28 éve Veletek – 1998– PC Dome / 2012– PlayDome

Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

Peace
#1376 Peace [28844]
Warhammer 40,000: Rogue Trader (PC):

Teljesen megvoltam őrülve, mikor 2022-ben bejelentették ezt a játékot! Ráadásul a születésnapomon!!! A kedvenc univerzumom és a kedvenc műfajom találkozása az első alkalommal ennyi évtized várakozás után?! Ennél csodálatosabb ajándékot soha nem is kérhettem volna. Természetesen voltak fenntartásaim és csöppet tartottam is tőle több szempontból is, de ettől még nem vártam kevésbé. Egyértelmű volt, hogy előrendelem és a megjelenés napján vetem is rá magam.
Már kapásból a karaktergenerálás teljesen levett a lábamról, el is töltöttem vele bő 40 percet. Természetesen komisszár hátteret választottam és közelharci Warrior lett a hősöm. Aki játszott már az Owlcat játékaival, az nagyjából sejthette, hogy mire számíthat. Nem kellett bődületesen minőségi átvezetőkre és szemet gyönyörködtető grafikára számítani. Cserébe kaptunk egy félelmetesen hangulatos látványt és atmoszférát, ahol a pályák és karakterek kidolgozása pont kellően részletes ehhez a stílushoz. Zenei téren igazán bedobhattak volna még 4-5 számot, hogy egy csöppet változatosabb legyen a harcoknál, de így is nagyon korrekt az OST. Nem egy Mechanicus szint, de abszolút illik az univerzumhoz. Szintlépésnél a temérdek mennyiségű képesség elsőre ijesztő lehet, de nem kell túlaggódni. Pár szint után már kicsit megnyugszik az ember és magabiztosan pakolgatja a pontokat. Persze lehet útmutatásért a netre menni (ahogy azt később én is megtettem), de saját kútfőből is szépen lehet haladni. Én normál nehézségen kezdtem, nem akartam szívatni magamat. De egy idő után már nagyon könnyű lett, így feltoltam daring-re. Efelett van még két további nehézség. Itt is voltak érdekes dolgok, mert néha egy kör alatt feküdt 1-2 emberem (összesen 6-ot irányíthatunk) és csak pislogtam. Párszor kacsintgattam a hard irányába, de mindig sikerült elhessegetni a gondolatot. Az űrcsaták is baromi jóra és izgalmasra sikerültek! Főleg, hogy a hajónk is szintet lép és nem csak képességekkel, de eszközökkel is fejleszthetjük. Nincs is jobb annál, mint amikor 3 helyett már 5 torpedót lőhetünk ki egyszerre vagy ha a makró ágyunk ereje és hatótávolsága megkétszereződik. Ezen felül a különböző posztokra a követőink közül kell választanunk attól függően, hogy milyen magas az adott tisztséghez tartozó képességük. Saját kolóniánk is lesz, ráadásul nem is egy. Ezeken a bolygókon is építkezni kell, bizonyos esetekben pedig olyan konfliktusok alakulnak ki, amik a személyes közbenjárásunkat igényli. A kereskedés is elég egyedien van megoldva. Különböző frakciók számára felajánlunk zsákmányokat, ezzel növelve a reputációnkat náluk. A profit faktor mutatónk pedig a vagyonunkat jelzi. Szóval ha adott frakciónál elértük a kellő népszerűségi szintet és megvan a kellő profit faktorunk, akkor az így elérhető felszereléseket csak szimplán behúzzuk magunknak. Nekem ez jobban tetszett, mintha tényleges fizetőeszközt kellett volna gyűjtögetni. Mondjuk jó kérdés, hogy miképp lehet kimaxolni adott frakciókat, mert az egész rendszert bejártam, mindent vittem, ami mozdítható. Így sem értem a max közelébe sajnos. Pedig nagyon fincsi kis energiapáncélok és nehéz bolter is elérhető idővel. A játék mérete valami félelmetes!!! Brutálisan sok rendszert járhatunk be, de természetesen a hipertér ugrás veszélyekkel jár. Szóval ha nem vigyázunk, akkor nagyon visszataszító rusnyaságok manifesztálódhatnak a hajónkon, amiket természetesen el kell intéznünk. A történet összesen 5 fejezetből áll, szóval érdemes felkötni a gatyót! Ráadásul minden követőnknek is a segítségére lehetünk a személyes küldetéseik teljesítésével. Imádtam, hogy rengetegféle ellenséggel megküzdhetünk! Mind a négy Káosz istenség csatlósai tiszteletüket teszik és xenok is felbukkannak szép számmal. Szóval ez is egy hatalmas plusz! A másik pedig a meglepően nagy szabadság, amit a játék nyújt! A bájolgástól és a románctól egészen a helyszíni kivégzésük szinte minden helyzetben bármit is választhatunk. Akár saját követőkkel kapcsolatban is. Szóval én ezt nagyon éltem. Három irányba vihetjük a karakterünket. Dogmatikus, eretnek vagy tekintélyromboló. Mindenki meg fogja találni a saját morális és erkölcsi iránytűjének megfelelőt.
És akkor beszéljünk a negatívumokról és bugokról is kicsit. Az előbbiből kettőt tudnék megemlíteni. Iszonyatosan hiányzik egy narrátor!!! Nagyon kevés alkalommal kerül sor szinkronszínészek alkalmazására, a szövegek 95%-a sajnos olvasós. És higgyétek el, BAROMIRA sok szöveg van a játékban. Ráadásul a teljes játékidő 75-80%-át az olvasás teszi ki! Szóval aki ettől irtózik, az jó messzire kerülje el. És természetesen jó erős angol is nélkülözhetetlen, anélkül nem lesz nagy élmény. A másik a töltőképernyők. Egy picit sok van belőle, ami nem is lenne gond, ha mind 4-5 másodperces lenne, de sajnos akadnak 20-30 sec-esek is. Nem tragédia, de ezen lehetett volna még kicsit dolgozni. Én mázlistának tekinthetem magam, mert a Steam bejegyzések alapján rengetegen futottak nagyon komoly hibákba. Nekem egy alkalommal ragadt fenn egy emberem egy olyan platformon, ahova nem is lehetett volna feljutni. Itt sajnos vissza kellett töltenem egy csata előtti pontra emiatt, mert nem volt más mentésem. Egy másik alkalommal pedig a fele banda kizuhant a textúrából a semmibe, itt szerencsére volt az ajtó előtti mentésem. Ezeken kívül apróbb hibák természetesen nálam is előfordultak. Átvezetőknél a hang és a cselekmény csúszásban voltak, a halottak néha T pózban álltak, a hídon folyamatos lövöldözés hang hallatszott(ezt szerencsére megjelenés után pár nappal javították is), néha felugró jutalom ablak űrcsata után eltakarta a párbeszéd opciókat. Szóval nem hibamentes és akiket az ilyesmi zavar, az nyugodtan várjon egy "Enhanced Plus Edition"-t(nem tudom, hogy ez lesz-e a neve). De mindezek ellenére nagyon gyönyörűen végigjátszható.
Nálam abszolút a 2023-as év nyertese és könnyűszerrel lett GOTY!!! A közelébe nincs a Baldur's Gate 3 technikai szintjének, de a setting miatt esélye sem volt a BG3-nak, lecsusszant a második helyre. Ráadásul időben majdnem ugyanannyi volt a két játék, a BG3 nem egész 126 óra, ez pedig majd 127 lett a végére. Én azt mondom, hogyha abszolút megszállott WH40K rajongó vagy, imádod a CRPG-ket körökre osztott harccal és nagyon megy az angol, akkor ez bizony a Te játékod! Mindenki más döntse el Magának a leírtak vagy a neten fellelhető infók alapján. Az biztos, hogy én piszkosul várom a két idénre beígért story DLC-t!!!

Válasz erre

xyzw
#1375 xyzw [762]
Érdekes az optimalizálása a játéknak. Gratula az új konfighoz!

Válasz erre

Előzmény: Dark Archon 2024.01.06. 16:45
Dark Archon
#1374 Dark Archon [11815]
Azóta alátoltam az RTX 3070-nek egy i5-12600KF procit, így már tényleg akadásmentes 3vs3-ban is. Nagyon CPU igényes ennyi karakternél a játék. Az i5-8600 100%-on pörgött, ez meg 30% körül.

Dark Archon

Válasz erre

Előzmény: xyzw 2023.11.14. 09:24
subject17
#1373 subject17 [7041]
Stray

Még PS-re megvettem anno, de pont nagyon rosszul lett a cicám, amikor belekezdtem a játékba, és nem igazán tudtam élvezni, így annyiban maradt.

Most visszatértem hozzá (igazából impulse buy során megvettem Xboxra is, mert a PS-em épp nincs nálam ), és végig is futottam rajta szépen.

Mint játék, sok minden nincs ebben, de nem is az volt a lényege, hanem az élmény, nagyon kis érzelmes kaland volt, el is feküdtem most gyorsan a macskám mellé így a zárás után.

Örültem volna, ha több lore dolgot lehet találni, de így is szépre sikerült azért B-12 emlékgyűjtögetése.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Válasz erre

Aryx
#1372 Aryx [4088]
Horizon Zero Dawn

Into the Breach

Szóval van az úgy, hogy megörülsz annak, hogy a téli szünetben lesz időd kijátszani egy nagyobb volumenű AAA címet. Aztán teljesen véletlenül szembejön veled az egyik kedvenc játékod, amit anno rongyosra játszottál Epicen, és miért is ne vennéd meg Steamre is, és játszanád végig ismét.

Ez egy indie játék, ami a sakktábla-alapú turn based stratégia műfaját vegyíti rougelite elemekkel, igencsak élvezetes egyveleget alkotva. A pixel art grafika és az, hogy a teljes játéktér a képernyőnkre korlátozódik, első ránézésre nem sejtet egy bonyolult játékot.* Tutorial sincs, nem is kell, mert pillanatok alatt megértjük a szabályokat.

A sztori szerint, a megavállalatok uralta jövőben az emberiségnek egy új fenyegetéssel kell szembenéznie, a vekekkel, ezekkel a felhőkarcoló méretű, ízeltlábú/csápos rettenetekkel. Mivel az elbukás szinte garantált, egy erre a célra kiképzett, háromfős mech-osztagot küldenek vissza az időbe, hogy rendet teremtsenek. Ennyi. A sztorin amúgy Chris Avallone dolgozott, és sokkal gazdagabb lore-t írt össze hozzá, mint az a játékból sejthető.

*És ezen a ponton muszáj voltam csillagozni, mert senkit ne tévesszen meg az egyszerű sztori és játékmenet. Ez a játék piszok alattomosan veri át a játékost, ugyanis csak az újrajátszások során fogunk szembesülni azzal, milyen komplex rendszerre van az egész felfűzve. Ha elbukunk, az egyik pilótánknak még lesz lehetősége semmissé tenni az idővonalat, és akár egy új mech-osztaggal újra megpróbálni a világmegmentést. Az eredményeinktől függően újabb és újabb osztagok nyílnak meg előttünk, mindegyik osztag esetében teljesen eltérő mechekkel vonulhatunk hadba. Egymástól gyökeresen eltérő taktikát, gondolkodásmódot igényel valamennyi osztag, egy-egy újrakezdés kis túlzással olyan, mintha egy másik játékba csöppentünk volna.

És taktikázni bizony kell, mert hiába látjuk előre az ellenfeleink lépéseit, nem egyszer fognak kellemetlen meglepetést okozni. A pályák véletlenszerűen generáltak, és bár az elsődleges cél az embereink és a civilek védelme, érdemes a mellékküldetéseket is elvégezni, mert bőven kapunk annyi jutalmat, ami segíteni fog az egyre nehezebb harcokban. Ha ez még nem lenne elég, egyes pályákon környezeti csapások, árvíz, vulkánkitörés, "támogató" bombázások és ellenségesre hekkelt harci robotok is fogják könnyíteni/nehezíteni a dolgunkat. A taktikai rész mégis van annyira mély, hogy szinte sosem megy át a dolog szerencsejátékba: rengetegszer lesz ott a megoldás a szemünk előtt, csak meg kell látnunk azt. Ne a vekek ipari hentelése legyen a cél, hanem az, hogy hogyan rondíthatunk bele a körükbe.

Jó volt ez a pár nap kikapcsolódás, az ilyet szeretem, semmi sallang, csak az azonnali játékélmény. A grafikával nekem nem volt bajom, szerintem aranyos, a zene simán átlagon felüli; egyedül a szinkront hiányoltam, így az egysorosok maradnak a képernyőre kiírva. Az advanced edition bőven tartalmaz annyi új kontentet (új pilóták, ellenfelek, küldetések stb.), hogy a játékot ismerőknek is okoz majd sok fejfájást/meglepetést. De most már visszatérek Aloy kalandjaihoz.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Válasz erre

Aryx
#1371 Aryx [4088]
Október-november, röviden:

Coffee Talk
Igazi, "chilles" visual novel, amiben egy alternatív valóság kávézóját vezethetjük, amit csak éjszaka tartunk nyitva. Akkor viszont tárt karokkal fogadjuk a belpesti értelmiségieke Sidney sokszínű lakosságának valamennyi tagját: többek közt orkok, vámpírok, vérfarkasok és szukkubuszok és egyéb létformák lesznek a vendégeink. A visual novel szabályaihoz tartva magát, nincs sok beleszólásunk a történésekbe, de a kávéfőzős minijáték megadja a kelllő illúziót: ha már úgy alakult, hogy csak megfigyelői vagyunk az eseményeknek, hát akkor legalább próbáljuk meg mindenki kedvenc kávéját eltalálni! Jó hangulat, kávéházas lo-fi zenék, jól megírt sztori, csak itt is leront az élményből a saját életkorom, ami miatt sajnos egyre nehezebben tudom élvezni ezeket a young adult történeteket. Értem én, hogy a rasszizmus rossz, de az ilyen sztorik az ilyen üzenetek átadásához rendre túl felszínesen ábrázolják a valóságot. Ettől függetlenül szerettem, és idővel a 2. résznek is neki fogok állni (+ készül egy hasonló, magyar fejlesztés is film noir stílusban, de most meg nem mondom a nevét, bocsi). (Jól van na, szerk, mert rákerestem: Zipp's Café lesz az. Szerk 2: és már meg is jelent, és "very positive" értékelésen áll.)

The Dark Pictures Anthology: House of Ashes

Ez sem teljesen friss élmény (3 hete lett kijátszva), de pont jókor jött (kösz a kódot, Shadowguard!). Bár nem játszottam az antológia többi részével, bátran ki merem jelenteni, hogy ez a rész a legjobb mind közül. Már csak a sumér setting miatt is. A karakterek közül mint kb. mindenkinek, nekem is az iraki srác volt a kedvencem, még úgy is, hogy amúgy eléggé nyugatias értékrendet képviselt. Bár nem ez kell legyen a videójátékok fő célja, tetszett, hogy anélkül mert beleállni komoly politikai kérdésekbe, hogy népnevelésbe kezdett volna. Így kell(ene) ezt csinálni másoknak is. Ugyanakkor kicsit jobban örültem volna, ha a történet végig földhözragadt marad - aki játszott vele, tudja, miről beszélek, aki meg nem, annak legyen meglepetés. Sajnos nem sikerült mindenkit megmentenem, de majd egy következő végigjátszás során már jobban képben leszek, hol érdemes figyelnem.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Válasz erre

Peace
#1370 Peace [28844]
PL-re nagyon gyorsan rá kell menni!

Válasz erre

Előzmény: Gobiakos 2023.11.19. 12:12
Gobiakos
#1369 Gobiakos [13324]
Cyberpunk 2077

53 órányi játékidővel végigértem a CP2077-en úgy, hogy két különböző befejezést is megcsináltam.
Maga a játék nagyon tetszett, és mivel nekem nem volt szerencsém a 2.0 előtti verzióhoz, így nagyon hibákba sem futottam bele; nem tudom milyen lehetett előtte.
Bejött a méretes, bejárható város, a millió interakció, a kidolgozott mellék karakterek, a kellően változatos küldetések, a harcok, és a fő karakter, maga V.

Nyilván elkezdett mozgatni a Phantom Liberty is; és talán még most lenne jó, hogy friss az élmény.

Válasz erre

xyzw
#1368 xyzw [762]
Sejtettem, hogy így jársz, de nem akartam előre elvenni a kedved
A térképen, vagy kisebb csatákban (2vs2) nálam sem volt semmi gond. A 3vs3 csatáknál jön elő a probléma. Ami nagyon érdekes volt, hogy szinte semmit sem számított, hogy milyen beállításokat használtam (akár maxon, akár minimumon), nagyon kevés fps-t produkált. És ugyanannyit.Szintén érdekes volt, hogy a Gforce Now-val (nem a free verzióval) egy erős géppel hajszálra ugyanannyi fps-t sikerült elérni. A fórumokon írtak szerint sokan tapasztalnak hasonlót. Szerintem optimalizálási gond van. Az hittem tavasz óta már sikerült valamit ezen javítani.

Válasz erre

Előzmény: Dark Archon 2023.11.14. 06:28
Dark Archon
#1367 Dark Archon [11815]
Na, visszaszívom ezt az ultrán simán fut dolgot Az elején még így volt, de most már tudom, mi az a 3vs3 csata. Hát, ott lemegy high beállításokkal is ~40 fps környékére. De maga a játék amúgy beszippantott, rég volt ilyen, mikor önfeledve repültek az órák.

Dark Archon

Válasz erre

Előzmény: xyzw 2023.11.10. 18:50
Peace
#1366 Peace [28844]
Én is elérzékenyültem rendesen, nagyon kellett bele egy ilyen!

Válasz erre

Előzmény: subject17 2023.11.13. 01:36
subject17
#1365 subject17 [7041]
Még kis megjegyzés, ha már nincs külön Spider-Man topikunk, és hátha valaki már játszotta innen: a 'Howard' side questet megkönnyeztem mint a franc. Aznap nem is folytattam már a játékot, egyszerűen nem jött, hogy visszatérjek a fő csapáshoz. Szerintem az egyik legerősebb pontja a játéknak, főleg hogy teljesen opcionális.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Válasz erre

Előzmény: subject17 2023.11.12. 20:03
Peace
#1364 Peace [28844]
Robocop: Rogue City

A videók alapján kicsit fapadosnak és gagyinak tűnt, de végül remekül szórakoztam!!! A képességfa és a fegyver fejlesztése a különböző alaplapok használatával remekül feldobja. A történet is rendben volt. Bár az utolsó csavart kicsit sajnálom, hogy előre kitaláltam a 3-4 intő jelnek köszönhetően, de azért így is ütött. A grafika nem kiemelkedő, de teljesen rendben van. Volt pár kínosabb pillanat, de akadt ritka szórakoztató is. Szuper, hogy visszaköszönnek a filmbéli karakterek és helyszínek. Abszolút visszaadja a hangulatot!!! Nem egy AAA játék, csak és kizárólag keményvonalas Robotzsaru rajongók számára tudom jó szívvel ajánlani. Nekik viszont nagyon!

Válasz erre

subject17
#1363 subject17 [7041]
Az október-novemberi időszak termése:

- Cyberpunk 2.0 & Phantom Liberty
- Assassin's Creed Mirage
- Call of Duty MW3 kampány
- Spider-Man 2

Rövid leszek: az elsőt és utolsót játssza mindenki, a középső kettőt skipeljétek a francba.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Válasz erre

Dark Archon
#1362 Dark Archon [11815]
Kipróbáltam a kölcsönzői változatot, aztán megvettem. Szomorú, hogy manapság szinte alig van demó. Az, hogy YT-n bámulod, nem ugyanaz, mint kipróbálni.

Az én gépemen simán fut ultrán 60+ fps-sel, de persze nem ez a fő lényeg, ámbár a játék gyönyörű. Az elején ugyan kicsit túlcsordultam az infóáradattól, de talán tényleg nem lesz bonyolult. Tetszik, hogy a harcokat akár automatikusan is le lehet zavarni. Egyébként tele a tököm vele, ha egy játék sürget. Na, itt a körökre osztottság miatt ilyen nem lesz, bőven van időm gondolkozni. A multihoz meg már öreg vagyok, nem érdekel. Egyébként én sem játszottam egyik AoW-val sem előtte.

Én csak az XCOM-mal játszottam, de az inkább akció. Civilization, Total War, stb., a hideg kiráz a gondolatuktól is. Ennél viszont a setting viszi a pálmát.

Dark Archon

Válasz erre

Előzmény: xyzw 2023.11.10. 18:50
xyzw
#1361 xyzw [762]
Szerintem nem bonyolult, de én elég nagy stratégia fan vagyok (Civ, Humankind, Xcom, Total War, stb.) Nagyon vártam a megjelenését, előzetes videók alapján is tetszett. Nekem addig az AoW sorozat kimaradt. Aztán valahogy - pontosan nem is tudnám megmagyarázni miért - néhány játék után nem volt már kedvem elindítani. Valahogy nem volt számomra érdekes tovább. Az is belejátszott, hogy függetlenül a grafikai beállításoktól (!) 3vs3 csatákban sokszor nem tudtam 15-20 fps-nél többet kisajtolni belőle. Igaz nekem nagyon gyenge gépem van. Ami érdekes, hogy a Gforce Now-val hajszálra pontosan ugyanannyi fps-t tudtam elérni az ilyen nagyobb csatákban, pedig azzal egy sokkal erősebb virtuális pc-n futott. Direkt volt erre a célra egy teszt mentésem.
Szóval nekem nem nem igazán jött be.

Válasz erre

Előzmény: Dark Archon 2023.11.10. 16:08
Dark Archon
#1360 Dark Archon [11815]
Agyf@szt fogok tőle kapni egy idő után vagy nem?

Mennyire bonyolult?

Dark Archon

Válasz erre

Előzmény: xyzw 2023.11.10. 08:04
Gobiakos
#1359 Gobiakos [13324]
Én anno végigjátszottam a The Bureau-t, sőt mi több, szerettem is! Szerintem egy jó játék volt, bár a tényleges hibáit az idő kitörölte az emlékeimből...

Válasz erre

Előzmény: Dark Archon 2023.11.09. 17:22
xyzw
#1358 xyzw [762]
Van vagy 40 órám az AoW 4-ben, még korábbról, DLC-k nélkül, mire vagy kíváncsi?

Válasz erre

Előzmény: Dark Archon 2023.11.09. 17:22
Dark Archon
#1357 Dark Archon [11815]
The Bureau: XCOM Declassified

Bár nem játszottam végig, és nem is fogom. Ez a sz@rkupac azt a 680 forintot sem éri meg, pedig nem lett volna rossz. Csak hát kiba***tt nehéz, a csapattagok össze-vissza rohangálnak, és lelövetik magukat vagy akadályoznak. A sectopodig jutottam, kiírtották az egész csapatot. Előtte meg már meghalt két ügynököm, szóval képtelenség az egész. Gondolom, abba is beledöglöttek volna, ha parancs adáskor teljesen pauzálódik a játék legalább.

Age of Wonders 4-et tolja valaki?

Dark Archon

Válasz erre

Peace
#1356 Peace [28844]
Alan Wake 2:

13 évvel ezelőtt az első rész egy kimondottan különleges élmény volt a maga elvont történetével és utánozhatatlan atmoszférájával. Ugyan a Control AWE DLC-jével kaptunk egy csipetnyi Alan Wake-et, de azért csak mindenki az igazi folytatásban reménykedett. 2021 decemberében végre be is jelentették, hogy bizony érkezni fog.
Azt kell mondjam, hogy a Remedy egy egészen új szinte emelte az audiovizuális történetmesélést! Egészen elképesztő, miképpen elevenedik meg előttünk ez a horror elemekkel teletűzdelt természetfeletti pszichothriller. Mohón veted rá Magad az összes kis töredékinformációra, bármilyen formában is érkezzenek. És akkor még nem beszéltünk a néha látszólag lényegtelen, de félelmetesen szórakoztató élőszereplős bejátszásokról. A tv reklámokon konkrétan behaltam!
Saga-t és Wake-et felváltva irányíthatjuk, ahogy haladunk szépen a sztorival. Be kell, hogy valljam, én a Saga-s részeket sokkal jobban éltem! Wake-el eleinte érdekes volt és szórakoztató a neki megálmodott játékmenet, de viszonylag hamar már egy csöppet terhes lett számomra. Ezért sem esett jól, hogy mikor már úgy éreztem, hogy a végénél járhatok, akkor kiderült, hogy még ismét Wake-el kell lenyomnom sok-sok fejezetet. Szóval azt kell, hogy mondjam, szerintem nagyon jót tett volna a játéknak egy maximum 14-15 órás hossz. Így összesen bő 23 órát töltöttem a játékkal. De hiába voltak ismét néha ritka hangulatos részek és némi borzongás, akkor is azt éreztem, hogy igazából szeretnék már pontot tenni az ügy végére. Ráadásul kimondottan megterhelő volt játszani. A legtöbb játék esetében simán ott ülök akár 5-6 órát is. Itt 1,5-2 óra elteltével már néha szabályosan szellemi fáradtságot éreztem. Fura volt, hogy használni kell a szürkeállományt. Elszoktattak tőle az utóbbi évek megjelenései.
Technikai szempontból kicsit felemás. Az egy dolog, hogy brutális a gépigénye. Maximum grafikán még a frame generation sem segített, nem bírta natív 1440p-n hozni az elfogadható 60+ sebességet. Kénytelen voltam rátolni egy DLSS Quality-t is. És mindemellett nem szállt el az agyam a látványtól. Ne értsetek félre, nagyon korrektül néz ki, de az igazi ereje csak bizonyos szakaszokon jött elő és ott is szinte csak a tükröződésekben. Valahogy a videók alapján kicsit többet vártam, de ez már legyen az én bajom.
Szóval összességében egy kiemelkedő és nagyon különleges folytatást kaptunk, melyben akad pár tényleg zseniális játékelem. Az ne rettentsen el senkit, hogy én hosszúnak éreztem. Akik szerették az első részt, azok számára szerintem abszolút kötelező. Csak nagyon figyeljetek oda a gépigényre, mert az nem viccel. Kíváncsian várom a folytatást, mert azért elég sok kérdés maradt megválaszolatlan. A Remedy két kiegészítőt ígér 2024-re.

Válasz erre

MattMatthew
#1355 MattMatthew [11897]
Modest Pelican review után nem volt sok kedvem hozzá!

Man literally too angry to die

Válasz erre

Előzmény: Shadowguard 2023.11.03. 10:18
Shadowguard
#1354 Shadowguard [4546]
Rosszabbra számítottam, jobbat reméltem...

Saints Row (2022)
Nem találom a poént…

A Saints Row sorozat harmadik és negyedik része nekem nagy kedvencem volt a maga idejében és még az előbbi felújított változatában is van nem kevés játékórám. Ismerek olyat, aki szerint a játék egyáltalán nem vicces vagy feleslegesen alpári, de szerintem a humor is szubjektív, én szerettem (egyébként is, melyik játékban verhetjük még agyon egy lila dildóval a ránk támadó rosszarcokat?) és jól állt a játéknak, hogy érezhetően nem vette komolyan magát.
Ennek ellenére (vagy éppen ezért) kifejezetten tartottam a reboot-tól. Már az első trailernél azt éreztem, hogy ez a játék nagyon trendi lesz, nagyon diverz és haladó, épp csak nem vicces. Mondhatni azt kaptam, amire számítottam...

A játék kezdő képsorai a történet végét (?) mutatják nekünk. A Szentek bandája hatalmas bulit rendez, övék a város, mi pedig megalkotjuk a karakterünket, a banda vezetőjét. Aki a buli végére bekerül egy takaros földhányás alá, mi pedig visszaugrunk az időben pár hónapot és kezdetét veszi a játék.
Kezdetben még banda sincs, egy magánhadsereg egyszerű közkatonája vagyunk és mivel nem sikerül tökéletesen a tutorialként is felfogható első küldetés megyünk kirabolunk egy zálogházat a lakótársainkkal. Mert fizetni kell a lakbért és ennek ez a legjobb módja... De legalább megismerjük kis csapatunkat, akik a későbbi banda alapját adják. És bár ők számunkra a "család", de teljesen felejthető karakterek. A játék kifejezetten nehezen indul be, ha csak a fő szállal foglalkozunk is cirka 3 óra mire végre felmerül a társaságban a Szentek megalapítása és onnantól kicsit szórakoztatóbbá válik.
Már abban az esetben, ha valaki szereti az openworld címeket és az ezzel járó rengeteg tennivalót. A rebootnak helyet adó Santo Ileso városa 15 kerületre van osztva, plusz a környező sivatag további négyre. Itt csinálhatunk mindenféle mellékküldetéseket, szedhetünk össze drogszállítmányokat, fényképezhetünk látványosságokat vagy bővíthetjük arzenálunkat és ruhatárunkat a boltokat felkeresve.
A sztoriban előrehaladva pedig felhúzhatunk mindenféle félig legális fedőcégeket, amik a bevételt biztosítják a bandának és további mellékküldetések válnak elérhetővé. A garázshoz különleges autókat lophatunk, a takarítócégnél hullákat kell időre elvinnünk valahová, a fegyverkereskedéshez pedig adott idő alatt kell a lehető legnagyobb kart okoznunk és hasonlók. Semmi extrára nem kell számítani, de azért el lehet vele tölteni az időt, ha az ember szeretné kimaxolni a bandát.

Sajnos a játék pontosan ennyit is tud. El lehet vele lenni és annyira rossznak sem feltétlenül mondanám, mint amennyire megjelenéskor lepontozták a kritikusok. Épp csak ez nem egy Saints Row játék, olyan értelemben, ahogy a harmadik és negyedik rész volt. Ez egy egyszerű GTA-klón (aminek a sorozat eredetileg indult, de rájöttek, hogy az nem jó irány), ami néha próbál erőltetetten vicceskedni, de egy kezemen meg tudom számolni hányszor mosolyogtam el magam a 60+ óra játék idő alatt.

Az sem segít rajta, hogy a játékra sok mindent lehet mondani, de szépnek semmiképpen nem nevezném. Néha vannak jó pillanatai, de maximumra húzott grafikával is legalább 6-8 évvel néz ki idősebbnek a koránál. Főleg, amikor vezetés közben a szemünk láttára jeleníti meg a játék az autókat, épületeket, tereptárgyakat. És ha már vezetés… A járművek irányítása teljesen súlytalan és kis túlzással teljesen mindegy, hogy milyen autóban ülünk, csak a végsebesség változik. Lehet motorozni is, de tekintve, hogy néha egy koccanástól is métereket repülünk nem feltétlenül éri meg.

Az sem javítja az összképet, hogy bár megjelenés után egy évvel játszottam (az egy éves epic exkluzivitásnak „hála”), de mai napig vannak olyan bugok a játékban, amik már a megjelenéskor benne voltak. Ezeket egy visszatöltéssel vagy a játék újraindításával lehet orvosolni, de azért kényelmetlen.

Mindettől függetlenül én (többnyire) el tudtam szórakozni a játékkal és a DLC-kel együtt kerek 65 órát töltöttem el Santo Ileso városában és a környező sivatagban. Nem feltétlenül mondanám a reboot-ot rossz játéknak, épp csak nem egy Saints Row játék és főleg nem egy AAA cím.
Ha ez egy indie stúdió első játéka lenne, akik azzal reklámoznák, hogy ez egy budget GTA, ahhoz illő árcédulával akkor tiszta szívvel tudnám ajánlani a stílus kedvelőinek. Saints Row játékként viszont csak akcióban és akkor sem szabad sokat várni tőle.

TL,DR: A Saints Row sorozat rebootja csak nyomokban tartalmaz humort, összességében egy gyenge közepes GTA-klón lett belőle. Ennek ellenére a stílus és az openworld játékok rajongói egy akcióban adhatnak neki egy esélyt, de mindenki más kerülje el messziről.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Válasz erre

Peace
#1353 Peace [28844]
Marvel's Spider-Man 2:

Az Insomniac Games nem ült a babérjain, összepattintott nekünk egy elképesztően élvezetes folytatást, ami szinte mindenben emelte a tétet az első részhez képest. Hatalmas királyság, hogy két Pókit irányíthatunk és fejleszthetünk! Nekem ez rengeteget dobott rajta már alapból. És az is tetszett, hogy szép apránként adagolja a random eseményeket és a melléktevékenységeket. Konkrétan fokozatosan válnak elérhetővé és így nem készültem ki, mikor a térképre néztem.
A történet ezúttal is korrektül sikerült. Nem mondom, hogy jobb az előzőnél. Maradjunk annyiban, hogy vannak annál erősebb és gyengébb pillanatai. De ez úgyis egyéni preferencia. Én úgy éreztem az utolsó 2-3 órában, hogy már egy picit túl lett nyújtva. Minden maxra volt fejlesztve, a város ki volt pucolva. Megvolt a maximális 60-as szint, de folyamatosan kaptam az xp-t utána is, csak nem tudom minek. De őszintén szólva ez legyen a legnagyobb bajunk! Összesen nagyjából 23 órát töltöttem el a játékkal és ez szerintem bőven elegendő hossz volt neki és nekem is. A karakterek még közelebb kerülnek hozzánk, sok az érzelmes pillanat és az ötletes kis melléktevékenységek is hozzátesznek ahhoz, hogy még inkább kötődjünk érzelmileg a játékhoz. MJ arcát viszont nem sikerült megszoknom a játék végéig sem. Felfoghatatlan miért kellett ezt tenni szegénnyel, pedig az arcmodell maradt az első részből már ismert Stephanie Tyler Jones. Na sebaj, csak nem lesnek rémálmaim!
A látvány az szemet gyönyörködtető 60 FPS mellett is kis Ray Tracinggel megspékelve. A töltési idők pár másodpercesek, a jól megszokott és elvárt minőséget nyújtja.
Nekem összesen egy bugba sikerült belefutnom. Nem volt hajlandó továbbmenni a játék, mikor kiírta, hogy mit kéne lenyomnom a kombó elsütéséhez. Mentési pont nem segített, csak a játék újraindítása. Ezen kívül maximum arra panaszkodhatok, hogy nem mindig azt a ruhát viselte a karakterem, amit ráadtam. Olyan is volt, hogy a default-al indult az átvezető, majd egy szempillantás alatt gyorsan átváltott az általam használtra. Ezen kívül nem igen tudnék más negatívumot felhozni.
Én azt mondom, hogy akik imádták a 2018-ast, azok a folytatással is remekül ellesznek. Iszonyatosan látványos bunyók, remek átvezetők, izgis és pörgős történet. Ennél mélyebbet és többet nem nyújt, de ezt kifogástalanul. Ha pedig netán kimaradt volna, de izgatja a fantáziátokat, akkor vessétek rá Magatokat a PC-re is elérhető első részre és Miles Morales-re.

Válasz erre

Shadowguard
#1352 Shadowguard [4546]
Egy külön bekezdésben akartam morogni az elhibázott New Game+ miatt, erre patchet kapott. Na de itt az újabb wall-of-text... (héten még lehet lesz Saints Row is).

Lords of the Fallen (2023)
…legalább „szép”…

Az előző Lords of the Fallen nekem egy rövid kipróbálástól eltekintve nekem sokáig kimaradt. Mikor megjelent akkor még nem rajongtam a soulslike műfajért, aztán később sok rosszat hallottam róla. Végül az érkező folytatás/(soft) reboot miatt pár hónapja sort kerítettem a pótlására és nekem összességében pozitív élmény volt. Talán még jobban is, mint a jelenlegi cím. Na de szépen sorban…

A háttértörténet hasonló, mint az előző részben volt: évszázadokkal ezelőtt az emberiség fellázadt és elűzte Adyrt, a démonistent, akit egy másik síkra börtönöztek be. Viszont az isteneket nem lehet elűzni örökké és küszöbön áll a Démonisten visszatérése. A mi feladatunk pedig ennek a megakadályozása lenne. Már persze ha másképp nem döntünk.
Az intro video végén aztán hozzájutunk egy mágikus lámpáshoz (pontosabban odadobják a koporsónk mellé), ami egyrészt visszahoz minket az életbe (és megalkothatjuk a karakterünk), másrészt a segítségével közlekedhetünk az élők és a holtak világa között is (előbbi Axiom, utóbbi Umbral névre halgat).
A lámpa a történetben és a játékmenetben is fontos szerepet játszik. Segítségével feladványokat oldhatunk meg, ellenfeleket ránthatunk magunkhoz vagy lökhetünk oldalra és kapunk egy kvázi bónuszéletet is. Utóbbit úgy kell érteni, hogy ha az élők világában vagyunk, akkor elhalálozás esetén csak átkerülünk a holtakéba, de még folytathatjuk a harcot és akár győzhetünk is. Viszont itt már végleges a halál, nincs harmadik lehetőség. Plusz nehezíti a dolgot, hogy az umbralban töltött idő alatt folyamatosan idézi ránk a játék az egyre erősebb ellenfeleket, ha pedig betelik egy mérce akkor egy vörös szellem ered a nyomunkba, akit még magas szintű karakterrel sem egyszerű legyőzni.
Axiomba viszont nem olyan egyszerű visszatérni, csak bizonyos, egyszer használatos totemeknél van rá módunk vagy ha lepihenünk a bonfire vestige-nél. Fordított irányba szerencsére nincs ilyen kötöttség, bármikor átmehetünk az umbralba, sokszor erre szükség is van a feladványok miatt, de bizonyos lootokat is csak itt szerezhetünk meg, köztük a healfejlesztő itemet is.
Szóval időről-időre csak tanácsos átmenni a holtak világába és szétnézni ott is. Vagy csak néha körbepásztázni a lámpával, hogy van-e valami érdekes a közelünkben. Viszont ezzel csak óvatosan, mert amíg a lámpát használjuk akaratunk ellenére is átránthat minket egy lény a saját síkjára.

Az előző résszel ellentétben itt már nem fix karakterrel indulunk, hanem mi alkothatjuk meg a számunkra szimpatikus karaktert, de ez jó soulslike szokás szerint csak annyit jelent, hogy hányadik szinten és milyen felszereléssel vágunk neki a kalandnak. Van itt minden, a szokásos lovagtól kezdve, a lándzsás partizánon át kétféle varázslóig. Még a megszokott első szintű karakter is itt van, aki itt condemned névre hallgat, a kezdőfegyvere pedig egy vödör
Pluszban a játék során feloldható 3+1 kezdő class is. Három befejezéshez kötött, egy pedig küldetéshez, de utóbbi a deluxe edition tulajdonosainak az első indítástól elérhető. Egyébként a kinézettől eltekintve csak minimális előnnyel rendelkezik a többi induló classhoz képest és az első 1-2 óra játék után az is semmissé válik.

Extra újítás még a játékmenetet tekintve, hogy nem csak fix helyen találhatunk bonfire vestige-t, hanem meghatározott helyeken mi is lerakhatunk mentési pontot, ha van nálunk hozzávaló mag. Ebből mindig csak egy lehet aktív, ha újat rakunk le akkor az előző automatikusan törlődik. Magokat a minibossok és néhány, umbralban spawnoló ellenfél dob, vagy akár vásárolhatunk is, ha nem sajnáljuk rá a nehezen szerzett XP-t. Én azt tanácsolom mindig legyen nálunk legalább egy mag, mert a bossok közelébe ültetett mag sok felesleges idegeskedéstől kíméli meg az embert.
Egyébként is vannak szakaszok, ahol rengeteg idegeskedéstől kíméli meg magát az ember, ha csak egyszer kell végigvernie mindenkit.

Ugyanis a Lords of the Fallen bizonyos részein rengeteg ellenfél van egymásra pakolva. Különösen a vége felé voltak olyan részek, amikor 4-5 ellenfél loholt a nyomomban és közben még távolról is szórták rám az áldást. És nem is feltétlenül sima közkatonák, hanem korábban minibossként funkcionáló ellenfelek, ehhez illő sebzéssel és életcsíkkal. Utóbbi egy másik hibája a játéknak, hajlamos a korábbi kisebb bossokat bepakolni mezei ellenfélként. Hasonlóan, mint az Elden Ring csinálta, de itt sokkal zavaróbb a dolog. Egyrészt mert alapból lényegesen kevesebb ellenféltípus van, másrészt túl lett tolva: a végén már van, hogy egyszerre 2-3 korábbi boss támad rám egyszerre, mellette pedig 4-5 mezei ellenfél zargat. Arról nem beszélve, hogy a távolsági egységek tévedhetetlenül, fél pályányi távolságból képesek telibe találni az embert.

Ennek tökéletes ellenpontja, hogy a nevesített, tényleg egyedi főellenfelek többnyire minimális kihívást nyújtanak. Direkt nem néztem videókat és szerintem nem is volt túlszintezve a karakterem, ennek ellenére sikerült legyőznöm közülük jó párat első próbálkozásra, de ötnél többször csak egynek kellett nekifutnom. És pont ennyire is maradtak emlékezetesek. Szóval a nehézséget tekintve elég felemás lett a játék.

Ami viszont remekül sikerült az a pályák kialakítása. A központi hub itt tényleg központként funkcionál, sokszor 6-7 órával később találunk olyan shortcutokat, amik visszavisznek bennünket a bázisra vagy annak közelébe. Más kérdés, hogy a vestige-ek közötti gyorsutazásnak hála ennek csak minimális értelme van, de legalább hangulatos. NG+1 és afelett viszont hasznos lehet, mert ott sokkal kevesebb fix lámpát kapunk. Az eredeti elképzelés szerint csak a központi hubban lett volna fix lámpa és amit mi ültetünk, de ezt azóta patchekben módosították. Mint ahogy azt is, hogy akit csak az achievementek érdekelnek az változatlan nehézséggel kezdhet NG+-t. A játékosok nagy részét ez persze nem fogja érinteni, de azért érdemes megemlíteni.

A játék látványvilágáért az Unreal Engine 5 felel, ahogy a nemrég megjelent Remnant 2 esetében is. Ezt csak azért említem meg külön, mert van valami hasonlóság a két játék megjelenítésében, ami rögtön szemet szúrt. Néha érdekesen rajzolódnak ki a textúrák amikor bemegyek egy zárt helyiségbe és belefutottam pár érdekesen kinéző vízesésbe is, de összességében jól néznek ki a pályák. A karaktermodellek esetében már kevésbé jó az összkép, néhány NPC-t kifejezetten érdekes arccal áldott meg a balsors.
Viszont a művészi része az remekül sikerült, különösen amikor átmegyünk az umbralba. Néha kicsit Silent Hill-es hangulatot árasztanak a túlvilági részek, máshol inkább Giger vagy Beksiński munkássága jutott az eszembe (úgy tudom ő inspirálta a Scorn készítőit is). Az ellenfelek kinézete is rendben van, a bossok között van pár igazán jól sikerült is.
A hangokkal különösebb baj nem volt, a szinkron rendben van. Bár a nemrég játszott Lies of P-vel ellentétben itt egy bossharcot sem tudnék mondani, aminek a dallama egy pillanatra is megragadt volna bennem. Egyedül a menüzene az amire emlékszek.

És akkor néhány negatívum a végére. A játék kifejezetten optimalizálatlan, még 4090es kártyával is hajlamos bezuhanni az FPS a bányászbéka hátsó fertálya alá. Elvileg ezen (is) folyamatosan dolgoznak a készítők, egy picit javult is a kezdetekhez képest, de messze van a tökéletestől. A target lock néha hajlamos mindenre is lockolni, épp csak az előttem álló rosszarcúra nem. Ez különösen akkor bosszantó, mikor 4-5 ellenfél van a karakter körül, de a kamera valamiért a 10 méterre lévő mezei zombira tapad rá. Az ellenfelek útkeresése néha egészen röhejes, a kutyák például rendszeresen képesek elakadni mindenben is és aztán egy helyben futni addig amíg meg nem szabadítjuk őket a kínjaiktól. Illetve azt csak egy stream miatt fedeztem fel, hogy míg a rövid fegyverek el tudnak akadni a falban addig én nyugodtan tudom suhogtatni a kétméteres démonszeletelőt a falon keresztül is. Én egészen addig csak kétkezes fegyvereket használtam és azok átmennek mindenen.
A játékban van multi rész is, ezt minimális szinten próbáltam és csak a vonatkozó achievementek miatt, még ráfér a polírozás. Kezdve a balance kérdésével, kaptam már olyan invadert pvp-ben aki egy varázslattal ölt meg, de volt, hogy én öltem meg egy kardcsapással a támadót. Ellenben amikor bementem segíteni másik játékosnak akkor 80+-os szinten rakott be az első bosshoz. Viszont kétszer is sikerült végtelen töltőképernyőn ragadnom (Alt+F4 megoldja).
Az pedig egyrészt tekinthető pozitívumnak, hogy szinte naponta jön ki javítás a játékhoz, mert legalább foglalkoznak vele, másrészt egy-egy patch után volt, hogy visszaállt a billentyűkiosztás vagy más beállítás alapértelmezettre.

Nekem az első végigjátszás 44 órába telt, de ebben benne van az is, hogy igyekeztem mindent felfedezni és legalább egy órán keresztül keringtem az egyik részen, mert nem találtam meg a továbbvezető utat. Azóta kezdtem egy második karaktert a kimaradt achievementek miatt, azzal most járok 36 óránál, a végére azzal is meglesz a 40 óra. Viszont ezzel sok a farmolós üresjárat, mert össze kell szedni minden fegyvert, páncélt, miegyebet az árusoktól és az ellenfelektől. Második nekifutásra már gyorsabban meglesz. Aki guide alapján halad az tippre 25-30 körül végezhet a játékkal, skilltől függően.

Mindent összevetve én egyelőre azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy várjon meg egy leárazást és még pár (tucat) patchet. A játéknak vannak jó ötletei és a világa is érdekes, de nekem sokszor olyan érzésem volt a pályákon lévő rengeteg ellenfél miatt, mintha a DS2 DLC-ket játszanám. Csak ez legalább szép és itt a DS2-vel ellentétben van rendes pályadizájn. Kezdőknek nem feltétlenül ajánlom, de aki járatosabb a souls játékok világában azoknak megéri rápillantani.

TL,DR: Az előző részhez képest történtek előrelépések, de még messze van a FromSoftware címektől minőséget tekintve. A soulslike címek többségével ellentétben itt nem a bossok az igazán nehezek, hanem az odáig vezető út. Kezdők számára vannak jobb belépő címek is, viszont a stílus kedvelőinek tudom ajánlani. Viszont ők is várjanak meg egy leárazást és legalább fél évet amíg (remélhetőleg) patchelik a hibák nagyobbik részét.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Válasz erre

Shadowguard
#1351 Shadowguard [4546]
Starfield
Elder Scrolls: Fallout in the Space

Nagyon sokáig szkeptikusan álltam hozzá a Starfieldhez, egyrészt túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen, másrészt azért a Bethesdát ismerve nem bíztam benne, hogy megjelenéskor ez biztosan élvezhető program lesz. Aztán az utolsó pár videónak mégis sikerült behúznia és előrendeltem. Az openworld játékokat szeretem, ahhoz pedig ért a kiadó. És akár még a történet is érdekes lehet…

Aminek különösebb felvezetés nélkül vágunk a közepébe: kapunk egy dátumot (2330), egy helyszínt (egy holdon lévő bányászállomás) és némi beszélgetés és az alapvető irányítás megtanulása után találunk egy rejtélyes artifactot, amelyet megfogva látomásunk támad a Reaperek érkezéséről. A gyengélkedőn térünk magunkhoz és itt végre megalkothatjuk a karakterünket. Aki erre fogékony már itt jelentős időt el tud tölteni, a kinézetünkön kívül választhatunk magunknak hátteret, ami nem csak az induló skilleket befolyásolja, de a későbbi párbeszédekben is szerepet kaphat. Emellé választhatunk három traitet is, utóbbiaknak nem csak előnyei, de hátrányai is lehetnek. Bár ez nézőpont kérdése, a Wanted azt hozza, hogy időnként fejvadászok támadnak ránk-> ingyen loot és XP.
Ezután felpörögnek az események, találkozunk a voltaképpeni megbízóval, a Constellation nevű szervezet egy tagjával, akitől egy rövid harci tutorial után kapunk egy PipBoyt különleges karórát, egy társat és az első űrhajónkat is ő adja. Néhány további tutorial szakasz után (űrharc, űrutazás, idegen bolygók felderítése) végre eljutunk a játék mondhatni központi városába, New Atlantisba és innentől teljesen szabad kezet kapunk. Lesz ugyan egy központi szál, amit követni lehet, de mellette kapunk rengeteg mellékes feladatot és annál több felfedezni valót.

A Starfield ugyanis egy igazi Bethesda játék, annak minden pozitív és negatív oldalával együtt. A játékban 120 csillagrendszerbe utazhatunk el, amik mindegyikben van legalább egy, de jellemzően inkább 10+ égitest amire le lehet szállni és fel lehet deríteni. Ez utóbbi minden esetben annyit tesz, hogy be kell scannelni adott nyersanyaglelőhelyeket és ha van akkor látnivalókat, illetve ha a bolygó lakott akkor az élővilág tagjait is (külön az állatokat és a növényeket). Utóbbiakat macerásabb, mert több helyszínre is le kell szállni, de jelentősen több XP-t is ér, ha az egész bolygót sikerül „felderíteni”. Plusz így megkapjuk a bolygó felmérését (survey), amit aztán eladhatunk némi pénzmagért.

A bolygók felszíne procedurálisan generált, amikor landolunk akkor egy durván 8 km átmérőjű területet generál le a játék (engem legalábbis maximum 4km-re engedett eltávolodni a hajótól), az pedig már a szerencsén múlik, hogy itt mibe futunk bele. Lesznek elhagyatott bázisok, beomlott bányák, kutatóállomások, amiket valamelyik ellenséges frakció lakott be. Illetve ha szerencsénk van, akkor véletlenszerűen leszállnak a közelünkben űrhajók, amiket el is foglalhatunk, ha kiirtunk minden rajtalévőt és elég magas a vonatkozó skillünk.
Aki pedig szeretett a Fallout4-ban városokat építeni az itt felépíthet komplett helyőrségeket, hajógyárral, termelőegységekkel, farmokkal együtt. Kezdetben csak a földszerű bolygókon, de a megfelelő skill birtokában akár egy 300 fokos radioaktív planétára is telepíthetünk bázist. Ez a rész egyébként teljesen opcionális, de akit érdekel az rengeteg időt el tud vele szöszmötölni. Csak győzze nyersanyagokkal.

Ugyanígy csak opció a felszerelés fejlesztése is, aki nem akar fele vacakolni az is jó eséllyel találhat kedvére való fegyvert. Nekem szerencsém volt, eléggé az elején találtam egy puskát, amin a legmagasabb szintű fejlesztések voltak, így a játék feléig nem is váltottam le. Akitől pedig nem idegen a save scumming akár az első elit ellenféltől szerezhet a játék végéig megfelelő felszerelést. Ugyanis a kapott loot minden alkalommal véletlenszerűen generált. Én a játék harmadánál vettem ezt észre, igaz, addigra már nem sok hasznát vettem.

Amit viszont nem szabad hanyagolni az a hajónk fejlesztése. Egyrészt a kisebb hajókkal nem is tudunk eljutni minden csillagrendszerbe, másrészt a rakterük is limitált. Ráadásul van néhány küldetés, ahol igen komoly űrcsatába futunk bele és 5-6 egyszerre támadó ellenfél bizony hamar leamortizálja a hajónkat.
Aki akar az a hajók testreszabásával is eltölthet pár órát vagy akár teljesen újat is építhet, én inkább összefarmoltam az elején egy komolyabb hajóra valót, aztán annak az utódját már egy bolygón találtam magamnak. Ettől függetlenül még így is eltöltöttem nem kevés időt a két hajó átfestésével és a fegyverzet optimalizálásával. Aki akar az taktikázhat is a harcokban, megcélozhat különböző rendszereket, de a legbiztosabb a minél nagyobb tűzerő, amit megtámogat egy erős pajzs.

Végül ott vannak a mellékküldetések. Ezek között van négy frakciókhoz kötött küldetéslánc is, amiből nekem a United Colonies története kifejezetten tetszett, de ezen kívül is vannak kisebb, de alaposan kidolgozott küldetések. Itt a személyes kedvencem, mikor egy, a Földről 200 éve elindult telepeshajó utasainak kell otthont találni.
És vannak az ismétlődő, terminálokból felvehető küldetések, amik között van egy bolygó teljes felderítése, egy kalózhajó vagy banditavezér kilövése, de találhatunk egyszerű fuvaros missziókat is.
Szóval tennivaló az van bőven és aki szereti a nyílt világú játékokat az elég sokáig el tudja magát foglalni.

Viszont (és akkor jöjjenek a negatívumok is) egy idő után még annak is feltűnő lesz, hogy mennyire kevés elemből is építkezik a procedurálisan generált játéktér, aki csak minimális időt szakít felderítésre. Minden elhagyatott kutatóállomás pontosan ugyanúgy épül fel, ugyanaz az ajtó van zárva, ugyanolyan nehézségű zárral és még az asztalokon is ugyanúgy hevernek a kártyalapok. De ez minden bázistípusra igaz, legyen az megfigyelőállomás, ellenséges bázis vagy hadi komplexum. Legfeljebb annyi a változás, hogy az egyik helyen az Ecliptic zsoldosai lövöldöznek ránk, a másikon meg kalózok.
Ez az ismétlődés különösen zavaró az élővilággal rendelkező égitesteken. Ezekből csillagrendszerenként 1-2 van, de az is megeshet, hogy minden bolygó és hold élettelen. Ennek ellenére zavaróan sokszor találkoztam ugyanazokkal a növényekkel és állatokkal teljesen különböző bolygókon is. Persze lehet erre van magyarázat (a fejlesztői lustaságon kívül is), csak ezt a játék elfelejti közölni velünk.

A másik, ami engem különösen zavart, hogy a játékban rengeteg a töltőképernyő és az átugorhatatlan animáció. Ez a nagyvárosoknál különösen feltűnő, ahol sokszor a különböző épületekhez is tartozik egy töltőképernyő. És bármennyire látványosak a különböző animációk, amikor landolunk egy bolygón, de 10+ óra után már csak felesleges időhúzásnak érződik. Különösen bosszantó volt, amikor az egyik küldetéssorozatot csináltam és fél percenként kaptam egy töltőképernyőt vagy nézhettem végig ahogy a hajóm bedokkol az űrállomásra vagy éppen lekapcsolódik róla.

Az pedig elsőre egy remek ötletnek tűnt, hogy a skillek fejlesztéséhez nem elég csak szintet lépni, hanem mindegyikhez tartozik egy minifeladat is, hogy fejleszteni lehessen, de én néhány esetben ezt túlzásnak éreztem. Például amikor az a feladat, hogy építsek 30 különböző (!) modult a hajómra. De például a fitness skill utolsó szintjéhez 100 alkalommal kellett volna kifogynom az oxigénből futás közben, én 54ig jutottam. Hozzáteszem ez szerintem bugos, mert párszor direkt néztem a korábbi szinteken is és nem mindig számolta el. Ez főleg akkor bosszantó, mikor valami egyébként fontos skillt kellene felhúzni, de hiába van pont tartalékolva, mert előbb le kell győzni 15+30 ellenséges hajót…

És ha már bugok… Mondhatni ez hozzátartozik a Bethesda játékaihoz. Nekem komolyabb bugba csak kettőbe sikerült belefutnom, az egyik esetben konzolkóddal sikerült megoldanom a problémát, a másikban szerencsére volt egy nem sokkal korábbi mentésem, ami megoldotta a dolgot, de többször futottam bele textúrába ragadó vagy zárt ajtón átsétáló ellenfélbe, levegőben lebegő nyersanyagokba, tárgyakba vagy más grafikai hibákba.

A játék grafikai téren felemás élmény. Egyrészt procedurális generált bolygók ide vagy oda, de néha nagyon jól kinéző képeket lehet készíteni a játékban (amik aztán megjelennek a töltőképernyőnkön is) és az is látványos, ahogy egy gázóriás lassan alábukik a horizonton, mi pedig az egészet a holdjáról figyeljük. Az űrhajók is jól néznek ki és minden ismétlődés dacára az animációk is látványosak. Viszont az élőlények között már van pár, ahol azt érzem, hogy a fejlesztők nagyon durva tudatmódosítót használtak, de az NPC-k között is találni olyat, aki simán hazudhatná, hogy 2020 előtti játékból szökött.
Az optimalizálás sem tökéletes, a komolyabb növényzettel rendelkező bolygókon még RTX4090en is be tud zuhanni az FPS és ezeken egy-egy (gyors)mentés hosszú másodpercekre tudja megakasztani a játékot.

Én mindentől függetlenül összességében jól szórakoztam a játékkal és mire bejártam minden csillagrendszert és összeszedtem az összes achievementet azért csak belement a játékba közel 180 óra (178,3 egész pontosan). Akit nem csábít a felfedezés és csak a főszálon akar végigszaladni az érzésem szerint 20-25 óra alatt is a végére érhet, a nehézségi szinttől függően, a New Game+ pedig tényleg ad egy egyedi megközelítést a történetnek, más kérdés, hogy nekem az egész alapötlete nem tetszett, de ezt mindenki döntse el magának.
Viszont mivel a gamepassben benne van a játék csak ajánlani tudom.

TL,DR: Egy ízig-vérig Bethesda open world, ami a stúdió címeire jellemző összes pozitív és negatív tulajdonsággal rendelkezik. Aki szereti a stílust az mindenképpen adjon neki egy esélyt, tekintve, hogy a gamepassben is benne van sokat nem veszít vele. Vannak átgondolatlan részei és néhol kicsit akadozik, de így is az év jobb játékai közé tartozik

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Válasz erre

Barthezz
#1350 Barthezz [54648]
Enchanted Portals

A játék tesztjének topicjában korábban már kifejtettem a véleményem az első 2 világ után, most viszont sikerült végigjátszanom.

A játék ugye a Cuphead mintájára készült, azonban közelítőleg sem ér fel hozzá. Ennek ellenére a játék feléhez érve mégis megkedveltem valamennyire és csakazértis végigjátszottam. Nem hosszú egyébként, bár tény, hogy casual játékosoknak ez sem ajánlott. Viszont a Cuphead azért jóval nehezebb volt, ez inkább frusztráló sokszor a kiegyensúlyozatlan nehézség miatt. Pl. a nagyon kevés checkpoint miatt több perces roppant unalmas és könnyű részeket is 20-30-szor meg kell ismételnünk, mire a chokepont-hoz újra eljutunk. A Cuphead sem tartalmaz persze checkpointokat, de ott minden pálya és boss 2 - 2 és fél perc között van, unalmas, könnyű szakaszok, üresjáratok pedig egyáltalán nincsenek. Itt a legzavaróbb, hogy autosave csak az egyes világok után van, így bár a boss-ok előtt és a pályák elején van checkpoint, ha kilépünk egy bossfight-ból, akkor az előtte lévő run&gun pályákat is újra le kell tolni. Ez kezdetben nagyon zavart, mert ide-oda állítgattam a nehézséget normal és easy között, de ehhez ki kellett lépnem a menübe és újrakezdeni a világot... Végül aztán beleszoktam és normalon megcsináltam minden világot, egyedül a legutolsó világon raktam le easy-re a nehézséget, ahol kereken 5 boss-t kellett lenyomni egymás után checkpoint nélkül, minimális health boost-tal az egyik fight közben... Ez még easy-n is borzalmasan hosszú és nehéz volt, bár tény, hogy elég élvezetesre sikeredett mind az 5 final boss.

Az irányítás sajnos elég nehézkes és a játék leggyengébb pontja, emellett számos bug is tarkított a játékot, kvázi befejezetlenül jött ki. Szerencsére az azóta kiadott patch-ek sok mindent orvosoltak, az irányítást is újraszabták és finomították, így jelenleg már sokkal jobban játszható és élvezhető, mint amikor belekezdtem a 0-day verzióba. Így is persze ráférne egy giga-patch, nah meg még jó 1 év fejlesztés. Mert bár a grafika itt is szép, a zenék is jók, a Cuphead-féle boss animációkra már nem volt pénz láthatóan, így képregényszerűen jelennek meg az átvezetők, még a boss egyik fázisából a másikba átvezető animációk is hiányoznak és képek mesélik el helyettük. Kár érte, mert amúgy a Cuphead-ben jellemező gegek, poénok itt is megjelennek a boss-ok és csatlósaik között. Ez azért élő animációban sokkal nagyobbat ütne.

A boss-harcok esetén akad néhány nagyon erős Cuphead-koppintás, főleg a repülős boss-ok esetén (Dr. Kahl Robotját és a DLC Esther Winchester-ét nagyon durván lemásolták). Itt is igaz, hogy ki kell ismerni a boss-ok gyengepontjait és megtanulni, mi alapján ismerhető fel, hogy éppen mit fog támadni és az elől hogyan lehet kitérni, illetve hogyan sebezhető a leghatékonyabban. Ez elég rendes sikerélményt ad itt is, ahogy elsőre szinte azonnal meghalunk minden fázis elején, majd egyre jobbak leszünk és végül legyűrjük a bossokat. A Cuphead-hez hasonlóan itt is randomizálva van, hogy mit támadnak a boss-ok. Ez azért jól sikerült itt is. Ráadásul egy Cuphead-be beillő bosst is sikerült alkotniuk, ami a legjobb lett a játékban. Ő a polip, akinek mind a 8 karjában 8 különböző igencsak pihentagyú fegyver van és ezt a 8 vicces támadást váltogatja teljesen randomizálva elmebeteg fejet vágva. Nah ilyen kellett volna még több a játékba és akkor már e tekintetben legalább felérhetne a Cuphead-hez. Itt egyébként még a run&gun pályák is random épülnek fel, bár ezutóbbi nem sikerült túl jól, ugyanazokból a mintákból épülnek fel az egyes pályák, ami elég monoton így és néhányon elég idegörlő végigmenni, néhány meg anynira egyszerű, hogy fluke-oltam rajtuk. Elég lett volna az ellenfeleket randomizálni itt is, mitn a Cuphead-ben, nem az egész pályát és akkor sokkal átgondoltabb, változatosabb szinteket lehetett volna alkotni. Itt a run&gun részeken így nagyon kijön a kiegyensúlyozatlanság, de boss-okra is jellemező a nagyon könnyű és nagyon kemény fázisok váltakozása, ami akkor a legzavaróbb, amikor az első fázis a könnyű és százszor le kell játszani újra.

A zene bár nem ér fel a Cuphead-hez, azért elég jó lett és a menü zenéje a fülemben is ragadt. Amitől viszont nagyon félkész érzet van, az a képességek és fegyverek hiánya. Mindössze 3 féle fegyver van, ebből is 2 csak a színében tér el (mert nem mindegy, mikor kit milyen színnel lövünk) és ez a 3 fegyver is már a játék elején rendelkezésre áll. Nincsenek gyűjtögetni valók, játékbeli valuta, nincs semmi fejlesztés, fejlődés, semmilyen új fegyver és képesség nem szerezhető. Secret-ek, easter egg-ek sincsenek, collectable dolgok sem acsikhoz. Azért ma már ezek hiányában kiadni egy játékot elég fura, persze a pénzhiány lehetett ennek is az oka.

Talán idővel kijön még néhány patch, ami javít a játékmeneten és talán idővel lesz már autosave is az egyes pályák előtt. Így most csak azoknak ajánlom, akik nagyon imádták a Cuphead-et és szeretnének valami hasonlóval játszani, még ha csak nyomokban is ér fel hozzá. Aki pedig a Cuphead-től a falnak szaladt a nehézség miatt, az ki se próbálja. Ez is azoknak való, akik szeretik a kihívást jelentő platformereket.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Válasz erre

Peace
#1349 Peace [28844]
Cyberpunk 2077: Phantom Liberty és 2.0 (PC):

Szerintem még soha az életben nem vártam annyira játékot, mint a majd 3 évvel ezelőtt megjelent Cyberpunk 2077-et. Ehhez rengeteget hozzátett a 8 évnyi hype és az, hogy imádom ezt a műfajt. Teljesen megbabonázott és levett a lábamról. A megjelenés előtt elolvastam a szerepjáték háttértörténetét és a "The World of Cyberpunk 2077" kötetet is, tűkön ülve vártam az éjféli premiert. Végül sajnos nem váltotta be az összes ígéretét. Közel sem! Utólag nyilatkozta le az egyik fejlesztő, hogy a csapat nagy része a 2018-as "kamu" demón dolgozott és ezzel rengeteg erőforrást elvontak a tényleges fejlesztéstől. Kételkedhetünk benne, de jó eséllyel igaz lehet. Botrányos állapotban érkezett meg konzolokra, PC-n is akadtak gondok szép számmal. Kapott rendesen hideget-meleget. A CDPR-et és a játékot is elég rendesen meghurcolták. Én mindettől függetlenül piszkosul élveztem, mert egyből beszippant az egyedi látványvilága és hangulata. A történetről és a karakterekről nem is beszélve! Idén tavasszal lenyomtam egy második végigjátszást céges csajszival (Judy miatt! ), mert végre lett megfelelő konfigom, hogy teljes pompájában élvezhessem. 2020 decemberében hatalmas szívfájdalmam volt, hogy a Ray Tracing megölte a kártyámat és le kellett mondanom róla. A Frame Generation hatalmas királyság az Nvidia részéről, de májusban még voltak azért problémák. Az épületek a távolban és egyes textúrák rángatóztak, feketés elmosódások villantak fel. Kicsit illúzióromboló volt. Viszont hála a jó égnek mindez a 2.0-s frissítéssel eltűnt! Nem tökéletes, akadtak apróbb grafikai glitchek, de 99%-ban tökéletes képet produkált Overdrive módban Path Tracing-el és bekapcsolt DLSS 3.5-ös Ray Reconstruction-el! A látvány valami egészen elképesztő, továbbra is az egyik leggyönyörűbb piacon lévő cím ennyi idő elteltével is!
Természetesen teljesen új karaktert kezdtem, hogy meglegyen a Nomád is. Na meg a CDPR is azt javasolta, hogy újjal ugorjunk neki. Teljesen átdolgozták a képességfa rendszert és más módosítások is eszközölve lettek. Végre nem kell kismillió gyógyító ketyerét és gránátot cipelnünk. Van 2-2 (képességekkel 3-3-ra növelhető) belőlük és kaptak cooldown-t. Végre megérkeztek a kivégzések a játékba, úgyhogy visszatértem az első végigjátszásban jól bevált kardozós-szétaprítós build-hez. Nehéz fokozaton kezdtem, de egy idő után olyan könnyűvé vált ezzel a szétdrótozott állat V-vel, hogy kénytelen voltam feltolni very hard-ra. Igazából ott sem okoztak gondot a kisebb seregek sem. Militech Berserk elsüt és mindenki miszlikbe aprítva fekszik. A rendőrök felturbózása, a random kialakult csetepaték és az autós harcok is remekül feldobják a játékot!
A kiegészítőtől kicsit tartottam, hogy rövid lesz, de 3 napig szuperül elvoltam vele. Nagyon kellemes mennyiségű tartalmat pakoltak bele! Az új helyszín szerintem baromi hangulatos és teljesen jól beleillik az alapjátékba. Az új karakterek is nagyon hamar a szívemhez nőttek! Johnny is visszatér, méghozzá temérdek új mondanivalóval! Imádtam az összes beszélgetést minden főbb NPC-vel, nem sok címben vannak ilyen szintű dialógusok! Érdemes rámenni a mellék küldetésekre és a Gig-ekre is, mert azok is félelmetesen jól sikerültek. Egy szívfájdalmam van, hogy nem került bele egy újabb fegyverfokozat. Igazán kaphattunk volna valami 5++ feletti exotic-okat, mert a játék utolsó 20 óráját már ugyanazokkal a kimaxolt fegyverekkel toltam le. Mondjuk értelme nem lett volna semmi erősebbnek, mert így sem okozott gondot semmi a legnehezebb fokozaton. De legalább lett volna miért küzdeni kicsit vagy gyűjtögetni. Mikor meglett a 60-as szint, ott is már kicsit elment a kedvem a további Gig-ek teljesítésétől. És viszonylag hamar meglett a max szint a kiegészítő alatt. Poénból azért kellett egy mantis blade is, mert annyira menő volt a kivégzés vele a videókban.
Mindent döntést úgy hoztam meg, ahogy azt a legjobbnak éreztem, de sajnos így sem lehetett happy end. Utána végignéztem az összes lehetőséget youtube-on, azért kitettek magukért rendesen. Van egy teljesen új ending is, amit mindenképp érdemes megnézni! Még mindig úgy érzem, hogy megfelelően döntöttem, sajnos minden variáció végén marad az emberben valami csöppet lehangoló és szívfacsaró érzés. De ezért is kiváló ez a játék, mert ilyet képes kiváltani a játékosból!
Azt kell mondanom, hogy ezt a harmadik végigjátszást élveztem a legjobban. Még mindig nem az a játék, amit ígértek és már soha nem is lesz az. Viszont nagyon tisztességesen kipofozták!!! Akadnak még apróbb hibák, de az összkép az bravúros! Örülök, hogy nem hagyták magára és végül sikerült ilyen alakot öltenie! Jelenleg megint hatalmába kerített az az érzés, hogy valami egészen kivételesnek lehettem a részese és csak keresem a helyem az ürességben. Nagyon bízok benne, hogy sokkal ügyesebben fogja csinálni a CDPR a következő CP2077 címmel! Szerintem rengeteget tanultak az elmúlt 3 évből. Én továbbra is teljesen a megszállottja vagyok ennek az univerzumnak, az összes képregényt elolvastam és az új regény is elő van rendelve. Reménykedve és kiéhezve várom az újabb kalandokat!
Azok számára is bátran ajánlom az újrajátszást, akiknek utoljára 2020 decemberében volt szerencséjük Night City-hez. Azok számára meg végképp, akik a kivárásra játszottak és először vetnék bele magukat a kalandba!

Válasz erre

Shadowguard
#1348 Shadowguard [4546]
Hehe, köszönöm az elismerést Tegnap jött ki patch, a leírás alapján pár helyen könnyítettek a dolgokon és az idézhető segítőn is erősítettek. Más kérdés, hogy ez nem javítja az alapvetően hibás mechanikákat.
Viszont külön élvezet streameket nézni, hihetetlen mennyire ki tudnak akadni veterán souls játékosok, mert itt máshogy működnek a dolgok és ők nem hajlandóak alkalmazkodni-> a játék sz@r

Na de majd két hét múlva a Lords of the Fallen Attól annyira keveset várok, hogy cslaódás kizárva

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Válasz erre

Előzmény: johnson19 2023.09.27. 13:49
johnson19
#1347 johnson19 [130]
Köszi! A te beszámolódat jobban vártam, mint a "hivatalos" teszteket. Mondjuk elég elszomorító, amit írsz, mert az előzetesek alapján érdekelt volna a játék. De ha tényleg ilyen pokoli nehéz, akkor inkább kihagyom...egyelőre legalábbis, amíg nagyobb rutinra nem teszek szert soulslike-ok terén.

Válasz erre

Előzmény: Shadowguard 2023.09.27. 13:18
Shadowguard
#1346 Shadowguard [4546]
Én kérek elnézést, ez még a szokottnál is hosszabb lett... Pedig már kétszer megvágtam

Lies of P
Hazudj még Pinokkió

Megmondom őszintén, bár az első bejelentéskor még érdeklődve néztem Lies of P-t (itt még kifejezetten Bloodborne-os volt a hangulat), de a későbbi videók hatására ez az érdeklődés óvatos távolságtartássá változott. A júniusban megjelent demo pedig végképp nem győzött meg. Már akkor azt éreztem, hogy van pár jó ötlet a játékban, de a megvalósítás nem a legjobb.

Ezt végül a (kétszeri) végigjátszás során sem sikerült megcáfolnia. Bár látom a pozitív oldalait, de a tényleges játékmenet túl sok sebből vérzik. Na de haladjunk sorban. Maga a Pinokkió történet csak nyomokban fedezhető fel. Hősünkre ugyan bábuként hivatkoznak, de erről szinte csak a mechanikus bal karunk árulkodik, mint ahogy Gepetto sem asztalosmester, hanem egy zseniális mérnök. És a hazugságoknak ugyan fontos szerepe van a játékban, de azoktól sem az orrunk fog nőni, csak az elérhető befejezést változtatják meg.

A történet Krat kitalált városában játszódik, ahol Gepetto által megtervezett, a rejtélyes ergo nevű anyag által mozgatott bábuk gondoskodtak a lakók teljes kényelméről. A bábukat kötötte a Robotika három Grand Covenant négy törvénye, melynek értelmében kötelesek engedelmeskedni az alkotójuknak, nem árthatnak az embereknek és szolgálniuk kell a város érdekeit, továbbá nem hazudhatnak. Ám valami miatt a bábuk figyelmen kívül hagyták az őket megkötő törvényeket és elkezdték lemészárolni a város lakóit. Viszont hazudni továbbra sem tudnak, arra csak a címszereplő képes. Ráadásul a „lázadás” előtt egy „Petrification Disease” nevű járvány is kitört, ami a fertőzött lakosokat szép lassan kővé változtatta, és ha túl is élték borzalmas mutánsokká váltak.

Persze a játék kezdetén ebből nem sokat tudunk. Egy üres vasúti kocsiban ébreszt fel minket egy kék pillangó és meg is adja a feladatot: jussunk el a túlélők menedékébe, a Krat Hotelbe. Gyakorlatilag ez a tutorial szakasz, övünkre akaszthatjuk Geminit, a lámpásban lakó tücsköt (?), kiválaszthatjuk a kezdő fegyverünket, megtanuljuk a harcrendszer alapjait és az állomásról kilépve az első bonfire-nél (ami itt Stargazer) szintet is léphetünk. Sajnos miután eljutunk a hotelhez és találkozunk a pillangót küldő lánnyal ezt a funkciót elveszíti a „bonfire” és sokáig minden egyes alkalommal vissza kell mennünk szintet lépni, de ez lesz a legkisebb bajunk.

Mivel a Lies of P a soulslike címek sorát erősíti ezért az egyik legfontosabb része a harc (lenne) és pont itt vannak a legnagyobb gondok is a játékkal. A készítők úgy gondolták ők inkább a Sekiro és a Wo Long deflectre építő harcrendszerét veszik alapul. Ugyan megvan a lehetőség, hogy kitérjünk az ellenfelek támadása elől, de maga a dodge mechanika rémesen esetlennek érződik, sokszor inkább frusztráló, mint hatékony. Később fejlesztésekkel ezen lehet javítani, de ritka kivételektől eltekintve jobban megéri a játék által perfect guardnak nevezett rendszert használni. Egyrészt ha sikerül jól időzíteni a védekezést megússzuk sebződés nélkül, de még ha korábban nyomjuk a gombot akkor is csak a sebzés egy részét szenvedjük el. Ráadásul egy ideig vissza is tudjuk nyerni az elvesztett HP egy részétaz ellenfelet megsebezve (hasonlóan a Bloodborne rendszeréhez). Másrészt vannak úgynevezett fury támadások (onnan lehet felismerni, hogy az ellenfél pirosra vált), melyek elől nem is lehet kitérni, ha rangeben vagyunk mindenképpen eltalál. Kivéve, mikor nem, mert ugyan időnként tévedhetetlenül lekövet minket az ellenfél, de máskor egyszerűen mögé lehet futni, mert csak a levegőt csépeli. Plusz a (sikeres) védésektől könnyebben kerül az ellenfél „groggy” állapotba, mikor is egy feltöltött heavy támadástól össze is esik.
Utóbbival csak az a gond, hogy ilyenkor is folyamatosan tud támadni és sokukat szinte képtelenség összerogyasztani, mert minden támadás megszakít minket. Meg egyébként is, minden ellenfél kétszer üt, amíg mi egyszer felemeljük a fegyvert.
Ráadásul az említett két címmel ellentétben a Lies of P-ben staminánk is van és ezt még a tökéletes védések is csökkentik. Én sokszor jártam úgy, hogy hiába védtem ki tökéletesen a boss minden támadását, visszatámadni már nem tudtam. És ez a jobbik eset, mert ha teljesen elfogy a staminánk védekezés közben akkor megszédülünk és csak tehetetlenül várhatjuk az ellen csapását. Hasonlóan „jól” sikerült része a harcnak a fegyverek kopása. Azok ugyanis kopnak, ütéstől, hárítástól egyaránt, pluszban van egy debuff is, ami roncsolja őket (szerencsére utóbbi ritka). Nagy gond nincs (elvileg), a bal karunkban egy köszörű is helyet kapott, bármikor meg lehet javítani. Csak ez idő és vannak olyan bossharcok, amikor egy healt alig van idő elnyomni, nem még másodpercekig élezni a pengét (abba bele se menjünk, hogy a buzogányt miért kell élezni… Kell és kész).
Érdemes megemlíteni még azt is, hogy a legtöbb hasonló címmel ellentétben karakterünk semmilyen védettséget nem élvez a földön fekve, ha egy ellenfél hanyatt lök minket a földön is ugyanúgy sebezhetőek vagyunk. Velem konkrétan megtörtént, hogy a karakterem nem tudott felállni, mert mire nagy nehezen feltápászkodott volna ismét hanyattlökték. Érdekes, hogy ez az ellenfelek esetében nem mindig igaz. Volt olyan ellenfél, akit hanyatt lökve is tudtam támadni, másokat nem.

Pedig lennének jó ötletek a játékban, például a szétszedhető fegyverek képében. A normál fegyverek mindegyikét szét lehet szedni pengére és markolatra és szabadon kombinálhatjuk is őket. Ennek gyakorlati értelme is van, hiszen a lándzsamarkolatú tőr messzebbre ér el, mint a hagyományos. Ráadásul az animációkat a markolat határozza meg, ha szúrófegyvert csinálunk valamiből kisebb eséllyel akad el a falban a támadás.

A játék grafikai szinten tökéletesen rendben van, az idén is jelentek meg ennél lényegesen csúnyább, AAA-nak mondott címek. Az ellenfelek jól néznek ki, a bossok különösen és nagyon minimális ismétlődés van csak bennük, de még ott is sikerült csavarni a dolgon. Azt azért érdemes megemlíteni, hogy én rengeteg helyen észrevettem honnan loptak inspirálódtak a készítők. Aki jártasabb a műfajban az könnyen felfedezheti a Bloodborne ellenfeleit, de volt boss, aki a Wo Longból vagy éppen az Elden Ringből tanult el támadást.

Ami viszont egyedi és szintén említést érdemel azok a zenék. Minden bossfight alatt egyedi muzsikák szólnak és egy kivételével mindegyik zseniálisan sikerült, de a pályákat járva is vannak kifejezetten hangulatos részek.

A végigjátszás nekem elsőre 44 óra volt, ezt NG+ alatt feltornásztam 69-re, ez idő alatt egyetlen bugba futottam bele, az egyik bossnál egyszer sem jelezte hova kell állni a kivégzéshez.
A játékidőhöz azért hozzátartozik, hogy én egyrészt igyekeztem mindent alaposan felderíteni, másrészt normálon minden bosst summon nélkül öltem. Egyszer megnéztem a summont kíváncsiságból, de ott pont nem sokat értem vele. Viszont videók alapján a legtöbb helyen azért tud segíteni, ha más nem a figyelmet eltereli rólunk. NG+-on már gyorsabban haladtam, nagyon sokáig stagnált a nehézség, az utolsó három boss kivételével minden 1-2 próbából lement, a végére viszont kegyetlenül bedurvult a játék.

Mindent összevetve én csak a soulslike stílus elkötelezett rajongóinak tudom ajánlani és csak akkor, ha szemet tudnak hunyni a játék átgondolatlan döntései fölött. Nekik is inkább csak gamepassen keresztül. Viszont a játékban van potenciál, én remélem, hogy az esetleges folytatásban (amire a stáblista utáni jelenet utal is) sikerül a mostani hibákat kijavítani és gördülékenyebbé tenni a játékmenetet. Azért sokat elárul, hogy minden hibája ellenére én még tervezem elővenni egyszer, egy másik builddel is

TL,DR: Egy hangulatosan kinéző soulslike játék, ami tartalmaz jó ötleteket is, de az átgondolatlan fejlesztői döntéseknek „hála” sokszor válik frusztrálóvá és nem a jó értelemben nehézzé. Kezdőknek és alkalmi souls játékosoknak semmiképpen sem ajánlanám, mert az egyik, ha nem A legnehezebb cím a zsáneren belül, de veteránok tehetnek vele egy próbát. De ők is inkább csak a gamepass keretein belül.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Válasz erre

Peace
#1345 Peace [28844]
Starfield (PC Game Pass)

Nyilván kíváncsian vártam ezt a játékot, de nem volt olyan őrületesen nagy a hype számomra. Ettől függetlenül egyértelmű volt, hogy rá fogok menni, hiszen imádom az űrkalandokat!
Rögtön a legelején fogtam a fejemet, amikor bányász lézerrel megkínáltam egy jó munkás embert, aki lekuporodott a földre és kiabálta, hogy "jajj, ne csináld!". Majd mikor nem lőttem tovább, felállt szépen és visszasétált folytatni a munkát. Ugyanezt kipróbáltam a két fő NPC-vel is, azokon szimplán átment a sugár. Na mondom, akkor ez aztán RPG a javából, de legyen. Erről a szintről indulunk, ehhez kell igazodni. Csak a szokásos Bethesda szint.
Viszont a kezdeti sokkon felülemelkedve pár perc elteltével beindultak az események és egy szempillantás alatt beszippantott a gameplay! Csak egy nagyon rövid bevezetést kapunk és onnantól nagyjából szabad utat kapunk a világűrben. Nem is feltétlenül magyaráz sokat a játék, az első 2-3 órában azért böngészgettem a netet és a fórumot, hogy választ kapjak a kérdéseimre. De onnantól, hogy ezek az alapok letisztázódnak, már nem jelenthet gondot semmi az űrkalandorok számára. Én konkrétan megkaptam az első társamat és belekezdtem különböző melléktevékenységekbe. Annyira belefeledkeztem, hogy konkrétan 50+ óra után kezdtem bele a fő történeti szálba. Csak pislogtam, mert így röpke 1-2 óra elteltével megsokszorozódott a társaim száma. És vicces is egyben, mert a main quest elkezdésével Sarah rám zúdította a véleményét az előző 45 óra közös kalandjairól. Ráadásul egymás után egy párbeszéden belül.
A fejlődési rendszer is jópofa! Minden képesség úgy fejleszthető magasabb szintre, ha előtte teljesíted az adott szinthez tartozó kihívást. Ha a közelharci fegyvereket szeretnéd 2/4-es rank-re húzni, akkor előtte meg kell ölnöd X számú ellenfelet közelharci fegyverrel. Így kell elképzelni. Szerintem kimondottan jót tett a játéknak. A felfedezés és a gunplay is remek, de az űrhajóépítés és az űrharc is hatalmas királyság!!! Ráadásul bizonyos űrhajó elemek képességekhez vannak kötve. A legütősebb fegyvereket, hajtőműveket, pajzsokat és egyéb finomságokat akkor alkalmazhatjátok, ha 2-3 skill ki van maxolva 4/4-esre! De megéri, mert félelmetesen ütős gépeket lehet összepattintani! Az enyém a végére, már 3-4 ellenséges gépet is pillanatok alatt szétkapott a 4 automata ágyújával. Esélyem sem volt rakétákat kilőni rájuk.
A fő küldetés egyébként nem valami nagy szám, egy kicsit csalódást keltő. Viszont a NG+ egyedi megoldása ritka ötletes és jópofa! Állítólag meg is éri többször végigvinni, mert tartogat még meglepetést a legtapasztaltabb felfedezők számára is. Én is folytattam volna a második végigjátszást, csak megjelent a CP2077 2.0. A frakció küldetéssorozatok viszont kimondottan korrektek, összesen négy ilyen van a játékban. És a mellékküldetések között is akadnak ritka hangulatosak! A missziók és párbeszédek minősége kicsit ingadozó. Sokszor tényleg odatették magukat és rendesen kidolgozták őket, néhányat meg konkrétan mintha A.I. írt volna.
Technikai szempontból viszont már kicsit siralmasabb a kép. Olyan alapvető funkciók nem érhetőek el, mint a brightness, gamma, max FPS, FOV, HDR. Ez azért elég pofátlanság így 2023 vége felé! Ráadásul DLSS támogatás sem került bele. Az AMD utólag természetesen tagadja már, de több forrás szerint megakadályozták, hogy benne legyen megjelenésre az Nvidia technológiája. A megjelenés után ugyan beharagozták, hogy érkezni fog patch formájában, de ez számomra már késő bánat kategória. Egyébként csak néhány városban zuhant be 50 körülire az FPS, ezt leszámítva szépen hasított. De sajnos a gyengébb konfiggal rendelkezők azért anyáznak rendesen net szerte és teljes joggal teszik. Todd Howard nyilatkozata volt a legvisszataszítóbb, aki az optimalizálás hiányára irányuló kérdésre annyit felelt az interjúban, hogy fejlesszetek gépet. Ez gyomorforgatóan gusztustalan hozzáállás szerintem.
Összegezve a fő kampány nem emészt fel sok időt, én pillanatok alatt a végére értem. 50 óra után estem neki és 62 környékén már végeztem is. Még kalandoztam kicsit, de ott nekem kifulladt már 104 teljesített küldetéssel, így átmentem new game+ módba. Viszont akik maximalisták és szeretnének minden bolygót 100%-ra megcsinálni, helyőrségeket építeni és nyersanyag szállítós küldikkel is foglalkozni, azok szerintem röhögve eltölthetnek 3-400 órát is akár, mert hatalmas a bebarangolható szeglete a világegyetemnek.
Ha egy casual űrkalandra vágysz némi RPG elemmel megspékelve, ami hatalmas szabadságot nyújt a játékos számára, akkor simán érdemes adni neki egy esélyt! Game Pass előfizetéssel "ingyen" végképp! Ha teljes áron nem is, de mondjuk egy 50%-os leárazásban érdemes lehet behúzni. Kiegészítőt is ígérnek hozzá, szóval bővülni is fog még a jövőben. Messze nem 9/10 vagy 10/10-es játék, amikkel a fizetett oldalak teleaggatták. Főleg nem egy Baldur's Gate 3 végigjátszás után! Egy kicsit más szint a kettő. Akadnak mókás és kicsit idegesítő tipikus Bethesda bugok, a teljesítménnyel is gondok lehetnek gyengébb PC-ken. De mindezek ellenére egy addiktív és ritka szórakoztató kis játék a sci-fi műfaj szerelmesei számára!

Válasz erre

Gobiakos
#1344 Gobiakos [13324]
Mortal Kombat 1

Tegnap a végére értem a Story módnak, amivel kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim.
Maga a játék, a mechanika, az animációk, a hangok... néhány apró kivételtől eltekintve* minden tök fasza lett és szerintem előrelépés az MK 11-hez képest.
A sztoriban tök jól működött a kameo-sdi, a versus meccsek alatt nekem személy szerint még szoknom kell; ott nekem kicsit 'muszáj' érzetet kelt csak ahelyett, hogy pluszt kapnék tőle.
Összességében nem bántam meg ezt a vásárlást sem, ahogy a korábbi epizódok is mind megvannak, bár itt nem érzem feltétlenül a kimaxolt ár-érték arányt... Szerintem drágább lett, mint jó.

* Nitara mo-cap-je és szinkronja egyaránt minősíthetetlen lett! És ezt nem azért írom, mert mindenhol máshol is ezt írják, hanem éppen ezért írja ezt minden érintő orgánum ezt, mert sajnos igaz: Megan Fox itt nagyon mellé ment!

Válasz erre

Shadowguard
#1343 Shadowguard [4546]
És csak megszületett az újabb wall-of-text
Remnant II
Shooter Souls Pt. 2

A Remnant from the Ashes nagy kedvencem volt, szóval a bejelentés óta vártam a második rész megjelenését. Már az előrendelőknek járó korai hozzáférés alatt belekezdtem és bár elég nehezen indult be, illetve fogott meg a játék, de azóta többször is sikerült a végére érnem. Még mindig vannak megszerzésre váró lootok és rejtett titkok, plusz a legnehezebb fokozat is vár rám, de egyelőre megvárom a DLC-ket.

A lassan kibontakozó történet (nem meglepő módon) az előző rész után játszódik, egy poszt-apokaliptikus világban. Főhősünk a misztikus Vault Ward 13-at keresni, ahol állítólag békében élnek emberek. Hasonlóan kezdett az előző rész is, annyi változott, hogy ezúttal nem egyedül kalandozunk, de a vége ugyanaz: egy tutorialnak is felfogható rész és némi átvezető után eljutunk a keresett helyre és végre kiválaszthatjuk a kasztunkat (ami itt archetípus névre hallgat), kapunk némi felszerelést és újabb átvezetők után (végre) kezdetét veszi a kaland.

Viszont hogy ez a kaland milyen lesz és mennyire haladunk könnyen az nemcsak a játéktudásunkon múlik, hanem a szerencsén is. Már az első rész is procedurálisan generált térképekkel operált, de ott legalább a helyszínek fixen követték egymást. Ezúttal viszont a kampányban bejárható 5 világból csak a második és az utolsó fix (ezeknél a térkép is állandó), a három központi terület sorrendje teljesen véletlenszerű. Ahogy az ott megtalálható lootok, bossok és feladatok is véletlenszerűen kerülnek kisorsolásra.
Ez egyfelől jó dolog, mert alaposan megnöveli az újrajátszhatóságot, még sokadik alkalommal is bele lehet futni addig ismeretlen dolgokba. Aztán a neten rákeresve kiderül, hogy még egy csomó mindent nem is látott az ember fia/lánya. Viszont cserébe a nehézség is legalább ennyire véletlenszerű. Én elsőre veterán nehézségen kezdtem (ez a közepes fokozat, nem számolva a NG+-on megnyíló Apocalypse nehézséget), a nekem sorsolt első világ nagy része igazi szenvedés volt, párszor még az újrakezdést is fontolgattam. Aztán a területen túljutva sokkal könnyebbé vált a játék. Nem csak azért, mert a karakterem is erősödött, de a következő biomokat sokkal könnyebbnek éreztem.

Különösen már az újrajátszásoknál tűnt fel, hogy míg az egyik világ kettő boss kivételével sétagalopp Nightmare fokozaton is addig egy másikon egy nagyobb mob packtól is fűbe (homokba) tud harapni a karakterem már Veteránon is. 4-5 újrajátszás után már szembeötlő az is, hogy hiába az elméletileg procedurálisan generált pályák, de hamar ki lehet ismerni a térképet. Legfeljebb annyi a különbség, hogy más loot van ott vagy más mellékes dungeont találunk egy ajtó mögött. Újrajátszáskor egyébként nem muszáj az egész kampányt az elejéről kezdenünk, a Ward13-ban lehetőségünk van Adventure módra váltva egy-egy, már befejezett világot újrasorsoltatni. Van pár dolog, amit így nem lehet megszerezni, de lootokat vadászni egyszerűbb így.

A balance hiánya az archetípusoknál is megvan, én egy kivételével mindet kimaxoltam és érezhető mekkora különbség van közöttük. Az archetípus ugyanis nincs kőbe vésve, ha megvásároljuk (vagy bizonyos esetben megtaláljuk) a feloldáshoz szükséges itemet akkor onnantól kezdve bármikor lecserélhetjük, plusz beállíthatunk egy másodlagost is. Mindegyikhez tartozik négy passzív és egy aktív képesség, valamint egy egyedi trait is. Utóbbi csak addig van a classhoz kötve, amíg el nem érjük a tizedik szintet, onnantól szabadon használhatjuk más archetípusokkal is.

A játék alatt ugyan Unreal Engine 5 fut, de néhány kivételtől eltekintve ez úgysem fog feltűnni. Én bizonyos részeken még azt sem mondtam volna meg, hogy nem az előző résszel játszom. És persze ebben benne van, hogy az emlékek megszépülnek idővel, de azért Nerud világát nem mondanám szemet gyönyörködtetőnek semmi esetre sem.
Cserébe a world bossok igazán látványosak lettek, még ha a harc hevében csak ritkán van lehetőség rácsodálkozni egy-egy részletre. A hangok terén sincs gond, a szinkron nem kiemelkedő, de nem is borzalmas, a fegyverhangoknál is hallottam már rosszabbat és egy jó fülhallgatóval vagy 5.1es rendszerrel játszva könnyen be tudjuk tájolni az ellenfeleket.
Viszont az End Credits zenéjét mindenképpen megosztanám.
Komolyabb bugokba nem futottam bele, kétszer esett bele az ellenfél a textúrába, de szerencsére az AOE sebzés ki tudta szedni, illetve az achievementek egy része is bugos volt, de azóta az összeset javították. A játék hossza egy érdekes kérdés. Szerencsétől és tudástól, meg persze a választott nehézségi szinttől függően egy-egy világ teljes kipucolása 1-2 óra között van, a teljes kampány 7-8 körül. Viszont ha az ember mindent fel akar fedezni és össze akar szedni akkor ennek a többszörösét is beleteheti a játékba. Nekem jelenleg 86 órám van benne, 1 archetípus nincs maximális szinten, illetve egy világ van, ahol még várnak rám összeszedésre váró lootok.

Annyit még érdemes megemlíteni, hogy a történet eléggé befejezetlen maradt a játék végére is, ezen remélhetőleg az érkező DLC-k tudnak javítani. Viszont arról se feledkezzünk meg, hogy nem is teljes árú játék, az ultimate edition kerül annyiba, mint egy-egy frissen megjelenő AAA cím és az újrajátszhatósága kifejezetten magas. Főleg, ha a coopot is ki tudja használni valaki, de én erről nem tudok nyilatkozni.

TL,DR: A Remnant from the Ashes méltó folytatása, aminek ugyan vannak hibái, de ezek elhanyagolhatóak az összképet tekintve. Én csak ajánlani tudom, az első rész rajongóinak ugyanúgy, mint azoknak, akiknek ahhoz nem volt szerencséjük. Akár teljes áron is.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Válasz erre

Barthezz
#1342 Barthezz [54648]
Köszi még egyszer és kíváncsi leszek a véleményedre a végigjátszás után. Bár ha a demo betalált, akkor a teljes játékkal sem lesz gondod. Egyedül talán annyi negatívumot tudnék felhozni, hogy az utolsó helyszín egy idő után monotonná vált, amikor már elég régóta kellett a szellőzőjáratokban mozogni. A korábbi helyszínek változatosabbak voltak. Bár a végső helyszín kárpótolt. A befejezés is amúgy tetszett, külön betalált a szerkesztő által írt sort, hogy kiknek dedikálta a játékot. Ezt nem lövöm le, vagyis spoilerben teszem, szóval legyen meglepetés, de bizony, belegondolva tényleg megvolt az analógia és ennek tükrében az egész játék ennek a bizonyos dolognak a metaforája volt:

SPOILER
COVID-generáció

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Válasz erre

Előzmény: Aryx 2023.09.06. 12:00
Aryx
#1341 Aryx [4088]
Örülök, hogy jól sikerült / tetszett. Az a nyúlfarknyi demó nálam elég betalált, mindenképp szeretnék rá idén sort keríteni.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Válasz erre

Előzmény: Barthezz 2023.09.06. 10:59
Barthezz
#1340 Barthezz [54648]
Full Void

Köszi Aryx-nak az ajánlást, különben nem hallottam volna róla. Egy remek cinematic-platformer / puzzle-platformer pixel-art indie játék, ami játékmenetében a nagy elődöket (Another World, Heart of Darkness) idézi, hangulatában pedig van benne egy kis Lost in Space (az onnan ismerős "Danger Will Robinson" kinézetű robotok igázzák le a földet) és Stranger Things is (ez pedig leginkább a sorozatot és a 80-as éveket megidéző zseniális szintipop zenében jelenik meg), de visszatérve a játékokhoz, az Inside-ból is visszaköszön számos elem (tudatmódosító kötelek és sisakok, illetve a legutolsó helyszín az Inside hangrobbanásos szakaszát idézi). A főszereplő egy kamaszfiú, akivel meg kell menteni az emberiséget a robotoktól. Fegyverünk nincs, így menekülés, rejtőzködés, platforming és puzzle részek váltakozása jellemzi a feladatainkat. A puzzle rész behoz egy új játékelemet, amelyben pici laptopunk segítségével kell beprogramozni különféle eszközöket és a segítségünket képező robotunkat, majd lefuttatva a parancssort sokszor a segítőnkkel szinkronban kell mozognunk. A végefelé leginkább ezekkel a részekkel időztem el, jópár esetben nem volt egyszerű rájönni a megfelelő műveletre. A játékidő nagyjából másfél - 2 óra, beleértve a 12 acsit is. Ezek nagy részére magunktól is könnyen rájöhetünk, de néhányhoz szükségem volt guide-ra.

Aki a fent említett játékokat / sorozatokat és magát a cinematic / puzzle platformer stílust kedveli, az nyugodtan tegyen vele egy próbát, időt sem igényel sokat, mert tényleg hamar végig lehet játszani.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Válasz erre

Peace
#1339 Peace [28844]
Baldur's Gate III

Későn érő típus vagyok, sokáig nem vonzott az RPG műfaj. Aztán végül sok év elteltével a legnagyobb kedvencemmé vált. A Fallout 1-2 valamiért kivételt képezett, azokat olyan szinten imádtam, hogy a mai napig a dobogó legfelső fokán állnak a zseniális hangulatuk miatt! Viszont a Baldur's Gate, Icewind Dale, Neverwinter Nights és a többi klasszikus nekem mind kimaradtak, nem érdekeltek. KOTOR, The Witcher 1, Dragon Age 1. Talán ezekkel kezdődött a kacsintgatás, aztán végül már nem volt megállás.
De ha már egyszer Larian, a Divinity: Original Sin első részét nem volt képes bevenni a gyomrom. Nekiugrottam 2-3 alkalommal, de mindig rövid úton uninstall lett a vége. Viszont a második résszel jött a teljes szerelem! Olyan szinten rákattantam, hogy kétszer végig is játszottam. Amikor jött a BG3 bejelentés és kiderült, hogy lényegében egy DOS3, csak más néven, akkor már tudtam, hogy NEKEM EZ AZONNAL KELLENI FOG! Nem tudtam semmit az előző két rész történetéről, de annyira nem is zavart. És mivel nyilatkozták is, hogy ezen információk hiányában is tökéletesen élvezhető, onnantól már végképp nem aggódtam emiatt. Nem játszottam vele a korai hozzáférés időszakában és nagyon sikeresen el is kerültem minden spoilert a 2,5 esztendő alatt, így abszolút újdonságként éltem meg minden egyes részletét. A sztori bombasztikusan indul és pislogtam rendesen, hogy itt aztán mi epic shit lezajlik pár perc leforgása alatt! És végül a bődületes bevezetés után megindulhatunk a hatalmas első fejezet területén, hogy összeszedjük a kis csapatunkat és válaszokat találjunk. Akik játszottak a DOS részekkel, azok számára már abszolút ismerős lesz minden. A jól bevált receptet követték, csak mindenen picit finomítottak és beadtak némi szteroidot is. Leginkább a kontrolleres irányítás lett hatalmas előrelépés a DOS2-höz képest. Minden sokkal egyszerűbb és sokkal jobban kézre áll, minden funkció elérhető maximum két gomblenyomással. Teljesen személyre szabható tárcsák ugranak fel, amiket kedvünk szerint alakíthatunk. Tárcsákat is hozzáadhatunk, de le is vehetünk. Hihetetlenül kézre áll, élvezet volt kanapéról végigtolni! A grafika nagyon pofás, a teljesítmény is abszolút rendben volt. Ugyan én lekorlátoztam 120-ról 60-ra, mert egy ilyen játékban szerintem abszolút felesleges ennél több, de max grafikán gyönyörűen és tükörsimán futott.
És akkor beszéljünk kicsit a problémákról is, mert bizony akadtak. Harc közben néha támadás után megállt az élet és csak 6-7 sec elteltével jött a találat. Ez valamikor 2 héttel a megjelenés után kezdődött, lehet valami apróbb patch okozta. Nem tragédia, de néha forgattam a szememet. 3-4 küldetésem bugos volt. Volt amelyik csak hangyányit, volt ami kimondottan. Hiányzó átvezető videó vagy éppen nem triggerelődött. Az NPC nem ott volt és nem olyan állapotban, ahogy kellett volna. Ez a temérdek mennyiségű küldi elenyésző százalékát teszi ki és azonnal lehet rá megoldást találni a neten, de nem mehetünk el mellette szó nélkül. Az ACT1 szinte teljesen kifogástalan, ACT2-ben kezdődnek picit a gondok és érezhetően az ACT3-ra jutott a legkevesebb tesztelési idő. Ráadásul állítólag egy teljes városrészt és rengeteg tartalmat kivágtak végül az utolsó felvonásból. Ha jól tudom, akkor az egyik társunk küldetése így nem is zárható le kellőképpen, de mintha ezt pont most javították volna a tegnapi méretes tapasszal. De mindezek mellett tökéletesen végigjátszható és abszolút élvezhető a teljes kampány.
De az biztos, hogy a Larian ezúttal is valami félelmetesen kitett magáért! Már önmagában csak az, hogy nincs két egyforma NPC és nincs két egyforma válasz. Sok 100 teljesen egyedi kinézetű lény népesíti be a játék világát és mindegyiknek van valami saját mondanivalója. A világ él és lélegzik, a zenék frenetikusak, a sztori lehengerlő és fordulatokkal teli, a társak személyisége és küldetéseik lebilincselőek és kellően mélyen kidolgozottak, a harc pedig tömör gyönyör! Döntéseinknek súlya van, méghozzá nem kicsi! És nem egyszer kell fajsúlyos döntést meghoznunk, ami komolyan befolyásolhatja a világ és egyesek sorsát. Nekem egy viszonylag korrekt befejezést sikerült összehoznom, ami közel áll a szívemhez. Bár néhányszor magamat is megleptem, mert nem hittem volna, hogy bevállalok egyes lépéseket. Az biztos, hogy még 2-3 végigjátszás simán benne van és nagyon érdekel, hogy milyen másfajta végkifejleteket lehet összehozni. Vagy például egy igazán gonosz Dark Urge végigjátszás is fun lehet, bár az nagyon nem én vagyok. Az viszont abszolút biztos, hogy én valami hihetetlen mód élveztem ezt a nem egész 126 órát, amit a játékban töltöttem!!! Ha valaki egy majdnem tökéletesre csiszolt játékélményre vágyik, annak azt javaslom, hogy várja meg a Definitive Edition megjelenését. A többieknek viszont hajrá, mert én úgy gondolom, hogy ez a cím jelenleg a cRPG műfaj csúcsa.

Válasz erre

Aryx
#1338 Aryx [4088]
Beyond Two Souls

Hát, egy újabb régebbi cím, ami csak most ki lett pipálva. A ki mivel játszik topicban már írtam róla, és nem sokat változott a véleményem, így most rövid leszek, de legalább önismétlő; van pár erős rész, de a történet összességében egy kliséhalmaz, ami sokszor szirupos, túlromantizált és a valósággal csak felszínes kapcsolatot ápoló.
SPOILER
A legvégén az indián srácot választottam pasinak, és a játékosok 14%-a döntött még így. Ryan-t egy utolsó gecinek tartottam végig, hiába ő felé akartak terelni a készítők, nem tudtam neki megbocsátani. Az indián az meg jó gyereknek tűnt, pláne ilyen felhozatal mellett. Meg hát ne maradjon már szegény gyerek egyedül, kanosan ott a sivatagban.

Hát ezt most nem eresztettem bő lére, BOCS.

TL, DR: Nagyon szerettem volna szeretni, de nem sikerült, nem fogott meg a sztori, öregnek éreztem magam hozzá. Egyszerűen túl sokszor láttam már ugyanezeket a jeleneteket máshol, más előadásban. Az irányításra sem éreztem rá egész játék alatt; talán a lopakodós, taktikai részek tetszettek a legjobban. Ugyanakkor másnak a végigjátszását sokkal jobban élveztem anno nézni, mint most saját kézbe venni az irányítást. Elismerem a helyét és jelentőségét a játékiparban, de az azonosulás hiánya miatt ezt most inkább nem értékelném.

Azért nem ábrándultam ki teljesen, a Quantic Dream játékai közül a Heavy Rain-nel tervezek még tenni egy próbát (bár nem mostanában); azon a játékon még érzem azt, amit itt hiányoltam. Az egy felnőttesebb, komolyabban vehető sztorinak tűnik még abból az érából, amikor nem akartak mindenkinek eladható játékot készíteni.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Válasz erre

Shadowguard
#1337 Shadowguard [4546]
Atlas Fallen
Szegény ember Forspokenje (?)

Az alcím nem véletlen, nekem valamiért már az első előzetesek alapján az említett játék jutott eszembe és menet közben ez csak erősödött. Itt is van egy folyamatosan szövegelő karperec, aki kéretlenül ontja a hülyeségeit és a futást itt is siklás helyettesíti. Szerencsére vannak különbségek is, bár ez sem minden esetben előny. Na de szépen sorban...

A lassacskán kibontakozó történet szerint Atlas sivatagos világa fölött a napisten, Thelos uralkodik vaskézzel, az égen lebegő Watcher segítségével, az ő földi atlasi helytartója pedig az Ezeréves Királynő, aki gondoskodik róla, hogy mindenki betartsa a szabályokat.
Ám évekkel ezelőtt lázadás tört ki, lovagok csoportja egy nagy hatalmú mágikus kesztyűben bízva fellázadt Thelos ellen. Azonban a kritikus pillanatban a fegyver csődöt mondott és darabjaira robbant, a lovagokat pedig (látszólag) kiirtották Thelos szolgái.

Erről kezdetben mi semmit nem tudunk, a (testre szabható) karakterünk ugyanis egy egyszerű rabszolga, úgynevezett Névtelen, aki a múlt bizonyos részleteit vele együtt fogjuk felderíteni. A történet elején rátalálunk a kesztyű egy darabjára, ami ráadásul beszél is hozzánk, de egyelőre nem sok mindenre emlékszik... Kezdetben még a nevére sem. Itt beindulnak az események, melyeknek hála kikerülünk a világba és megkezdhetjük a kalandunkat. Nagy meglepetésekre nem kell számítani, van ugyan 1-2 csavar, de ezeket jó előre ki lehet találni.

A játéktér több térképre van bontva, ezeken belül kvázi szabadon közlekedhetünk és a mentési pontként szolgáló Anvilok között még a gyorsutazás is lehetséges. Kezdetben persze nem érhető el minden lehetőség, előbb újra kell kovácsolni a kesztyűnket, így szerezve újabb képességeket. Ezeknek hála oszlopokat és összetört hidakat emelhetünk ki a homok alól, többször is dash-elhetünk a levegőben vagy egyébként láthatatlan, az égben lebegő platformokat jeleníthetünk meg.
Út közben pedig rengeteget harcolhatunk (ez a legjobb rész), lerombolhatjuk Thelos szobrait, keresgélhetünk ládákat, megfejthetünk kincsestérképeket (melyek ládákhoz vezetnek) vagy gyorsasági feladatként totemeket emelünk ki egymás után, időre a homokból (amelynek végén szintén egy ládát kapunk). A ládákban többnyire eladható szemét artefact vagy kozmetikai item van, nagyon ritkán pedig nyersanyag vagy valamilyen essence stone receptje.
Ezek a kövek különböző aktív képességek vagy passzív bónuszok, amik harc közben segítenek minket. Már ha eléggé fel van töltve a hozzá tartozó csík.

És akkor jöjjön a játék legjobb része, a harcrendszer... Alul látjuk a momentum mércét, ami harcban folyamatosan töltődik fel, ahogy osztjuk ki a sebzést. Ezzel együtt a támadásaink egyre erősebbek, fegyvereink pedig egyre nagyobbak lesznek. Viszont közben az általunk bekapott sebzés is növekszik, szóval a momentum kétélű fegyver. Dönthetünk úgyis, hogy nem kockáztatunk, hanem egy speciális, nagy erejű támadással nullázzuk a mércét.
Viszont ott vannak az említett essence stone-ok, amik pozitív hatásai csak akkor érvényesülnek, ha eléri őket a csík. A kesztyűbe (már ha nem sajnáljuk rá az essence dustot) maximum három aktív és kilenc passzív követ rakhatunk, de ezek még külön tierekre is vannak bontva. Ráadásul még fejleszteni is tudjuk őket, szóval mindenki találhat kedvére való összeállítást. Viszont a fejlesztéssel csak óvatosan, mert essence dustból rengeteg kell.

A kesztyűbe a további helyeket ebből lehet feloldani, a köveket ebből fejlesztjük, de még a páncélok szintezéséhez is erre van szükség. A páncélokat pedig fejleszteni kell, nemcsak a nagyobb védelem érdekében, hanem a perk pontok miatt is. Ugyanis nem konkrétan a hősünk fejlődik az XP-t gyűjtögetve, hanem a páncélt fejlesztve kapunk perk pontot, amit aztán hasznos vagy kevésbé hasznos képességekre költhetünk.
A harcban segít még minket a parry helyi megfelelője is. A megfelelő gombot lenyomva egy pillanatra a karakter megkristályosodik és ha ezt a megfelelő pillanatban csináljuk a támadó ellenfél megtántorodik, egy idő után pedig (kisebb ellenfelek azonnal, a nagyobbak három parry után) meg is fagy, mi pedig szabadon ütlegelhetjük.

Ez így leírva kicsit bonyolultnak tűnhet, de menet közben meglepően könnyen bele lehet tanulni és jól kézre esik a rendszer. Mellé pedig piszok látványos is, ahogy a háznyi ellenfeleket a harcok végén szilánkokra törjük. Problémám csak a néha megbolonduló target lockkal volt, amikor az istennek sem akarta azt a célpontot kiválasztani, amit én szerettem volna.
Illetve jó ötlet, hogy be lehet állítani különböző fegyver és essence stone kombinációkat, különböző helyzetekre, amik között gombnyomással válthatunk, de ezt csak harcon kívül lehet megtenni, akkor meg úgyis mindegy.

A grafika hozza a kötelezőt, a sivatagi környezetből kihozták amit lehet, a lidércekkel való harc látványos, főleg amikor a legnagyobb példányokkal kell küzdenünk. Néhány karaktermodell furcsa egy kicsit, arcmimikát pedig ne várjunk és akkor nem fogunk csalódni, de ez a legkevesebb. A hangok terén már kevésbé pozitív az összkép, a szinkronhangok nagyobb része az elfogadható és a borzalmas között egyensúlyozik. Ritkán szoktam átléptetni beszélgetéseket játékokban, de itt sokszor csak olvastam és pörgettem tovább. ÉS nem azért, mert siettem a játékkal.

A végigjátszás mindent kimaxolva kicsivel 30 óra alatt állt meg, ebben már a nem kötelező collectible itemek és szinte minden essence kő összeszedése is benne van. Aki csak a főszálon szalad végig az fele ennyi idő alatt is végezhet. Ez alatt kétszer sikerült belefutnom fagyásba, mind a kétszer egy játékbeli event alatt, de ezt egy azóta érkező hotfix elvileg javította is. Plusz legnehezebb fokozaton játszottam, de ez a második térkép után különösebb nehézséget nem jelentett.
Inkább csak apróságokat tudnék felhozni a játékkal szemben, amik nem igazán hibák, csak kényelmetlenségek. Ilyen például, hogy ha nincs homok a talpunk alatt akkor csak kocogni tud a karakterünk. Értem miért, de attól még bosszantó. Néhány perknek semmi értelme, ahogy a már említett, külön lementhető felszerelés összeállításnak sem. Az viszont már bosszantóbb, hogy Nyall beállítástól függetlenül is ontja a felesleges tippeket, amiknek sokszor értelme sincs. Átlag 20 percenként elmondta, hogy fejlesszem a páncélomat, miközben maximumra volt fejlesztve. De legalább próbálkozott.
Viszont ezek tényleg csak kényelmetlenségek és ezektől függetlenül a játék szórakoztató, én egyáltalán nem bántam meg, hogy az előzetes véleményemmel szemben adtam neki egy esélyt.

TL,DR: Egy élvezetes akciójáték, ami (engem) ugyan sok mindenben emlékeztet a Forspokenre, de összességében szórakoztató alkotás. A küzdelmek látványosak és a harcrendszer kifejezetten összetett. Vannak hiányosságai, főleg a történet terén, de ezzel maga is tisztában van és nem is a AAA-s árkategóriában indul. Szerintem megéri neki adni egy esélyt, akár még teljes áron is, de akcióban mindenképpen.

És most már tényleg hozom a Remnant II-t is lassan

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Válasz erre

Peace
#1336 Peace [28844]
Nagyon éltem ezt a játékot!!! És ráaádsul talán ez volt az első, amit vitt a PS5 60+RT-vel! Szóval itt mutatta meg először a masina, hogy mire is lenne képes, ha energiát ölnének bele a fejlesztők. Persze azóta szinte sorra csalódást okoznak és nem tudja hozni szinte semelyik AAA játék ezt a minőséget.

Válasz erre

Előzmény: Shadowguard 2023.08.15. 11:30
Shadowguard
#1335 Shadowguard [4546]
Héten még hozom a Remnant II-t is

Ratchet & Clank: Rift Apart (PC)
Egy jól sikerült port

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy bár azzal tisztában voltam, hogy ez a sokadik része a sorozatnak, de megrögzött PC-s játékosként az első amihez nekem szerencsém volt. Viszont direkt nem olvastam utána a történetnek, mert érdekelt mennyire érthető a játék az előzmények ismerete nélkül. A jó hír: teljesen A szükséges háttérinfót megkapjuk a menet közbeni beszélgetésekből és a bejegyzésekből.

Szóval az alaptörténet szerint főhősünk (Ratchet), az utolsó lombax, az univerzum ünnepelt hőse, minden gonosztevő rémálma, satöbbi éppen egy tiszteletére rendezett ünnepségre készül, ahol elvileg a másik címszereplő Clank egy ajándékot is adna neki. Ez lenne a Dimenzionátor névre hallgató eszköz, amivel (milyen meglepő) dimenziók között lehet ugrálni és a segítségével hősünk megtalálhatná a fajának többi tagját. Persze semmi sem ilyen egyszerű, megjelenik egy régi ellenfél (a robot Dr. Nefarious), megszerzi az említett eszközt, közben alaposan összekutyulja a dolgokat és a dimenziókat, végül egy olyan síkra juttatja magát és hőseinket, ahol ő (vagyis az alternatív mása) az Uralkodó. A küldetés adott, meg kell állítani (mindkét) Nefarioust és a dimenziók összeomlását, lehetőleg minél előbb.

Ebben segítségünkre lesz Ratchet helyi változata, Rivet, aki ennek a dimenziónak az utolsó lombaxa, kis túlzással Ratchet női alteregója, rengeteg fura NPC és annál is több agyament fegyver. Utóbbit szó szerint kell érteni, néhány csak külsőleg fura, de egyébként megfelel a standard fegyvereknek (sörétes puska, gránát, mesterlövészpuska), viszont van a repertoárban ellenfeleket sövényszoborrá változtató "gránát" féleség, agresszív harcigomba vagy megidézhető robotkutyák is. Ráadásul a fegyvereket még fejleszteni is lehet. Ehhez egyrészt raritániumra van szükség, amiket a pályán elszórva találunk, de komolyabb ellenfelek is dobhatják, másrészt használni is kell az adott fegyvert, hogy szintet lépjen. Utóbbi miatt nem kell külön "farmolni", a szimpatikus fegyvereket úgyis eleget fogjuk használni, hogy a játék végére elérjék a maximális szintet, szóval legfeljebb a nyersanyag lehet probléma, ha valaki nem jár nyitott szemmel, esetleg hozzám hasonlóan minden fegyvert ki akar maxolni

Az egymást követő pályák mind egy külön bolygót jelképeznek és a történettől függ, hogy éppen melyik hőst irányítjuk a küldetés során, de lényegi különbség a külsejükön kívül nincs köztük. A kioldott fejlesztések vagy megvásárolt fegyverek is elérhetőek lesznek mindkét karakternél, szóval ez csak színesítő elem, a játékmechanikára nincs kihatással. A már meglátogatott bolygókra később is visszatérhetünk, ha valami gyűjtögetni valót otthagytunk volna, illetve van, ahová a küldetés miatt is többször kell mennünk. Szóval nem kell aggódni, ha valamit nem találunk meg elsőre. A játék egyébként ilyen téren segítőkész, pontosan mutatja, hogy van-e még elérhető collectible a területen.
Egyetlen kivételt a plüssmackók jelentik, amik ráadásul achievementhez is kellenek. Könnyítés, hogy minden bolygón egy darab van, szóval trófeavadászoknak érdemes feljegyezni melyik bolygón találták meg.

A játék grafikailag teljesen rendben van, olyan az egész, mint egy megelevenedett Pixar mozi. Maximális felbontáson ráadásul hihetetlenül részletes, a közeli képeken kis túlzással tényleg meg lehetne számolni az összes szőrszálat a lombaxokon, a robotok fémesen csillognak, aminek tükröződni kell az (most már) tükröződik. A leglátványosabb viszont a portálok használata. Ezek közül van, ami csak kisebb zsebdimenziókba vezet, ahol egy-egy páncélelemet találhatunk, de van amikor a harcok közben ténylegesen más területekre dobál minket a játék. A csúcs pedig a blizon kristály, amire rácsapva egy szempillantás alatt találjuk magunkat egy másik dimenzióban, így kerülhetünk el zárt ajtókat vagy leomlott hidakat.

Komolyabb technikai gondokba én nem futottam bele, a legelső indításnál az intro után szó nélkül kilépett a program, viszont ez többször nem fordult elő. Illetve kétszer a játékból történő kilépést egy összeomlással honorálta a játék, de tekintve, hogy úgyis ki akartam lépni ez nem sok gondot okozott. Megjelenés után a víz és bizonyos tükröző felületek csak egy bizonyos grafikai beállításnál voltak hajlandóak nem ocsmányan villózni, de ezt egy pár nap után érkező patch javította is.
Annyit még megemlítenék, hogy a játék az SSD-t is meg tudja hajtani. Indítás után 1-2 perccel már simán 7-8 fokot tudott melegedni, sem előtte, sem azóta nem melegítette még játék ennyire a gépet

Nekem mindent felderítve és összeszedve, begyűjtve minden achievementet 17 óra volt a végigjátszás. Ebben már benne van bő egy óra NG+ is, ahol még lenne tennivaló, mert minden fegyver kapott további öt szintet, amit lehetne fejleszteni, de ezt meghagyom máskorra. A főszálon végigszaladva, csak minimális gyűjtögetéssel érzésre 10-12 óra alatt a történet végére lehet érni. Hogy ez megéri-e a 60 eurós teljes árat azt mindenki döntse el magának.
A játék egyébként nem nehéz, én a harmadik nehézségi fokozaton kezdtem el és egy korai arénaküldetést leszámítva csak pár alkalommal kellett csak visszatöltenem állást.

TL,DR: Nekem a legjobban várt (volt) PS exkluzív címek között szerepelt a Ratchet&Clank és szerencsére ezúttal jól sikerült a portolás is. Az előző részek ismerete nélkül is teljesen élvezhető. A játék maga egy megelevenedett animációs film benyomását kelti, ahhoz illő humorral és szerethető karakterekkel, változatos és látványos helyszínekkel, szórakoztató játékmenettel. Az egyetlen hibája a rövidsége ellenére magasnak mondható árcédulája, de egy akcióban én mindenképpen ajánlom. Akinek az nem probléma annak akció nélkül is.
Ráadásul van benne magyar felirat*, szóval a fiatalabb korosztály is tudja élvezni

(Én erre másfél óra után jöttem rá )

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Válasz erre

Aryx
#1334 Aryx [4088]
Jagged Alliance 3

Ha majd' háromszor annyi időbe tellett is, mint az átlagnak, de a végére értem. Régen fektettem ennyi időt és energiát játékba, de a Jagged Alliance egy olyan cím, amire két évtizeddel a második rész után is felkapom a fejem, amióta egy újságmelléklet CD-ről feltelepítettem (és most csak még erősebb lett a kísértés, hogy GOG-on ugyanezt a részt bezsákoljam; egyelőre sikerült ellenállni, de csak idő kérdése az elgyengülés).

Az előző részekhez hasonlóan, zsoldosainkat ezúttal is az A. I. M. weboldalán keresztül bérelhetjük fel. Ezen a felületen 36 zsoldos közül választhatnánk, de a kezdeti büdzsénk eleinte csak az olcsóbbak felfogadására lesz elég. Újításként megjelentek a perkök (szintlépésenként jár egy mindenkinek), amikből minden zsoldosnak van pluszban egy egyedi tulajdonsága is. Livewire szinte bármit meg tud hackelni, Thor gyógynövényekből gyárt gyógyszereket. Fidel kettesével dobálja a gránátokat, Scope pedig (jó anyukaként) süteményeket süt. Bár elsősorban a tulajdonságaik alapján fogjuk összeválogatni őket, mindenki külön, önálló egyéniség, és lesz köztük olyan, aki a szívünkhöz fog nőni. A legfontosabb azonban, hogy egymással is jól kijöjjenek vagy hogy egyáltalán, hajlandóak legyenek egy csapatban dolgozni. Más stratégiákkal ellentétben itt egy pillanatra sem érezzük majd azt, hogy robotokat irányítanánk. Ha kell, kíméletlenül odamondják egymásnak vagy akár nekünk is a nemtetszésüket (Fidel egyszer berágott rám, és onnantól nem volt elérhető, míg Blood azért kért fizuemelést, mert gyilkolni akart, én meg napokig egy helyben állomásoztam). Ez volt már az elődök legnagyobb erőssége is: az, hogy a világ minden pontjáról összeverbuvált hőseink folyamatosan reflektálnak egymásra és a körülményekre, olyan szintű hétmérföldes lökést ad a hangulatnak, ami már szinte önmagában elviszi a játékot a hátán. Ráadásul nemcsak az egymással, de az NPC-kkel való beszélgetések is attól függően alakulnak, kik vannak éppen a csapatban. Mivel lehet közöttük akciófilmes macsó és tündérmesékben élő leányzó is, el lehet képzelni, milyen az, amikor egy komolynak szánt dialógus közepén érkeznek a kevésbé intelligens hozzászólások; nem egyszer dobtam hátast a párbeszédek során. Van pár NPC a játékban, aki irányítható karakterként csatlakozhat hozzánk (ez sosem lesz egyértelmű, meg kell dolgozni értük, de van olyan, akiért érdemes), míg egy rendkívül magasröptű pszichológiai teszt kitöltésével egy fő saját karaktert is indíthatunk.

A grafika egész rendben van a maga kategóriájában, és a botrányos optimalizálatlanságot néhány patch után rendbe tették – bár az immáron 3 éves laptopom (i7, GTX 1650, 16 GB DDR5) sajnos később is csak medium grafikán tudta a 60 fps-t tartani, de legalább már nem forrósodott fel annyira. Sajnos azonban más gondok is akadnak, az AI nem mindig áll a helyzet magaslatán; néha felrobbantja magát, máskor eltéved, ha harcok során túl távol van az eseményektől. A kezelhetőség és a UI nehézkes, nincs automata inventory-rendezés. A játék nem fogja a kezünket, ami abban is megmutatkozik, hogy tutorial helyett 1-2 mondatos tooltip szövegeket kapunk. Így hiába tudjuk meg pl. az overwatch parancs kapcsán, mit csinál, azt már nekünk kell kitapasztalnunk, hogy miért is jó nekünk.

Azért is értetlenkedek, mert miközben pont alap funkciókban találunk bosszantó hiányosságokat, addig megannyi olyan aspektusa és részlete van a játéknak, amire a készítők nem sajnálták az energiát. A trópusi környezet hálás terep a dinamikus időjárás prezentálására, záporok, zivatarok mellett felélénkült homokviharokra is számíthatunk. A napszakváltásokhoz hasonlóan ezek nem csupán grafikai látványosságok, hanem komolyan befolyásolják a látóteret, így a találati esélyeket, de esőben még a lőfegyverek is gyorsabban amortizálódnak, beragadnak vagy tönkremennek. A fizikai motor tud meglepetéseket okozni, zárt terekben vigyáznunk kell, hogy a gellert kapó, vagy a szűkebb falon (vagy egy ellenfél testén) átjutó golyó ne a saját zsoldosunkat találja el. A rombolható környezet könnyen megfordíthatja a harcokat, nincs olyan építmény, amit tetőcserepenként ne lehetne szétlőni vagy szétrobbantani, így mi sem lövöldözhetünk a végtelenségig ugyanabból az ablakból.

Az újítások a taktikai részt is érintették; az új parancsok közül a leggyakrabban használt a már említett overwatch lesz. Ennek során zsoldosunk nem lövi meg rögtön az ellenfelet; ehelyett előbb kijelöltetünk vele egy területet, és csak azután lő, ha erre a területre beleszalad az ellenfél a saját körében. A játék szinte megköveteli, hogy erre építsük a taktikánkat, de kifizetődő, mivel így fejenként akár 2-3-4 lövést is leadhatnak zsoldosaink az ellenfél köre alatt. Kissé felemás véleménnyel vagyok erről, mert egyrészt nagyon szórakoztató így tervezni, másrészt huzamosabb idő után ugyanilyen könnyű vele telítődni is. Teszem hozzá, a célzott lövések továbbra is a leghatékonyabbak (és sokakkal ellentétben egyáltalán nem éreztem a kamu találati százalékpontok hiányát, szerintem ez pont, hogy izgalmasabbá tette a harcokat).

Ami viszont elejétől a végéig jól működik, az maga Grand Chien, egy francia gyarmat valahol Afrikában, ahova ezúttal ellátogatunk. A játék két részre oszlik: a műholdas nézetben tudunk a térképen haladni, az ellenfeleink és a gyémántcsempészek nyomvonalát követni, és a menedzselős részeket intézni (fegyverjavítások, városi milíciák kiképzése, de bárokba is ezen a felületen tudjuk elküldeni lazítani embereinket). Ez a térkép szektorokra van osztva, és mindhez tartozik taktikai (avagy “háromdés”) nézet, ahol szintén valós időben közlekedünk addig, amíg harcba nem keveredünk. A jó hír az, hogy nincsenek filler szektorok, a legtöbb helyen találunk valami érdekességet, rengeteg érdekes figurával, millió popkulturális utalással és mellékküldetésekkel. Már azért is jár a taps, mert a mellékküldetések akár a main quest-be is beleillenének, véletlenül sem arról van szó, hogy menj és találj meg öt tyúkot.

És ha már ennyi szó esett karakterekről és párbeszédekről, az nem kicsit meglepett, hogy a játékon belül MINDEN dialógust leszinkronizáltak. Azt gondolnánk, hogy egy alacsonyabb költségvetésű, fél-indie játék esetén a szinkron mennyiségén és minőségén lehet jókat spórolni, de itt erről szó sincs. És ha ez nem lenne elég, a zenei részt sem alibizték el; a JA2 zenei stílusát elképesztően jól sikerült ötvözni az afrikai motívumokkal, George Strezov nevét pedig remélem, most többen is megjegyezték.


TL;DR: habár a hibái (és az előd kiadása óta jelentősen megnövekedett ingerküszöb) miatt nem fogunk rá úgy emlékezni 24 év múlva, mint a klasszikus második részre, a fejlesztőknek abszolút méltó folytatást sikerült összehozniuk, ami végre megérdemli, hogy számozott rész legyen. Maximális lelkesedéssel készült fanmade projekt, amivel leginkább a régi részek rajongóinak akartak kedveskedni. Ők minden bizonnyal imádni fogják, az új játékosoknak viszont talán nehezebb lesz befogadniuk a régivágású játékmenetet és kezelhetőséget. Aki mégis felülemelkedik rajta, az egy puskaporral és robbanásokkal hevített trópusi viharban találja majd magát, viszályok, szerelmek és intrikák hálójában.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Válasz erre

Peace
#1333 Peace [28844]
Az egy jópofa kis játék volt!

Válasz erre

Előzmény: Dark Archon 2023.07.27. 10:32
Dark Archon
#1332 Dark Archon [11815]
Gears Tactics

A témában csak a legelső Gears of Warral játszottam, mivel az volt PC-re. Game Passban kipróbáltam az újabb fps Gears-eket, de nagyon nem volt ugyanaz, mint anno.

Ez a körökre osztott verzió viszont nagyon bejött. Olyan apróságokkal tökéletesítették a műfajt teremtő XCOM-ot és társait, mint, hogy nem kell a csapattársad seggében lenni a gyógyításhoz, közelharc, megfigyeléskor (overwatch) ki kell jelölni a területet, amit figyelsz. Ez egyúttal nehezítés, nem úgy van, hogy bárhonnan jön az ellen, akkor reagál a katona.

Nem kell annyit mikromenedzselni a katonákat, se bázist építgetni, ami lehet jó is, rossz is, én megvoltam nélküle. A találati százalék valós, van, hogy 80-90%-kal is mellélő a barom.

A játék szerves része a közelharc, amivel extra akciópontokat vagy egyéb segítséget lehet kapni, illetve a kivégzések. Ezek is nagyon jól működnek.

Az utolsó főellenséget kicsit túltolták, gyakorlatilag ott derül ki, hogy az egyes kasztok négyféle fejlődési lehetőségéből igazából csak 1-1 a jó. Erre érdemes tartogatni az időnként bónuszként kapott respec zsetonokat. Ezt leszámítva elég jól el van találva a nehézség, van, hogy újra kell kezdeni a pályát más kasztú katonákkal, ha nagyon nem a pályának megfelelőeket vittél, vagy a főellenség pályákon az elején leamortizáltad őket.

Először a sima verziót játszottam ki 2. nehézségen, de már elkezdtem a bővített verziót a 3. nehézségi szinten. A bővített verzióban a különbség, hogy van egy segítő robotod, illetve jöhetnek deviáns (felturbózott) ellenségek.

Szóval, akinek eddig kimaradt, és bejön az XCOM / malacos XCOM, nem fog csalódni. Én Steamen vettem akciósan €14-ért, most megint €40. Annyit mondjuk nem adnék érte, de biztos lesz akcióban.

Dark Archon

Válasz erre

Aribeth
#1331 Aribeth [2745]
Az előbb ellenőriztem, Steamen kereken 50 játékom van, PS-en hasonló a szám, plusz van még pár, amiket a PS+ kapcsán raktam be a könyvtáramba…

Aztán persze időnként szenvedek, hogy mivel játsszak (most például a Ragnarök kifutott, az Elden Ringhez egyelőre nincs kedvem, a Hogwarts Legacynél kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valaha DLC, CP2077 terén a Phantom Libertyre várok), de olyat nem veszek meg, ami már a youtube videók alapján sem az én világom. Csináltam több ilyet, de igen hamar abbahagytam ezeket a játékokat.

Válasz erre

Előzmény: jawsika 2023.07.26. 11:51
Shadowguard
#1330 Shadowguard [4546]
1158 Ha megjön a Ratchet kódom akkor már 1159 lesz.
Azért most próbálom kicsit visszafogni magam, idén már nem akarok 1200 fölé menni.
Szerencsére egyre kevesebb is az olyan játék, ami érdekel és még nincs meg. Többnyire az idei megjelenések közül vannak azok is.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Válasz erre

Előzmény: jawsika 2023.07.26. 11:51
jawsika
#1329 jawsika [4134]
Neked mégis hány gamed van Steamen? Nekem 560, lvl 85 vagyok, és ismerősi körben ez azért kiugróan magas egy-két havertól eltekintve. Mondjuk 2019 óta, mióta főleg PS-ezek, már alig vettem oda valamit, szinte semmit.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Válasz erre

Előzmény: Shadowguard 2023.07.26. 11:47
Shadowguard
#1328 Shadowguard [4546]
A hörcsöglét sem jó Én mindig lecsapok a jó akciókra és majd utána gondolkozok rajta mikor lesz rá időm. Így mindig lenne mivel játszani, nálam a mikor a gond.
Most különösen el vagyok havazva, megy a Remnant II, elő van rendelve a PC-s Ratchet (ha ötig megjön a kód lehet már este kezdem is), közben rákaptam a BG3-ra EA alapján, de muszáj voltam félretenni. Viszont ha kijön a teljes akkor biztos élre ugrik. Szegény JA3 csak a telepítésig jutott és be kellene fejeznem az Aliens-t is...

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Válasz erre

Peace
#1327 Peace [28844]
Szerencsére viszonylag régen volt olyan, hogy vergődtem, mert nem volt semmi, ami érdekelt volna. Most is van rengeteg telepített cím a gépen. Mondjuk ezek közül van olyan, amit ezer éve félbehagytam és olyan is, ami nem biztos, hogy végig fog menni. De a legtöbb olyan, amire rámennék. De most Baldur's Gate 3 közbeszól. Aztán a Starfield. Aztán a Phantom Liberty. Aztán a Pókember 2.........

Válasz erre

Előzmény: jawsika 2023.07.26. 11:34

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.

Fórumszabályzat