el kell gurulnod gyorsan, hogy ne halj bele (proximity robbanások). Ez egy ponton szinte lehetetlen a legnehezebb fokozaton, fizikailag képtelenség messzebb gurulni, de azon a nehézségen a lehetséges távolság még instant halál. Szerintem semmi nem baszott fel annál jobban, egyszerűen nem volt benne semmi skill, csak újra és újra "hátha most beadja mégis".

(Konkrétan tutorial videók vannak erre az egy idióta részre. Ezekben is látni, hogy milyen irreális távból sebeznek, meg a kommentekre is érdemes ránézni...)

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Igazából Shadowguard leírt mindent erről. Vannak olyan nehéz játékok, ahol, ha figyelsz, szinteződsz, használod a képességeket / löttyöket / akármit, akkor frusztráció nélkül meg tudod csinálni (Witcher 3, AC Valhalla, Hellblade, stb.). Meg van, amelyik direkt szívat, és például még a nehézséget sem lehet változtatni. De azért folytatja az ember, mert mondjuk a sztorijától azt várja, hogy talán legalább az jó. Csak sajna ez rendszerint a játék végén derül ki. Azt' ez tök független attól, hogy konzolos vagy PC-s

Dark Archon

Előrendeltem, pénteken belenéztem (másfél óra kb.), tetszik, jó lesz, de semmi olyat nem láttam benne, hogy a szintén mostanában kezdett AC:V-t dobjam el hirtelen és álljak neki azonnal végigtolni. Remélem ennél majd jobban elkap, ha bele tudok merülni.

Azért az első bekezdésed eléggé szembemegy azzal, ami miatt a második bekezdésben szereplő dolgok kapcsán én magam is "leanyáztalak". A minden teljesen független topikban is megjelenő konzolellenes kereszteshadjáratod baromi unalmas volt már, a legegyszerűbb támadható felület nyilvánvalóan az volt, hogy szóvá teszem, hogy PC-n sem boldogulsz a játékokkal.

Amúgy azzal én teljesen egyetértek, hogy amikor hang nélkül kell játszanod valamivel, ahol ráadásul a gameplayt sem élvezed, akkor az úgy önmagad felesleges kínzása már - játéktól függetlenül. Szerencsére ilyenbe még csak Game Pass keretében futottam, és nem "kényszerített" az sem, hogy ha már fizettem érte, csak végigszenvedem...

A többi, szubjektív része meg kb. minden közösségben ilyen, sőt. Igazából akármilyen nyíltan flame-elünk is itt, az én tapasztalataim alapján más komment szekciókban meg fórumokon sokkal undorítóbb és beszűkültebb ekézés szokott menni, ha valaki másnak más dolog tetszik...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Ez egy ilyen közösség, már többször is rájöttem. Vajon miért nem mindegy? Ő pénze, ő ideje, úgy játszik vele (vagy nem), ahogy akar.

Én is kb. picsogó, menstruáló kisfiúvá degradálódtam, mert szerintem a Control egy unfair sz@r. Hát, ez van.

Dark Archon

Nem vagytok normalisak esetleg megkovezni nem akarjatok amiert nem tetszik neki az ami Nektek?

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Ha másért nem is, ezért az utolsó mondatért megérte ez az egész. Köszi

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Inkább töröltem... Hagyjuk is... Nem érsz annyit...
De legalább rájöttem most, hogy az AdBlock tudja blokkolni az avatárképeket is.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Hang nélkül játszani a játékot egy kisfiú miatt? rofl
Menstruációd alatt tolod a gamet, vagy miért sírsz ennyit?

"Mivel a játékok is művészeti alkotások" Pont ezzel akartam jönni, de megelőztél. Hang nélkül játszani egy GoW-ot olyan, mint heggesztőszemcsivel múzeumba menni....

Nah, potom nyolc és fél óra alatt ugyanott tartok ahol kora este. Nem sztoriban kezdtem neki, hanem mediumon, ezt az első törpicsek után feltettem hardra, de így is sétagalopp GMGOW-hoz képest, a tóig egyszer sem haltam, ott is csak a hasadékoknál, volt egy. Muszáj volt megpróbálni őket így is. Oké, tudtam is, hogy mit kell csinálni, de azért ez nem rossz.

És csak egy része volt lenémítva, amíg el nem értem oda, ahol délután levettem a hangot. Vagyis addig is csak halkra volt véve és hangoskönyv helyett ez ment. Amit elismerek: van olyan rész, amit vétek volt lenémítani, amikor az utazásnál magyaráz a boszorka* az egész hangulatos volt. És így, hogy rövidebbek a harcok Nyomingusz is rövidebb ideig tépázza az idegeimet. De akkor is szeretnék egy modot, ahol a harc közbeni szövegelése helyett random hangeffektek vannak.

Viszont arra hang nélkül is hogy ráhibáztam, hogy ezek a sötét elfek amolyan bespeedezett szúnyogok... Még zümmögnek is basszus (Viszont le is vettem a nehézséget náluk, nem azért, mert nehéz, hanem mert így is idegesítőek).

*Megmondom őszintén eddig a hippibanya háttértörténete jobban is érdekel, mint a konkrét főszál. Pedig elsőre tőle is a fejemet fogtam a kis vadkan barátjával együtt.

Egyébként Sindrinél csak én látok párhuzamot egy bizonyos Kőzúzó Fredegarral?

közel sem olyan idegesítő mint Űgó volt a Rats of Us-ból.

Kellett egy kis idő mire leesett ki is ez. Hát, nálam nagyon közel áll hozzá. Az egyetlen szerencséje, hogy őt nem kell kézen fogva rángatni.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

" Egyébként attól függetlenül a "sztorira" figyeltem, van benne felirat, ráadásul magyar. A szövegeket is elolvastam, csak tényleg a kölyök hangja idegesít."

Mivel a játékok is művészeti alkotások, amikhez a hangok, és ezen belül a szinkronszínészek játéka is hozzátartozik... Nem érezd az óriási ellentmondást ebben? Nem bántani akarlak, de még életemben nem hallottam-olvastam olyat, hogy hallással rendelkező emberként egy idegesítőnek vélt szereplő hangja miatt valaki fogja, és kikapcsolja a hangját a játéknak, olvassa a szöveget, miközben hangoskönyv szól.

Egyetértek davkarral, amíg ezt nem tudod újra értelmezni, tisztázni magadban, tedd félre, vagy ne játszd végig... A szinkronhangok mellőzése a szememben az alkotás szembe köpése, és itt lényegtelen, hogy "hatalmas sikerű játékok félre mehetnek", ez mindenkivel előfordul, azonban szerintem a minőségét nem igazán lehet vitatni (az, hogy a játékmechanika kinek, hogy működik, szintén részben egyéni megítélés).

Ez így nagyon erős user error, inkább hagyd! Artritisznek tényleg van egy két necces kirohanása, de közel sem olyan idegesítő mint Űgó volt a Rats of Us-ból. Sőt, én kezdem egyre inkább megkedvelni, harcon kívül és belül is. Hajós bantereket kifejezetten élvezem!

Amire emlékszem belőle videó alapján nem valami nagy földhözvágós sztori, de egy lenémított, átrohanós végigjátszásnál többet érdemel. Szóval tényleg nyeld be ezt az L-t méltósággal, elbasztad a pénzed, de ennyi, ne erőltesd.

Na nekem például nem volt köztudott. Nekem annyi kapcsolatom volt ezzel a játékkal, hogy egyszer elkezdtem nézni belőle egy végigjátszást, mert akkor még szó sem volt arról, hogy bármilyen belsős Sony cucc jön PC-re és egy óra után bealudtam. Attól függetlenül és ez válasz a kérdésre is, én valami teljesen más játékra számítottam a játékmentetét tekintve. Valahová a DMC-Darksiders tengelyre lőttem volna be, ha valaki megkérdez.
A nyomingusz nevet meg az első cirka fél órában megkapta a kölyök, amikor megöltem a trollt. Kb. ott veszítette el a minimális szimpátiámat is.
Az, hogy mennyire éri meg így játszani, a fene tudja, lehet a vége az lesz, hogy tényleg félre fogom tenni, nem ez az első, elvileg hatalmas siker játék, ami így jár. Egyébként attól függetlenül a "sztorira" figyeltem, van benne felirat, ráadásul magyar. A szövegeket is elolvastam, csak tényleg a kölyök hangja idegesít.

jawsika: az a jó, ha egy game legnehezebb fokozata az utolsó percekben is szívat Ez rendben is van, de (szerintem) ez kétféle lehet. Van az a szívtatás, mint teszem azt a Sekiro. Ott tökmindegy milyen szintű vagy, egy sima mob is le tud csapni, de ha ügyesen taktikázol akkor mindent meg lehet ölni. Meg van az a szívatás, aminél itt elengedtem a legnehezebb fokozatot: a sötét elfekhez hasonló ellenfeleket minden játékban rühellem. Ez a gusztustalan, összevissza pattogó, menekülő, sunyi harcmodor nekem nagyon ellenszenves. És akkor rám dob belőlük ötöt. Azt a részt szerintem még legkönnyebb fokozaton is utálni fogom.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Ez az új rész köztudottan egy olyan apa és fia közötti kapcsolatra épül, ahol az apa nem tudta még feldolgozni az "előző" életében elkövetett tetteit, köztük a saját családja lemészárlását, és erre rájön még az új életében ismét bekövetkezett gyász, és az, hogy eddig nem épített kapcsolatot a fiával az érzelmi zárkózottsága miatt, ahogy az "előző" életében sem volt erre igazán esélye.

Az egész történet erre helyezi a hangsúlyt.

Mindenféle támadás nélkül, minek vetted meg, ha ennek tudatában voltál (eltekintve a hörcsöggyűjtéstől)? Az egyéni ízléstől, és a történet egyéni megítélésétől függetlenül a "nyomingusz" nem erős egy kicsit? Szíved joga, hogy ne tetszen, de ebben az esetben talán kár volt "pénzt" áldozni rá az idő "elütésére", ha ennyire látványosan nem tudsz kapcsolódni a történethez (szerk., lásd: "Viszont mióta teljesen levettem a hangot a játékról és hangoskönyvet hallgatok közben egész elviselhető lett nyomingusz is." - egy történetalapú játéknál van értelme csak azért végighentelni rajta, mert vannak benne bossfightok, meg ellenfelek?).

No. Egyrészt be kell valljam, elfogult vagyok, mert nekem ez a game lett a best game ever. Annyit elmond, hogy ez a nehézség brutál kemény, nem lehet módosítani, és durva nagyon. Én azt gondolom, hogy (mivel külön accsi sincs rá), az a jó, ha egy game legnehezebb fokozata az utolsó percekben is szívat, és nem úgy van, mint akár a Witcher 3-nál, ahol a max difficulty is egy faceroll, ha jól talentelsz. Ez iszonyat durván nehéz.

Másrészt így kár nyomni, komolyan. Én sem toltam a régebbi GoW-okkal, de a történet, illetve a szereplők nekem maximálisan bejöttek. Atreus szerintem a legjobban megcsinált kölyök-karakter, aki a főszereplővel van, pedig én is utálom legtöbbször a gyerek-mellékszereplőket, mert általában idegesítőek. A kivétel Atreuson kívül talán Elizabeth a Bioshock Infinite-ből, meg Ellie a TLoU-ból. És ennyi, így hirtelen.

Magadat fosztod meg egy szuper élménytől, inkább rakd félre akkor. Így tényleg nem sok értelme van, hogy lenémítod, meg átrohansz az egészen. Bármely más játéknál is ezt mondanám.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Egyfelől sehol nem írta a játék, hogy a GMGOW az NG+-ra van kitalálva. Azt se tudtam, hogy van benne, mert soha nem foglalkoztatott különösebben ez a játék. Lásd ugyanitt a 379es hsz-em. Szóval kis túlzással azt is lehet mondani, hogy nálam hátrányból indult. Egyébként nem lenne baj a nehézség, a hasadékot is megcsináltam cirka 10-12 próbálkozásból, pedig a két ellenfél közül az egyik simán oneshotolt. De azok legalább küzdöttek, nem pattogtak össze-vissza.

Másrészt, a hang nem a nehézség miatt lett levéve, hanem azért, mert nyomingusz bármikor megszólal és borsódzik a hátam. Teljesen mindegy, hogy a csónakban evezek, harcolok vagy átvezető van, nekem ő NE beszéljen. Ebben tökéletesen tudok azonosulni Kratossal. Nem tudom, hogy csak azért, mert IRL is rühellem a kölyköket vagy a szinkronhanggal van bajom, de irritál.

Az az igazság, amolyan rákészülés címen a héten feltettem a Darksiders első részét és ha a grafikát nem nézem akkor nekem az minden téren élvezhetőbb. War-nál sokkal jobban átjön, hogy ő egy badass, nem egy kölyök nyervog a fülembe, hanem Mark "Joker" Hamill és a harc is sokkal fluidabbnak érződik.
De majd meglátom, hátha a sztori mód meg tud győzni, hogy én tévedtem elsőre és csak a nehézség volt a baj. De azért szkeptikus vagyok.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Figyu, ezt csak magadnak köszönheted. Ne haragudj, de tényleg. A hard tökéletes lenne, én is azon toltam, ha nehéz új gamet akartam. A NG+-ra van a GMGOW. Nehéz ott is, használni kell mindent, de full élvezhető. De big dick energyvel beleugrottál és most a gamet szidod, mert jól megszopat.

Brutálisan jó története van, komolyan. De így semmi értelme, mert olyan, mintha egy tökéletesre elkészített steaket leöntenél ecettel, és csak azt érzed, hogy szar. Pedig nem hogy nem szar, de talán tökéletes, de nem érzed a saját döntésed miatt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Borzalom, amúgy kár ezekbe az ilyen minőség te. Mint aki felönt egy 40 éves viszkit kólával... Botrány.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Na jó, most lett elegem az egészből. Az, hogy ötösével dobálja rám ezeket a nyomorék dark elfeket, akik ugyanolyan tetű féreg módon NEM hajlandóak harcolni, mint a kísértet, pattognak ide-oda, meg lövöldözik a szarjaikat. Nem zavar, ha nehéz egy fight, vagy többször meg kell vele próbálkoznom, de ez így nevetséges.

Egyébként meg a sztori se győzött meg eddig, Nyominguszt szívem szerint agyonverném, miatta van levéve a hang is, Kratos meg... Lehet ha játszottam volna az előző részekkel éreznék némi kötődést, de így... ha Tucatkeménycsávófőhős25nek hívnák se érezném kevésbé semmilyennek a karaktert.

Attól függetlenül ha már pénzt adtam érte végigviszem, kezdek egy új játékot sztori nehézségen és végigszaladok rajta. Aztán igyekszem elfelejteni.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

"Viszont mióta teljesen levettem a hangot a játékról és hangoskönyvet hallgatok közben" Az mekkora!

A legnagyobb bajom a harccal, hogy baromira nem konzisztens, hogy éppen mi történik. Alfheimben szórakoztam most egy hasadékos harccal, elvileg semmi keresnivalóm nem lenne arra, magasabb szintűek is az ellenfelek, de egyébként nem lenne nehéz, ha nem teljesen random lenne, hogy mi történik. Elvileg parry->mind a két ellenfél megtántorodik->Hóhérbalta->kigurulok a másik ellenfél ütése elől. Ez tízből kilencszer működik, tizedjére nem.

Viszont mióta teljesen levettem a hangot a játékról és hangoskönyvet hallgatok közben egész elviselhető lett nyomingusz is.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én normalon kezdtem neki. Második troll, ogre? szóval az a melák aminek kőoszlop a bunkója, megölt mert közben mobokkal is hülyéskedni kéne. Eh, jó nekem a sztori is. Ritmustalan csapkodás ez a combat, parrynél csak mindketten elszédülünk szóval jó nekem az ha 8 csapás helyett már 3-tól kifekszik az ellen...

Kocka-háromszög-karika "puzzlek" eléggé megakasztják a flowt, legalább a mapra (ami elég olvashatatlan amúgy) felkerülnének az ikonok, mert 10+ óra után már nem fogok emlékezni, hogy a start területen hol voltak a cuccok, amiket csak a játék 2/3-nál megszerzett gearrel érhetek majd el.

Hát, én nem vettem észre, hogy értékelhető damage-et csinálni, pedig lövöldözök vele rendszeresen. Arra jó, hogy a szintlépést (vagy mi a fene az, amikor bekékül a szemük) megszakítsa, de másra egyelőre nem lehet használni.

Viszont God of War nehézségről csak újrakezdéssel lehetne levenni, szóval marad így. Már Alfheimben vagyok, elég sok minden fel lett derítve és idővel úgyis az a vége, hogy lecsapok mindenkit. A trollos harc is egy unfair sz*r volt, de mikor már tudtam honnan jönnek az addok és mennyi csak jól kellett pozicionálni a melákot.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

"Sebzése persze nincs, de arra pont jó, hogy elüsse az ellenfelet a kivégző csapás hatósugarából."


Húha...

Elárulom, hogy a kölyök a best weapon, gyakorlatilag ha teheted, csak őt fejleszd, mert mindennél jobb.

A második részhez... igaza van az előttem szólónak, ez így totál hülyeség volt. Én 4x nyomtam le a játékot, de "nem-NG+"-ban nem álltam neki a max difficultynak, mert az azért max diff, hogy jól megszopasson. Magadtól veszed el a játékélményt tök feleslegesen. És igen, ez kb tudható, mert ez a jellemző. Tudom, neked az ilyet kár magyarázni, de ez öntökönrúgás volt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

God of War nekem egyelőre még kimaradt, de az általános tapasztalat az, hogy sok esetben csak elbassza a játékélményt a magas nehézség. Az meg tuti, hogy soulslike-ra nem fog hajazni a dolog, igen.

Unchartedeket játszottam anno így, hogy megszerezzem a legnehezebb difficultyért járó trophykat, de hát ott játékélményről már nem is lehetett beszélni, akkora unfair, rosszul megvalósított baromság volt. Ha meg ráadásul tök új játék, akkor főleg érdemes normálra belőni, mert az egész élményt meg tudja pecsételni - nem picit töri meg azért a haladást egy tízszer lejátszott harc, onnantól meg a sztori is sokkal nehezebben áll össze fejben.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Akkor nem egyezik a véleményünk Engem már tegnap este kiakasztott, az állandó nyafogásával. Komolyan elgondolkoztam, hogy kellene valami mod, ami lecserélni az összes "Father", "Behind you" meg többi nyervogást harc közben valami random hangeffektre...

De legalább azóta szintet lépett a kis nyomorék, most már random beugrál a harcba nekem "segíteni". Sebzése persze nincs, de arra pont jó, hogy elüsse az ellenfelet a kivégző csapás hatósugarából. Az ogre fight alatt ez kifejezetten idegesítő volt, mert ott a sima mobok vissza is tudják magukat gyógyítani.

Viszont így 11 óra után sem látom, hogy mi ebben akkora nagy szám. Lehet nem kellett volna hirtelen megfontolásból feltennem legnehezebb fokozatra, de gondoltam jó lesz edzésnek az Elden Ringre. Szóval időnként megesik, hogy egy-egy harcnak 10+ alkalommal is neki kell esni (főleg, amikor alapból két szinttel magasabb ellenfelekkel harcolok mert nem a főszál felé megyek). Mondjuk így sem souls-osan nehéz, inkább unfair módon idegesítő. Mint amikor a második troll harc közepén még bedob 2+3 addot. Pedig az első melák 4-5 try után nohitre ment le... A hegyre felfelé menet meg a teleportálós boszorkány, amit ököllel kell leverni persze, mert a fejsze éppen az egyik méreg vacakban van. Harmadikra meglett, de volt vagy 10 perc az a kergetőzés...

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Lol, mi ez a hülyeség? Nagy apai szigor, de közben meg nem tanítja meg a legfontosabbat: minden csillogó szart fölvenni!

A kis rohadék amúgy meglepően nem idegesítő, aminek nagyon örülök! Kissé talán túl komolyan veszi magát a játék, a BOY!/min miatt inkább mém, mint dráma, de eddig (törpével találkoztam) jobban tetszik, mint amire számítottam.
'18-as mércével nézve is azért lehetne több animáció, az ismételt finisherek csöppet kiábrándítóak.

Engem már legkönnyebb fokozaton is meg tudtak izzasztani az ellenfelek. Igaz, akkor még csak tabulgattam a kontrollert PS4 Pro vásárlás után. Azóta már túl vagyok Nioh 1-2 meg Demon's Souls-on.....lehet most már jobban menne.

Tetszik az elnevezése a nehézségnek Ha nem permadeath akkor meg is van milyen nehézségen fogom tolni. Már úgyis rég bosszantott fel játék és akkor sem a nehézséggel, hanem az elbaltázott mechanikákkal

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Ez inkább a közepes nehézségen jön ki, de ott is inkább a Valkűrök ellen. Nehéz és "give me God of War" fokozaton viszont már egy szimpla, mezei kis ellen is megszopat, szóval...nekem bőven elég volt a közepes fokozat, és a Valkűröket is csak new game+ alatt őltem meg.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Tényleg, rémlik valami, hogy ennek mintha kicsit souls felé hajlana a nehézsége. Na az nekem pont jó lesz felkészülni az Elden Ringre

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Engem sem érdekelt annyira és nem is lett hatalmas kedvenc. Azzal sikerült lenyűgöznie, hogy ehhez hasonló prezentációt 2018 előtt még nem igen láttam. Elképesztően hangulatos momentumokkal van tele. A harc sokszor felba**ott, de ugye én sajnos béna vagyok. Viszont a Ragnarok előrendelésnél már kicsit hangulatba jöttem és addig eljutottam, hogy feltelepítettem a PS5-re. Ha közeleg a folytatás megjelenése, akkor tuti újra végigviszem, mert a kis 42 colos tv-n játszottam PS4 Pro-val.....azért most már kicsit más lesz a látvány.

Pedig milyen jó is az a motoros zombi!!!