Baldur's Gate III

Nem lesz gáz! Ha van alapvető érzék a szerepjátékokhoz, akkor sima lesz és hatalmas élmény!

Nos, úgy, hogy sosem játszottam a Baldur's Gate 1-2-vel, úgy, hogy egyáltalán nem vágom a D&D világát és sosem játszottam igazi, "rendes" RPG-vel, úgy döntöttem, ráveszek a BG3-ra Egyszerűen annyi mindent írtak és olvastam róla, annyira felspanolt ez, hogy úgy éreztem, ki akarom próbálni. Még azt is írták egy-két helyen, hogy nem vész egy ilyen előélettel (vagyis annak hiányával) belevágni, szóval bizakodó vagyok.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Shadowheart's Dark Urge by Carbot
Seggpucér törp DU!

Man literally too angry to die

Pótoltam az első két részt. "Kár" volt, mert egy kicsit "rontott" a játékon.

BG1 annyira nem adta, EE ide vagy oda, még így is rosszul öregedett szerintem. Grafika, fix 30, 1-2 óra után a szemem kifolyt tőle. Kapcsolódóan nem is láttam sokszor hogy mi történik, a 2e rendszerek is érthetetlenek és kényelmetlenek voltak. Sztori mód beépített cheatjével (minden régi játék remasterjébe kéne ilyen funkció szerintem) átvágtattam egy guideot használva, mert a "menj adott terület 4 pontjának valamelyikébe aztán azon a kijáraton talán továbbmehetsz a következőre" szintén egy elöregedett design.
BG3 szempontjából nem fontos, egy rövid lore videó többet ad.

BG2 valamivel jobb volt. Itt már jobban elkalandoztam mellékküldikkel de aztán a chapter3 soft-pnrrel "kizártam" magam így jött egy jó nagy falat fő szál. Ch5 végre beszippantott, ott nagyon jól éreztem magam. Utána ismét kinyílt a világ, csináltam még már kihagyott küldit, de ezen a ponton kissé elfáradtam (graika valamivel jobb, de azért ez is terhelte a szemem) így inkább befejeztem. Kiegnél már csak célirányosan mentem. BG3-hoz talán ez "kell" csak.

Ezek után valóban jogos az a kritika, hogy a 3 nem "rendes" folytatás. Ha én is anyatejjel együtt szívom magamba az első két részt valószínűleg szigorúbb lennék vele. Simán adhatott volna Woc egy saját kampányt is a Lariannak, az is hasonló sikert ért volna el.

Ja és menjen már a francba a dnd lore (és úgy a modern világ is) ezzel a rohadt gender- és mindensemleges, jajnehogyvalakitmegbántsunk multikulti baszkodással... Ch5 a drow város volt, pont a rasszizmus, szexizmus miatt tetszett. Utána az erődben az elfek is elfek voltak, saját kultúrával, szokásokkal. Még a város és a különféle kisebb-nagyobb területeknek is megvolt a maga karaktere.

Vannak egyes legendary fegyverek amiket nevetségesen könnyű összeszerezni. Ott van a szigony, amit konkrétan a cirkuszban harc és hosszú párbeszéd nélkül meg lehet szerezni, Ezzel a bg-nek mi a célja?

Ki melyik multiclasst tartja a legOP-nak?

Wyll act3, átrohanva a hídon

SPOILER

Baldur's Gate 3: An Unexpected Adventure (feat. Elijah Wood & Sean Astin)

A vége zseniális TLotR-antitézis.

SPOILER

Oké, általában altozgatok, de ilyen tárgyat még nem láttam ott... Mondjuk mostani körben találtam meg a fake blood of lathandert is a crecheben az egyik tárolóba "rejtve". Csak egy "hmm ez nem az" szöveget kaptam, de tényleg elképesztő milyen kisebb nagyobb új dolgok jönnek elő néha.

Paladinként felajánlhatod, hogy te hozol ítéletet Kagha és Arabella között, szerintem ez is zseniális kis apróság. Plusz...

SPOILER

Az viszont megsüvegelendő, hogy igyekeztek minden lehetséges játékosi cselekedetre gondolni.

Éppen ma jött szeme velem egy youtube shorts, hogy mi történik (párbeszéd szintjén), ha magadhoz veszed Balthazar anyjának a hamvait. Tök durva,hogy milyen látszólagosan jelentéktelen dolgokra is beépítettek reakciókat!

Endure. In enduring, grow strong.

Wyll act3
SPOILER

Asszem itt inkább Waldo talált meg téged

Endure. In enduring, grow strong.

Mindkettő hatalmas.
Nem tudtam, hogy a CarbotAnimations lecsapott a BG3-ra (bár gondolhattam volna), fantasztikus egy csatorna, a Dad of Waros videójukat boldog-boldogtalannak mutogatom. Most megint belezuhanok egy kis időre a nyúl üregébe, már látom.

Akkor már legyen Barrelmancy | Baldur's Gate 3 Ep 10 is!

... és ha már La donna e mobile akkor az egyik legzseniálisabb jelenet Waldo megtalálásáról!

Man literally too angry to die

Ennyire azért nem vagyok képben a Reddit/Tumblr mélységeivel (előbb is csak akkor bújom, ha konkrétan elakadok valamiben, és csak akkor megyek fel rá) , hogy kapásból vágtam volna a Twinkula referenciát, de bevetettem a Bing AI-t.

De ezen ("My Gods, I'm beautiful.") felröhögtem én is.

És élénken érdeklődik a tiéd után.

Meanwhile Halsin: *intense furry noises*

Basszus, ezen szakadok!
"Everyone in this game is either acting like an asshole or trying to show you theirs!"

Man literally too angry to die

"My Gods, I'm beautiful."
Karácsonyra Count Twinkula önbizalmát kérem.

Ugyanez, csak a hivatalos forrás

Csak a biztonság kedvéért, ha a másikat lelőnék. Nem tudom, hogy került ki előbb.

Ha már bárd spelleket is felénekelték akkor már igazán jöhetne egy musical is!

Man literally too angry to die

Baldur's Gate 3 anime, Karácsony

SPOILER



Ilyen anime jöhetne még, zseniálisak.

Astarionos szardella drow kör eléggé megijesztett, még az is felmerült bennem hogy egyáltalán jó/tetszik e igazából a játék. Nagyon nem élveztem, act1nél már gondolkodtam, hogy inkább kukázom és átrakom DUra, azzal hozható ki a legtöbb ebből a felállsából, de aztán mégis végigszenvedtem. Astariont továbbra sem értem. Mármint de, és abban a pár tényleg erős/érdekes pillanatban adja is, de amúgy egy borzalmas(an túlhypeolt) figura és nem hiszem, hogy vele kéne "reklámozni" a játékot...

Szardella drow önmagában csalódás, közös fajú skizofrénia eléggé levett az élményből. Mármint egyik sorban ott a [seldarine]"mi másmilyenek vagyunk", egyből alatta meg ott az általános [drow]"heh, kiirtom az egész családodat" szöveg...

Shadowheartot átraktam gloomstalkerre, ez a spec azért elég jó volt!
Kipróbáltam a banya ajánlatát is, de utána csak egy helyen volt [hag-eye] lehetőség, a negatívumok miatt nem igazán éri meg. Mondjuk direkt nem foglalkoztam utána a küldivel, lehet megcsinálva később van még jelentősége.

Most már Karlás light urge megy, ezzel azért sikerült visszarázódni.

harcosként melyik fegyverhasználat éri meg jobban? A kétkezes harcmodor vagy a két egykezes? És miért?

Passz, de szerintem nem. Act3 hasonló
SPOILER

@davkar9
Mi van akkor ha [DU, Gale, Act 2]
SPOILER

Man literally too angry to die

Egy valamit hiányolok a baldur 3-bóll. A történelmet , politikát, kulturákat, népeket, földrajzot, vallásról, egyszerüen a világ elmesélését, mint pl. a Dragon Age-ben. Szép fokozatosan, ahogy haladunk előre. Mert aki nem ismeri ezt a világot , játék közben szeretné azért, én legalábbis így vagyok ezzel.
És amit meg is osztanak, azt se lehet Vissza nézni.
Azok a könyvek amiket olvasunk szerintem nagyon gyér információkat adnak és a többségük semmit nem mond.
Bár igaz, ezt az egy hibát tudom felróni

Ha egy törött holdlámpást találok, hogy tudom megjavítani vagy a pixiet beletenni esetleg kicsalogatni, hogy az átkozott mélyégen átmehessek? Újat szerezni olvastam , hogy lehet, az jobban megéri, várjam ki azt az utazásaim során, míg egy újat a kezem közé kaparintok?

Fura, nekem ez a "kicsi" act3 is elég sűrű volt rendesen játszva. Az újrázásokban célirányosan haladva a főszál tempójához igazodva sokkal jobb élményt ad. Mindig fellélegzek, amikor éppen olyan kari indul akinek nem kell foglalkoznia Wyllel és Karlával (->kapcsolódó act3 küldik)...

Érdekes lenne egy olyan rpg amiben békeidőben is látjuk a várost. Nem feltétlenül kell gta méret, de ilyesmit talán még senki nem csinált. W3 Novigrad talán. Titkos "vágyam" egy DA2 remake, valami hasonlót csinálnék Kirkwallal töltőképernyők nélkül, ami aztán az fejezet/évek előrehaladásával a döntéseknek megfelelően változna.

* érthető. Kíváncsi vagyok mi lesz a mostani karakterekkel ha beveszi őket a dnd canon. Valamilyen szintű népharag biztos lesz majd.

Azért nem tudom, hogy ha egyszer kiégek a játékkal utána meddig maradnak velem a karakterek. Minden végigjátszás 0. döntése a LI kiválasztása és lényegében köréje építem föl az egész kört (mondjuk minden erre képes rpgt így játszom) de valahogy egyikőjüknél sem érzem azt, hogy megtaláltam az új(abb) Garrust vagy Morrigant.

A város iszonyú nagy a játékban, csak nem a külső méretét, hanem a belezsúfolt tartalmat tekintve. (Rengeteg pince, azután a csatornarendszer, raktárból elérhető vízalatti börtön (amely egykor BG1 helyszín is volt), Ramazith sokszintes tornya és a többi, és a többi.)
De egyébként igen, a város felfedezése közben én nem ritkán igen komoly nosztalgiával gondoltam vissza a vidám BG1 időkre, amikor szép "szellősen" és egyúttal tempósan lehetett felfedezni a dolgokat (a névadó városban is), és nem pedig egy Silverlandet toltak eléd (legendás szerepjátékbolt Óbudán, ahol egy irinyó-pirinyó bolthelyiségbe volt belezsúfolva minden földi jó - lépni nem tudtál, nem tudtad "bejárni" a boltot, hanem nagyjából egy helyben állva próbáltad befogadni a rengeteg mindent).

Endure. In enduring, grow strong.

De hogy korrekt legyek: a Cazadoros küldetést nagyon kedveltem, pálya és sztori szempontjából is. A Raphaeles szál esetében Hope-ot be akartam lökni egy vulkánba, annyira idegesített, de a zene és az összecsapás zseniális volt.

Nekem a mérete/összetettsége nem tetszett a városnak - ha már bejutunk a játék névadó helyszínére, akkor legalább egy Athkatla szintet szeretnék végigjárni és felfedezni, nem egy három utcás sikátort (kb. leágazásokkal két-három másfél utcás sikátorba). Lehet, hogy jobb lett volna, ha az Act2-nek része a helyszín. Narratív szempontból meg bosstól bossig rohan az ember, és ezeknek a találkozásoknak a színvonala is igen hullámzó* (mármint a boss komolyan vehetősége szempontjából). A befejezésekkel szinte minden nagy játék hadilábon áll, mert vannak nagy elképzelések, csak aztán az idő és pénz hiányában rövidre vágják ezeket, legyen az ME3, Kotor 2, Witcher 3, GoW Ragnarök stb., tehát alapvetően megszokta az ember, hogy ez már megint így sikerült, meg hogy haladni kellett a sztorival, de ide is kellett volna egy Act 1 szintű átgondoltság.

(*A játékot akkor töröltem le, amikor kiderült, hogy Shadowheart szálján a főgeci Viconia lesz, aki az egyik kedvenc karakterem volt a BG2-ből. Tudom, hogy ezt a karaktergyilkosságot készen kapta a Larian a WotC-től, de itt lett elég nekem. Mintha a DA4-ben Morrigan egy huszadrangú csecsemőzabáló bossként jelenne meg ismét… Uhh, és ez még meg is történhet. )

Szerk: és köszi mindenkinek a válaszokat a háló kapcsán!

Egyetértek. Elég nagy "stílusváltás" volt a modern városi környezet egy hegyekből-erdőkből-mocsarokból-falvakból-kisebb várásokból álló tájegységhez képest.

[Az Upper Cityre az utolsó Panels of Hell-ben is bejárhatóként hivatkoztak, ha jól emlékszem, de mindegy. de ez nekem nem csorbította az élményt.]

Jöhet DOS3 is, de a BG sikere kapcsán érdekes lenne, ha egy Neverwinter Nights folytatást is megkapnának.

Tudom már képtelen vagyok objektíven nézni a játékot, de ezt a szétvagdosott act3t egyre kevésbé értem. Upper city "hiányzik", de ez max rosszul kommunikált marketing volt, mert amit mutattak a városból előzetesen az itt van. Történet, karakterek lezáráshoz nagyjából megvan minden. Amit hozzá lehetne adni és még logikus is (pl Karla szerviz) is inkább csak fanservice lenne és az epilógus után DE igazítás helyett ez is inkább úgy tűnik dlc/kiegre lesz áttolva.

Larian annyiból volt könnyebb/szerencsésebb helyzetben, hogy nincs nyomás felülről és műfajon belül mozogtak. Középkori külső Geraltról modern fpsre, cc-vel miegymással váltani elég nagy falat volt a cdprnak. Bg3 kieg talán kötelező ha "kapzsik" akarnak lenni, ehhez nagyon nem kell megerőltetni magukat. DoS3t (és én inkább ezt kérném egy bg4/új franchise rpg helyett) pedig max az "fenyegeti", hogy mondjuk 5 év múlva nem lesz olyan látványos a fejlődés mint most a dos2/minden más mai rpghez képest volt a bg3.

Aribeth

Nem vagyok "elvakult" fanatikusa a játéknak, itt és privátban is megfogalmaztam a sajátszemszögemből látott hibáit. Ez igaz a Cyberpunk 2077-re is, amit, miután normálisan futtahatóvá vált a gépemen, és kicsit finom hangoltak a kőbuta kezdeti nyílt világon (és még az még nekem a 2.0 előtt volt), tavaly remek élményt éltem meg, a CPDR nem felejtett el írni, szóval nekem annyira nem romlott a renoméjuk.

Nem hinném, hogy ők találták fel a spanyol viaszt, ők is hibázhatnak, nem véletlen, hogy a DOS1-DOS2-ből is van Enchanted/Definitive Edition, ami figyelembe vette a megelőző teljes játék/verzió hibáit. Hallgatnak a közösségre, Wyll szálát pl. teljesen újra alkották, ez azért nem általános a játékiparban, de persze megtehetik, mert még többségében függetlenek.

Ez a játék objektíve nézve, még a szétvágott/kivágott Act 3 hibáival együtt is egy zseniális játék, ahogy gothmog írja, és remélem ez figyelem felhívás lesz a nagy stúdióknak, ahogy a Witcher 3 is hatott a gaming világra (ami kezdetben, szintén hibákkal és bugokkal teli játék volt). Ezért szerintem jó, ha ilyen játékok nyernek, vagy mint pl. Elden Ring, még ha nem is szeretem a műfajt. Szerintem fontos, hogy a kiadók és a közösség is lássák, hogy azért nem mert el teljesen az emberek esze, hogy tartalom&minőség vs. mennyiség kérdéskörében az előbbi még mindig előbbi erősebb hatással bír.

És persze bejön a személyes, szubjektív élmény is: nekem évek óta nem volt ilyen remek játékélményem, főleg, hogy van opció arra, hogy saját karaktert alkoss, ami persze más élményt ad, mint egy Geralt/Shephard/V.féle jobban történet ágyazott szereplő.

__________________

Általánosan, mindenkinek, mert Aribeth, gothmog és Matt Matthew is érintette.

Szerintem még egy jó darabig ez lesz a trend a szórakoztató iparban (mainstream filmek, sorozatok, könyvek, képregények, játékok), hogy másféle közösségek (legyen az nemi identitás, vagy eddig háttérbe szorított népcsoport), reprezentálva lesz, aminek a hatása, szerintem és ez a BG3-on is érződik, hogy kicsit felhígulnak a karakterek közötti hatérvonalak, konfliktusok, mert nem akarnek sértőek lenni.

Még nagyon az elején vagyok, de pl. a Wrath of Righteous-ban is, kiérve az első területről, a két női katona, újra találkozva kiderül, hogy leszbikusok (és ezt egy orosz csapat készítette).

"Azóta viszont rájöttem, hogy nagyon magas azoknak az egyébként (nagyrészt) hetero nőknek a száma, akiket a meleg kapcsolatok villanyoznak fel, és a szerepjátékokban a férfi karaktereikkel a férfi társakat választják. Ők teljesen odavannak Astarionért, valamint Gale és Halsin is igen népszerűek."

A Molyon én is meglepődve látom, hogy férfiak közötti kapcsolat mennyire népszerű a fiatal női korosztály körében. Ahogy én látom, a Könyvmolyképző Kiadó elég sokat tol ezekből a könyvekből.

Enélkül ilyen típusú játékot nem lehet kiadni, hogy ne legyen marketing és PR katasztrófa. Lásd Hogwarts Legacy-ba is beépítették.

Az itteni "háló" igazából csak a legújabb csúcs illúzió. Összességében nincs jelentős különbség origin, DU és a legegzotikusabb Tav kombináció között. Ízesítésben viszont elég jó; ha sikerül egy olyan kombót összehozni ami neked is tetszik, "loreba" is illeszkedik, valamelyest a játék is reagál rá akkor az egy nagyon erős játékélményt ad.

A Minthara=gonosz végigjátszás a 3 év ea rossz hozadéka. Vannak hasonló vagy még durvább dolgok a "jó" végigjátszásban is amit Minthara esetnél tiltakozó csapattársak act2-3ban már csak a *csípőre tett kezű focikapitány mém* reakcióval fogadnak. A hagyományos jó oldal a szokásos mindenkimegmentős, "gonosz" oldal pedig minden más ami nem ez. Így került közös fazékba a natúr murderhobo és a rafinált "csak próbálok túlélni" figura is. Act2 végéig játszható így a karakter, de ott muszájból aztán jót-rosszt összemosnak ami azért elég illúzióromboló tud lenni. Azonban nincs semmi olyan ami rákényszerítene, főleg nem véglegesen, egyik-másik útra. Társak A-B jénél is az approval szint az elsődleges, beleszólás ettől függően nehezedik. DU-nak is csak egy kötelező áldozata (ő is "menthető") van, minden más a játékos felelőssége.

Amit szerintem zseniálisan oldottak meg az a kudarc/kihagyhatóság. A legnagyobb kudarclehetőség a LLI act2ben és rng miatt egyik-másik irányba csalni kell, hogy működjön, de ha itt sikerül azt összehozni amit adott karakternek akarsz akkor az adott kör egyik meghatározó pillanata lesz!
A kihagyhatóság... könnyebb lenne a példa ha már végigjátszanád... De legyen mondjuk Liz. Nem akarom, idegesít. Nem veszem fel->nem megyek a crechebe, későbbi kapcsolódó dolgokkal se foglalkozom. Vagy fordítva, pont miatta csinálom ezeket még ha amúgy nem is lenne "kötelező". Ez ráhúzható szinte mindenkire, utakra is, néhányan ráadásul csomagban vannak.

Felfedezős végigjátszás act3 valóban kínszenvedés, engem is lefárasztott elsőre. Fix csapattal, gondosan megválogatott contenttel viszont már sokkal gördülékenyebb. DE nem hiszem, hogy csodát fog tenni, bármiféle bővítés, meglévő vagy új, inkább csak "rontani" fog ezen.

Ezt amúgy, ha nem is ilyen szövevényesen és hasonló mélységben, a Mass Effect trilógia is tudta, és már ott is lenyűgözött. Apróság, de ezerszeresen megdobja az élményt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Sokszor, sok különféle módon végig kellene vinnem, hogy mérvadó válaszom legyen a kérdésedre, de a fő karaktereket tekintve nyilván egy kézen megszámlálható a fő kifutás variációs száma, amin belül persze az immár nüansznyi eltérések nagyságrenddel nagyobb értéket tehetnek ki. (Pl. Astarionból nyilván csinálhatsz valódi vámpírt, maradhat spawn, de a "tartótisztje" nélkül, de annak is biztosan van saját kifutása, ha egyszerűen ignorálod a küldetéséd, és sohasem jársz a palotában/nem konfrontálódsz a főnökével.)

Én inkább arra gondoltam a hálónál, hogy itt nem csupán egy vagy két kiválasztott karakterrel, hanem sok tudatnyival futhatsz össze később (akár fejezetről fejezetre), akik mind-mind emlékezned rád és arra, hogy mi történt korábban (mik történetek korábban), ennek függvényében pedig lendíthetnek vagy nehezíthetnek küldetést, alternatív küldetésutakat tárhatnak fel, vagy éppen csak játéktechnikailag jelentéktelen, ám az elégedettség és a beleélés érzését jelentősen fokozó "flavour" szövegeket ereszthetnek meg. Igazából ezek száma (és karakterenként a korábbi sokfajta/féle dolog figyelembe vétele), ami igazán áll-leejtős szerintem.

Davkar9 biztosan tudna sok példát mondani, de miközben vannak alap dolgok (pl. grove kifutása milyen), ahol tehát van néhány kimenetel, addig közben ezer kisebb-nagyobb dolog mindig változik a karaktered, annak a játék világához való hozzáállása, stílusa stb. függvényében.
Hogy egy közhellyel éljek: nem az út célja, hanem az út közben szerzett élmények a meghatározók itt. Más szóval, nagyjából ugyanoda jutsz minden játék végén, de annyiféleképpen, annyifajta dolgot látva juthatsz el oda, hogy minden egyes utazás más és más élmény lesz.

Apróság, csak példaképpen írom, de nekem tökre tetszik, hogy miközben ugyanaz történt az előző játékomban (jóságos drow elf bárd) a chreche-ben, mint a mostaniban (gonosz drow Dark Urge), addig korábban Lae'zel csalódott lett Vlaakithban és két kézzel nyúlt a Voss által felkínált lehetőségért, míg - persze a karakterem hatására - most elszánt gyilkológépként, minden csatában Vlaakithot éltetve aprítja az ellent (Vosst is felaprítottuk már még az Act2 átlépésnél), hogy bizonyítsa a lich-királynőnek, hiba volt kitaszítani, és vissza fogja szerezni a megbecsülését. (És ez gyakorlatilag kb. minden egyes párbeszédében benne van, még a "flavour" jellegű hozzászólásaiban is. Apróság, de ezekben az apróságokban iszonyat meló és a részletekre való odafigyelés van szerintem. Olyan mértékű, amivel én cRPG-ben még nem találkoztam korábban.)

Endure. In enduring, grow strong.

Nagy a korreláció a játék sikere és a közt, hogy hord-e a CEO félvértet...

Man literally too angry to die

Kíváncsian várom milyen rossz tanulságot vonnak majd le a nagy stúdiók, kiadók a sikerből.

Neillel azt hiszem volt valami interjú, hogy nem véletlenül alakította hitelesen az "apu(/megfelelője) megfogdosott" karaktert. Egyfelől oké, ha valakinek ez a karakter segít továbblépni, feldolgozni, hajrá, nem akarom ezt tőle elvenni. Ugyanakkor a rövid endgame katarzist leszámítva nem hinném, hogy pont ezt a karaktert kéne kitűzni a szivárványos zászlóra.

Lizhez hasonlóan ez is egy nagyon nehezen emészthető figura, de míg az ő esetében "érthető" és a seggfejsége a gyengék lenézéséből fakad, Astarion ezzel szemben csak egy kegyetlen kis rohadék. Álarc meg minden, de pont rá kihegyezett kört megyek (szardella drow, legyen már egy ilyen is) és szenvedés az act1, groveban tett séta után lassan már -ban vagyok. Külön megnyitott wikivel kell nézegetnem az approvalokat. Plusz originként a timeline is szűkül egy kicsit. A játék mondjuk hétfőn kezdődik, na hát Astarion gyerekrablós éjszakája még pénteken történt. Elég sok tette és megnyilvánulása van amihez szerintem a "dehátáldozat" nem felmentés. Act2 közepe+ érik be a karakter, DU mellé (light és grey urge még inkább) párosítva pedig nagyon jól passzol, viszont normális, első játékkal ez kb. 30-50 óra plusz magához a főszálhoz sem ad hozzá semmit úgy mint a többiek, szóval teljesen érthető ha valakinek nem jön be.

Sérültségben mondjuk egy Shadowheart sincs annyira lemaradva, alakítást pedig bőven lehetne mást is találni, mert a kisebb nagyobb npck is nagyon jók, de díjak szempontjából valóban Astarion az egyszerűbb, komplett csomag.

Köszönöm, tényleg nagyon szórakoztató a srác stílusa!

“You will spend more time sorting out your inventory than actually playing the game.”

“That’s how I’ll remember Baldur’s Gate 3: it starts as funny, goes with something is wrong here, enters with full cringe around Act 2 and all hell breaks through in Act 3.”

Amúgy a hálóról szerettem is volna beszélgetni: engem is lenyűgöznek az ilyenek, hasonlót a Detroit Become Humanban láttam utoljára, abban a játékban minden fejezet végén volt egy folyamatábra, ami megmutatta, hogy én milyen lépéseket tettem, és hogy mely elágazásokat nem jártam még végig. A Detroit aligha nevezhető igazi játéknak, mert inkább egy interaktív film, ahol a gyors döntéseken és helyzetelemzéseken van a hangsúly, de összességében nagy élmény volt.

A BG3-ról nagyon szívesen látnék hasonló ábrákat. Viszont felmerült bennem, hogy ez a szövevényes háló valójában mennyire mély? Vannak egyértelmű elemei, amelyek fajsúlyosak:
- nem jutottam el minden társ küldetésének a végére, de úgy látom, hogy az összesnél van egy döntési pont, amikor A vagy B lesz a sorsa (Astarion megavámpírrá válik-e, Shadowheart megtagadja-e Shart, Lae’zel melyik gith gyökér rajongója lesz, Gale lecuppan-e Mystra csöcseiről stb.)
- az Act 1-ben elágazhat a játék a jó és gonosz végigjátszás irányába, ennek függvénye az, hogy Minthara bekerül-e a csapatba
- a játék végén a döntés (a DU esetében több is)

De ezeket leszámítva mennyire van tényleges súlya a választásainknak? Nem csak annyi történik, hogy kisebb mellékszereplők meghalnak vagy élnek (a thieflingek és gnómok a játék különböző pontjain elhullhatnak, vagy ha x él, akkor egy későbbi csatánál segíthet nekem, de nélküle is győzök), kimaradhat pár mellékküldetés, illetve vannak specifikus párbeszédopciók, de amúgy ugyanoda lehet eljutni a fősztori során?

Nyilván nem láttam mindent a saját szememmel, mert nem jutottam el a végéig, el tudom képzelni, hogy pl. a Durge végigjátszáson úgy gyűlnek a pontok, hogy a végén bármit tesz a karakter, akkor is egy 50 órával korábbi döntés fogja seggbe harapni. Én annyit tudok, hogy voltak játékok, amiknél remegőbb kézzel görgettem a netet, hogy “ha most ezt teszem, annak mi lehet az eredménye 100 óra múlva”, de lehet, hogy csak azért, mert ott jobban kötődtem a karaktekhez.

Már a múltkor is az eszemben volt, de elfelejtettem, úgyhogy most pótolom:

Woker's Gay(t) 3 fair review

Bírom a srácot, mert a kedvenc játékaink, legalábbis rpg fronton erősen átfednek, és mindig megmondja a véleményét, nem udvariaskodik. Na, itt sem. A pontozásával ugyan nem értek egyet, és mint írtam már, az idegesítő dolgai ellenére is zseniális szerintem a BG3, rpg fronton tuti mérföldkő, mert ugye a "háló" (milyen fajú vagy, milyen kasztú vagy, skillek intenzív és automatikus használata (siker/nincs siker), korábbi döntéseid stb. - ezek mind-mind egymásba fűződő láncokból kiépült "multidimenziós hálózatként" alakítják a játékbeli történéseket, és ugyan mindig van hová fejlődni még e téren, de ilyen monumentális hálót szerintem senki más nem készített még stílusbeli játékhoz) és a kidolgozottság... Ő meg inkább, felnagyítva, a játék vélt (értve ez alatt a szubjektivitás faktort) vagy valós hibáira/gyengeségeire mutat rá elsősorban

Ja, és érdemes figyelni az arcát bizonyos játékbeli jeleneteknél (pl. Wyll balettelőadása). A,úgy mintha magamat láttam volna ott kb.... (Gale folyamatos nyomulása és a Wyll balett nekem is sok volt kicsit anno... Bár hamar túltettem magam ezeken, és Wyll azóta is országos cimborája az akkori karakteremnek. )

Endure. In enduring, grow strong.

Nemrég tudatosult bennem valami az egyik baráti körömmel beszélgetve. Régen, a Mass Effect idején egyszerűen nem értettem a Bioware közzétett statisztikáit: hiába volt zseniálisan jó a női Shepard, a játékosok túlnyomó része a férfi verziót választotta. Ott gondolkodtam, hogy tényleg ennyire kevés embert érdekelnek a női főhősök, ha amúgy van választási lehetőség a két nem között? Meg ennyire kevés lenne a női játékos? (Mert szerintem kiegyenlítik egymást a nőként férfi karaktert, férfiként nőt választó emberek.)

Azóta viszont rájöttem, hogy nagyon magas azoknak az egyébként (nagyrészt) hetero nőknek a száma, akiket a meleg kapcsolatok villanyoznak fel, és a szerepjátékokban a férfi karaktereikkel a férfi társakat választják. Ők teljesen odavannak Astarionért, valamint Gale és Halsin is igen népszerűek.

És Timothée Chalamalabingbong adta át a díjat!

Egyrészt gratula nekik, mert bár nekem nem annyira jött be, objektíven nézve is hatalmas eredmény ez a játék, ilyen szempontból megérdemelték.

Másrészt meg nem volt olyan rég, amikor a CDPR volt olyan becsben tartva a játékosi körökben, mint a Larian most: ó, ők tényleg rendesek, csak a játékosok érdekeit tartják szem előtt, és szívvel-lélekkel készítik a termékeiket, aztán láttuk, mi lett ebből.

És mindenki elnézi nekik, hogy egy befejezetlen, megvágott játékot adtak ki, aminek a bugjait azóta is patchekkel hegesztik (az Act 3 narratív dizájnját csak hatalmas írói és pályaszerkesztési bravúrokkal tudnák kijavítani, ami esélytelen, ezért inkább csak a gamebreaking bugokra és az epilógusokra koncentrálnak), aminek csak az első egyharmadát, felét csiszolták fényesre még az EA idején, az egészet leöntötték egy überwoke mázzal, és íme, itt is van az aktuális közszellemhez igazodó minden idők legjobb játéka.

Nagyon ügyesen csinálták, meg kell hagyni, de innen lehet nagyot bukni. Én drukkolok nekik, mert a Larian egy olyan cég, amit egyelőre nem a részvényesek rángatnak ide-oda, tehetségesek és egyelőre lelkesek is. Ne higgyék el, hogy ők tojták a spanyolviaszt, szerezzenek be jobb írókat (úgyis balhé van a Disco Elysium háza táján, felszabadult pár kiváló szakember), és akkor részemről rendben lesznek.

Szerintem "Raphael hangja" a legzseniálisabb alakítás a játékban. Csak ugye ő nem csapattárs npc.

A társaink hangjai mind telitalálatok Gale-től békanőn át Wyllig. Igazából bármelyiküket jelölhették volna, de Neil a legextravagánsabb, külön legtöbbet szereplő közülük, plusz Astarion is népszerű, így ő volt az "ésszerű döntés".
Egyébként gonosz DU mellett Astarion végtelen cinikus és aljas megjegyzései ütnek. És tényleg zseniálisan tolja a fickó hozzá (pont annyira túlzón színpadiasan, ami még pont illik) a hanglejtést.

Bár nálam akkor is Raphael hangja nyert

Endure. In enduring, grow strong.

Mondjuk kicsit sem meglepő a győzelmük mint legjobb játék.

Neil... mondjuk vele kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. Mármint egyrészt cseszettjól alakít egy sérült karaktert... és kb a megnyilvánulásaiból azt érzem, hogy otthonról hozott mintával dolgozott. Viszont valahol olyan fura, hogy egy defektes karakter van istenítve.
Másrészt meg meg lett lovagolva a "lmbtq+ thirst trap" vonal a karakterrel. Nem akarok rosszindulatú lenni, hogy ez mennyire volt mesterkélt, de Devora vagy Jennifer is volt ilyen jó, vagy jobb, csak ők nem áldozatként voltak keresztre feszítve a narratívában mint meg nem értett nemi/irányultsági kissebbség.
Szóval nála azt érzem kicsit, hogy ez a karakter a jelenlegi közhangulatot meglovagolandó (no pun intended) készült a díjak bezsákolására.

Man literally too angry to die

Sven "győzelmi" beszédje is azt a hozzáállást tükrözi, ami a stúdióra jellemző, és a közösségépítésükre. Ez látszik a többieken is, akik vele tartottak. Abszolút megérdemelten nyert.

Neil Newbonon pedig annyira látszik, hogy teljesen váratlanul érte ez a "rivaldafény", és ő is pont olyan szerényen éli ezt meg, mint Sven.

Köszi.

Mielőtt felveszed nyomj arra a karira protection from evil and good-t. Scrollról, de Shadowheartnál biztosan megvan. Szárnyak egy körben ikonja van a spellnek. Vagy turn based modeban rakd rá valakire aztán gyorsan söpörd át a csapatot az ajtón és utána egyből vedd is le.

Arct 1-nél a banyánál van az a faajtó, amivel ilyen tudatmódositott maszkal lehet átmenni. Ha be lett valamelyikünk folyásolva, akkor, hogy lehet a maszkot leszedni róla a csatában?

A DU-mhoz képest ez egy nyüzüge, nyálas kis b*zi

(Amúgy jó! Köszi a linket!)

Endure. In enduring, grow strong.